Ennyi volt – a posztolás már nem divatos, de miért maradt egyszerre néma mindenki?

Az utóbbi években egyre többen vonulnak vissza a közösségi média színteréről, míg akik maradnak, sokkal kevesebb nyilvános tartalmat osztanak meg, különösen a fiatalok körében. Kyle Chayka, a New Yorker újságírója, arra keresi a választ, hogy mi lehet a jelenség mögött, és hova tűntek el azok a barátok, akikkel korábban folyamatosan kapcsolatban álltunk a hírfolyamokban. A kérdés tehát egyszerű: miért hallgattak el ennyien, és milyen jövő vár ránk a közösségi platformokon?

Körülbelül húsz évvel ezelőtt, a közelmúltig, a közösségi média igazi kapcsolatépítő platform volt: bepillantást nyerhettünk barátaink életébe, láthattuk, hol pihennek, milyen finomságokat készítenek, és megoszthatták velünk a legviccesebb élményeiket, vagy véleményüket a legaktuálisabb társadalmi kérdésekről. Manapság viszont a hírfolyamunkat leginkább reklámok, influenszerek és gondosan megkomponált tartalmak töltik meg.

A BBC elemzése szerint a digitális világban egyre többen érzik úgy, hogy kifáradtak a nyilvános megosztásból. Kyle Chayka a "posting Zero" jelenségét emeli ki, amely azt jelenti, hogy a nyilvános posztolás motivációja eltűnik, mivel a felhasználók számára már nem bír jelentőséggel. Különösen a fiatal generációk vannak kitéve ennek a jelenségnek: felfedezték, hogy a közösségi média használata gyakran felesleges stresszforrássá válik, és a posztolás ritkán hoz valódi, kézzelfogható jutalmakat.

Sokan egyszerűen leálltak a posztolással, mások pedig ritkábban osztanak meg tartalmakat, és inkább a privát csatornák és csoportok irányába orientálódtak. Azok a platformok, amelyek egykor az ismerősök mindennapjainak bemutatására szolgáltak, ma már inkább üzleti célokat szolgáló médiumokká alakultak.

A mai hírfolyam inkább egy televíziós csatornára emlékeztet, mintsem egy baráti közösségre: csak görgetjük a tartalmat, amelyet ügyes gyártók, influenszerek és algoritmusok kínálnak számunkra. A személyes történetek fokozatosan háttérbe szorulnak, helyüket pedig egyre inkább a mesterséges intelligencia által létrehozott képek, videók és bejegyzések foglalják el.

Ez a változás azt is jelenti, hogy a közösségi élmény lassan eltűnik: nem az ismerősök életét követjük, hanem egy végtelen, mesterséges tartalomáradatot. Chayka szerint ez a folyamat várhatóan csak erősödni fog az elkövetkező években. Egyre többen érzik úgy, hogy fölösleges posztolni a reggeli kávéjukat, a kutyájukat vagy a szelfijüket, amikor a feed tele van márkák, influenszerek és algoritmusok által gyártott tartalmakkal. A motiváció egyszerűen szépen lassan megszűnik.

A posztolás csökkenése nem azt jelenti, hogy az emberek elhallgattak, sőt! A szakértők szerint csupán a figyelem a magánszféra irányába terelődött. A WhatsApp, Messenger, Discord, Telegram és más zárt csoportok mostanra lettek a modern közösségi interakciók fő színhelyei.

Itt nem találkozunk algoritmusokkal, reklámokkal vagy nyilvános lájkversenyekkel – csupán az ismerősök és a valódi, mély beszélgetések léteznek. A fiatalok különösen tudatosan választják ezt az utat: nem vágynak arra, hogy minden pillanatukat a világ elé tárják, inkább egy szűkebb, bizalmas közegben osztják meg magukat. Ez a visszahúzódás arra utal, hogy a közösségi média aranykora talán valóban leáldozott. Elképzelhető, hogy a közösségi média csupán egy átmeneti szakasz volt a digitális világban – egy kísérlet, amely lehetővé tette, hogy mindenki bepillanthasson mások életébe. Most azonban fokozatosan ráébredünk arra, hogy ez nem egy tartós állapot, hanem inkább egy múló jelenség, amiből lassan, de biztosan kilépünk.

A BBC riportjának és Kyle Chayka észrevételeinek fényében úgy tűnik, hogy egy új korszak küszöbén állunk, ahol a nyilvános posztolás fokozatosan háttérbe szorul. A "csend korszaka" nem az online jelenlét eltűnését jelenti, hanem inkább azt, hogy életünket egyre inkább a privát üzenetek, zárt csoportok és szorosabb kapcsolatok teremtik meg. Ez a váltás talán a személyes kapcsolatok mélyebb és egészségesebb fejlődését is elősegíti, hiszen másfajta dinamika érvényesül a társas interakciókban.