Álmaimban egy különös világ tárul fel, ahol a vágyak szárnyra kapnak, de a rémálmok árnyéka mindig ott leselkedik. A lelkem mélyén egy szikra lobog, ami a boldogság ígéretét hordozza, de az éjszaka sötétjében sokszor kúsznak elő a félelmek. Ezek a pillana

A "robotkép" jelensége nem okozott meglepetést senkinek. A pártfüggetlenség a politikai elit iránti mély csalódottságra adott reakció, amelyet számos felmérés is alátámaszt, jelezve a politikai intézményekbe vetett bizalom drámai csökkenését. A jobboldali eszmék valószínűleg a hagyományos értékek - mint a hit, haza és család - biztosítékaként jelennek meg ebben a változásoktól tartó légkörben. A "férfi" kifejezés pedig az autoritás keresését tükrözi; az erő vonzereje és a biztonságérzet reménye különösen időszerű, hiszen a világban éppen háborúk zajlanak. (Ráadásul nem is egy...)

Ciolacuék öröme, mint tudjuk, gyorsan véget ért az elnökválasztás első fordulójának bekövetkezésekor, amikor váratlanul felbukkant Călin Georgescu. Ő a "vágyálom" – legalábbis azok számára, akik nem törekednek a tények megismerésére, csupán saját frusztrációik és félelmeik mentén keresnek támaszt. Georgescu függetlennek vallja magát – bár nehéz ezt elhinni egy olyan politikai szereplőről, akinek kampányát több millió euróból finanszírozták, és ennek forrásai igencsak kérdésesek. Férfias megjelenése szintén sokat nyom a latban, főleg azok számára, akik vonzódnak a Sergiu Nicolaescu-féle mítoszok modern, vegán verzióihoz. Kétségtelen, hogy a politikai spektrum legszélsőbb jobboldaláról érkezett, és itt kezdődnek a komoly problémák. Finomabb demokráciákban a harcias, idegengyűlölő sovinizmus talaján születő civil szervezeteknek és politikai csoportosulásoknak nincs helyük, hiszen egy jogállamban a fasiszta szerveződések működése jogellenes.

Georgescu pedig nem csak burkoltan, hanem nyíltan rokonszenvez az egykori Vasgárdával és annak utódszervezeteivel - erről több hangfelvétel tanúskodik. Az elmúlt napokban a Gândul podcastjében, a hírhedt Marius Tucă moderálta beszélgetésen a romániai neolegionárius mozgalom egyik közismert képviselőjével karöltve érkezett - ha valakinek még kételyei lettek volna szimpátiái felől, most azokat igyekezett végképp eloszlatni. Ezt a cinizmust!

Az is könnyűszerrel visszakereshető, hány alkalommal nyilatkozott úgy: Antonescu marsall a román nemzet hőse! Azé az Antonescué, akinek vezetése alatt, az ő nevében helyettese, barátja és névrokona, Mihai Antonescu olyan intézkedésektől sem riadt volna vissza, hogy Dél-Erdélyben elzárják a magyar falvakat és hagyják őket éhen halni, a magyar ingatlanokat lefoglalják a román menekültek számára. Minden letartóztatásra letartóztatásokkal válaszoljanak, minden meggyilkolt románért cserében tíz dél-erdélyi magyart akasszanak fel. A magyar községekben a mobil csendőrosztagoknak feladata volt, hogy "a legelső lázadási kísérletnél gépfegyver, röviden és egyszerűen..." - hangzott az utasítás. Mégis hogy lehet ép ésszel, ép lélekkel felvállalni, azonosulni ezzel a korszakkal, ilyen vezetőkkel? Bármelyik oldalról... Valami vészcsengőnek csak be kellene indulnia bennünk, nem?

Amikor Traian Băsescu a tusványosi színpadra lépett, és háromszor, hangsúlyozottan felolvasta Románia alkotmányának első cikkelyét, hogy a "gyengébbek" is megértsék: itt bizony nem lesz szó autonómiáról! - ez olyan volt, mint egy pofon a sok magyar szavazat beemelése után. Ennél is fájóbb volt Klaus Iohannis jónéhány kedveskedése, hiszen tőle, az istenített szász elnöktől, akire mi, magyarok, számosan szavaztunk, egyáltalán nem ezt vártuk. Mindez most már szinte ártatlan kacagásnak tűnik a kisebbségek jogait kérdőjelező Georgescu mellett, aki mögött a szélsőségesen nacionalista AUR és más gyanús elemek állnak. Érdekes, hogy két éve éppen azért zárták ki Georgescut az AUR-ból, mert a Simion vezette csapat is vállalhatatlannak tartotta a legionárius nézeteit.

Pártfüggetlen, jobboldali és férfi... Erre a prototípusra a jelek szerint továbbra is várni kell. A mostani kínálat: sötét erőkkel lepaktált, zavaros gondolkodású, nárcisztikus személyiségről árulkodó, szélsőségesen jobboldali Călin Georgescu, illetve a hirtelen kelt népszerűségre és az ezzel járó feladatokra felkészületlen, szándékait tekintve azonban Georgescuhoz viszonyítva kevésbé ártalmas Elena Lasconi, akitől a vasárnapi diadalt várja a szoknyája mögé bújt harcedzett férfipolitikusi gárda... és fél Európa.