A cukkini virágzása, de a gyümölcsök megjelenésének hiánya sok kertészt aggaszthat. Mi állhat a háttérben? Íme néhány lehetséges ok, ami miatt a cukkini csodás virágai nem alakulnak át termésekké.
Sokan tapasztalják, hogy a cukkini bokraik dúsan nőnek, hatalmas leveleket és sárga virágokat hoznak, ám a várva várt termés valahogy elmarad. A hiba legtöbbször nem a kertész ügyetlensége, hanem egyetlen kulcsfontosságú mozzanat elmaradása: a beporzás hiánya - írja a Street Kitchen.
A cukkini, akárcsak sok más tökfajta, különleges felépítéssel rendelkezik: hím és női virágai vannak, így egyivarú növénynek számít. Ez azt jelenti, hogy a megtermékenyítéshez elengedhetetlen, hogy a virágpor eljusson a női virág bibéjéhez. Normális körülmények között ezt a feladatot a természet végzi el - méhek, dongók és zengőlegyek segítenek a porzással. Azonban, ha ezek a kis segítők éppen nincsenek a közelben, nekünk kell átvennünk a szerepüket, és kézzel segítenünk a cukkini virágainak találkozását.
A porzós virág hosszú és kecses száron bontogatja piros szirmú szépségét, belsejében pedig jól látható porzóval hirdeti virágzásának titkait. Ezzel szemben a termős virág alacsonyabbra nő, és titokban, már a föld alatt formálódik a kis terméskezdemény, amely reményeink szerint egy ízletes cukkini lesz. Ha azonban a két virág nem találkozik, a természet csapdájába esnek: a virág pár nap múlva elhervad, a cukkini kezdeménye pedig vagy elrothad, vagy csendben lehullik a földre, elvehetve tőlünk a friss zöldség ízét.
A mesterséges beporzás folyamata valójában rendkívül egyszerűbb, mint ahogy azt sokan elsőre vélik. Mindössze néhány percet vesz igénybe!
Egy porzós virág pollenje elegendő ahhoz, hogy több termős virágot is megtermékenyítsen.
Amennyiben a beporzás sikeresen lezajlott, a termős virág néhány nap elteltével kezd elhajolni, míg a termés gyors fejlődésnek indul.
Az utóbbi évtizedekben a méhek és más rovarok állományának drámai csökkenése egyre súlyosabb kihívásokat jelent. Ennek hátterében számos tényező állhat, mint például a rovarölő szerek széleskörű használata, amelyek jelentős veszélyt jelentenek a méhpopulációkra. Ezen kívül a monokultúrás mezőgazdaság következtében kialakuló egysíkú növényzet is hozzájárulhat a probléma súlyosbodásához, hiszen a virágok hiánya miatt a beporzók nem találnak elegendő táplálékot. Továbbá, a vízhiány, a szélsőséges időjárási jelenségek – legyen szó hidegről, szélről vagy éppen túlzott hőségről – valamint a nem megfelelő öntözési gyakorlatok mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a rovarok élete egyre nehezebb legyen.
