Őze Áron szívszorító vallomása édesapjáról, a színészlegendáról: Megmászta a csillagok csúcsát, ám a siker árnyékában elveszítette önmagát az élet tengerében.

Kilenc évtizeddel ezelőtt, 1935. április 27-én látta meg a napvilágot Őze Lajos, akinek neve máig összefonódik a magyar színjátszás legfényesebb pillanataival. E jeles évforduló alkalmából fia, Őze Áron, aki maga is a színművészet területén jártas, egy megható és személyes vallomásban idézte fel édesapja emlékét. Szavaiban megelevenedik a színész nem csupán művészi nagysága, hanem emberi oldalának ismeretlen dimenziói, belső küzdelmei, valamint a köztük lévő egyedi és mély kapcsolat, amely mindkettejük életét gazdagította.

Apám mindig is vonzódott a magányhoz. Különféle kis zugokat keresett, ahol csak néhány kiválasztottat engedett be a világába. Legtöbbször Anyu, Gábor és én voltunk azok, akiknek megnyílt. Ezek a rejtekhelyek a bánataival, a gondolataival és sérelmeivel teli menedékekké váltak.

A Kőszegi Várszínház bemutatta Őze Áron emlékezetes visszaemlékezését, amelyben a fiatalon átélt élményei révén tárja fel édesapja sokrétű személyiségét.

Fia gondolataiból kirajzolódik egy különleges, szenvedéllyel teli művészalkat, aki a színpadon otthon érezte magát, ám azon kívül gyakran küzdött a világgal és önmagával.

A színház volt a lelkének menedéke. Ott sosem érezte a félelem súlyát. A játék táplálta és formálta őt. A színpadon kívüli pillanatokban azonban elveszett, a világ zűrzavara elől menekült, és közben lassan felőrölte önmagát.

- mondta a fia.

Az emlékezés szívhez szóló pillanatai közé tartoznak azok, amelyekben Őze Áron felidézi édesapja utolsó időszakát, amikor a betegség árnyékában küzdött. "Emlékszem arra a napra, amikor Anyu így szólt Gábor bátyámhoz és hozzám: 'Öltözzetek fel szépen, meglátogatjuk Aput a kórházban, hogy büszke lehessen ránk.' Apu a piros padján ült és várt minket."

Ez a találkozás végül búcsúra fordult: "Valami ilyesmit mondott, hogy az életet nem csupán túlélni kell, hanem igazán megélni. Aztán ránk pillantott, és határozottan hozzátette: Anyátokra ügyeljetek!"

Őze Lajos nemcsak a szakmai közösség, hanem a közönség szívében is különleges helyet foglalt el. Művészi zsenialitása annyira nyilvánvaló volt, hogy fia is mély tisztelettel beszél róla.

Őze Lajos a magyar színjátszás egyik legkiemelkedőbb és legkomplexebb alakja volt, aki úgy tűnt, minden reggel egy mély szakadék fenekéről kezdi a napját, de estére képes volt elérni a csillagok ragyogását.

- idézte fel apja alakját.

A különleges évforduló tiszteletére a Kőszegi Várszínház örömmel bejelenti, hogy a "Hány az óra, Vekker úr?" című kiállítást rendez a legendás színész emlékére. Az esemény a nyári Köz-Játék Fesztivál keretében valósul meg, és a megnyitóra Őze Áron, a művész fia, fogja vállalni a megtisztelő feladatot. A tárlat különleges jelentőséggel bír, hiszen Őze Lajos itt, Kőszegen forgatta utolsó filmjét. A kiállítás megvalósításában a szentesi Koszta József Múzeum Őze Lajos Emlékháza is aktívan közreműködik, így a látogatók egyedülálló élményben részesülhetnek.

A Rózsavölgyi Szalon vasárnap egy igazán különleges és friss fotót osztott meg közösségi oldalán. A képen Őze Lajos húga, Katalin, valamint a "színészkirály" Latinovits Zoltán két fia, Gábor és Áron látható, amint egy baráti bográcsozás során gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a nagy művészről, Őze Lajosról.

Őze Áron a Barátunk, aki a Rózsavölgyi Szalon színpadán már régóta otthon érzi magát. Színészként és rendezőként egyaránt hozzájárul a színházi élet színesítéséhez. Jelenleg három nagysikerű előadása látható nálunk: a „Miért pont kivi?”, a „Válásguru” és a „Centiről centire”, utóbbiban nemcsak rendezőként, hanem színészként is brillíroz.

A bejegyzésben említést nyert, hogy Áron már gőzerővel dolgozik a következő eseményének megvalósításán a Rózsavölgyi Szalonban. Külön figyelmet kaptak a nézők, hiszen a falon Keleti Éva művei mellett Őze Lajos fotója is megtalálható, ami tovább gazdagítja a színház közönségterének atmoszféráját.