Egy villanyszerelő, aki eddig a vezetékek és áramkörök világában mozgott, most egy meglepő fordulattal sikeresen végzett orvosi beavatkozásokat. Módszerét a precizitás és a részletekre való odafigyelés jellemezte, amelyet szakmai tapasztalatából merített.
Kincsesbánya ma már egy csendes, varázslatos település, amely emeletes házaival a Bakony lankáin bújik meg. A település múltja gazdag és színes; egykor virágzó bauxitbányája volt, ahol nem csupán a bányászok, hanem különös módon egy villanyszerelő is orvosi beavatkozásokat hajtott végre – mindezt a rumos érzéstelenítés segítségével. Ez a szokatlan történet a hely szelleméhez és a közösség bátorságához is hozzátartozik.
Nemrégiben a Kincsesbányai Bányászok Baráti Társasága egy különleges kiállítást rendezett a helyi művelődési házban, amely személyes tárgyak, történelmi eszközök és régi fényképek segítségével elevenítette fel a bányászok életét. A kiállítás igazi kincsesbánya volt: lámpák, fokosok, sisakok és egyenruhák sorakoztak, mindegyik saját történetével, emlékével. A bányászok közössége rendkívül zártkörű és összetartó, így a különleges események, mint egy-egy bányász búcsúztatása, szinte beleégnek a helyi legendákba. Szolga Ferencné azonban nem hagyja, hogy a bányászok nehéz, de egyben szívmelengető és tanulságos emlékei feledésbe merüljenek. Az ő gyűjteménye már korábban is megjelent a feol.hu-n, és most újabb történetre bukkantunk, amely a Szép dolog az együttérzés címet viseli. Ez az írás hajmeresztő eseményekről és orvosi csodákról számol be, bemutatva a bányászközösség összetartozását és az emberi szellem erejét a legnehezebb időkben is.
Bumbum Ferkó fogat húzott rummal
A villanyszerelők élete sosem unalmas, hiszen az egész üzem területe az ő felelősségük alá tartozott. Mindig ott voltak, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk, a szerszámaikkal megrakott táskáik pedig hű társakként lógtak az oldalukkal. Legtöbbször párban dolgoztak, és épp munkaügyben indultak valahová, amikor egy fájós fogú szkréperes keresztezte az útjukat. Szegény, láthatóan nagy kínok között vergődött. Az egyik villanyszerelő, Bumbum Ferko, aki híres volt arról, hogy nemcsak a vezetékekhez, hanem az emberekhez is jól ért, megesett a szíve a szegényen, és így szólt: "Ne aggódj, segítek! Mutasd a fogadat!"
A földnyeső gépen tevékenykedő szakember, akit csak szkréperesnek neveztek, kinyitotta a száját, és megmutatta fájó fogát. A villanyszerelő mester, mint aki már sok hasonló helyzetet megélt, előrántotta a kombinált fogót, és hipp-hopp, a fájós fog már kint is volt. A táskájából előkerült a korábban használt fájdalomcsillapító, ezúttal viszont fertőtlenítőszer formájában, amely nem volt más, mint egy kis üveg rum. Így a higiéniai szabályoknak megfelelően zajlott a beavatkozás. Az anyagiakat pedig a műszak végén, a büfében, folyékony formában rendezték. A helyi fogspecialista, akit Bumbum Ferkónak hívtak, nem véletlenül kapta ezt a nevet; hiszen amit ő villanyszerelőként kreált, az sok esetben lángra kapott. Talán a fogászat világában kellett volna boldogulnia, nem pedig a villanyszerelés terén.
A villanyszerelő, aki műteni is tudott
Az orvosi szolgáltatások palettája nem merült ki csupán ennyiben a villamos emberek által nyújtottakban. Műhelyük a bányaüzem dolgozói számára egyfajta központi találkozóhely volt, ahol a legkülönfélébb egészségügyi problémákra gyors megoldásokat kínáltak. Ennek oka, hogy a szakemberek rendkívül hatékonyan és szakszerűen kezelték a felmerülő gondokat, így a munkások bizalommal fordultak hozzájuk, tudva, hogy itt azonnali segítséget kapnak.
