Ez a pók olyan elképesztő gyorsasággal mozog, hogy még a legképzettebb vadászpilóták is tanulhatnának tőle. Az állat különleges képességei révén szinte szembeszáll a gravitációval, és pillanatok alatt elérheti célját. A National Geographic bemutatja ezt a

Az apró, mindössze néhány milliméteres ausztrál pávapókok eddig csodálatos színeikkel és lenyűgöző udvarlási szokásaikkal hódították meg a világot. Most azonban újabb meglepetést tartogatnak: a híres ugrásaik terén is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, rekordokat döntve ezzel a pókok között.

Az ugrópókok különös lények, gyakran még azok is bájosnak találják őket, akik egyébként félnek a pókoktól. A pávapókokra ez különösen igaz, hiszen a hímek - nevükhöz méltó módon - rendkívül látványos színeket és mintázatokat viselnek. Egy új kutatásban a Macquarie Egyetem szakemberei azt tárták fel, miként is ugrik a pávapók. A kutatásról az Journal of Experimental Biology folyóiratban számoltak be.

Az ugrópókok nagy pontossággal és elképesztő gyorsan képesek rávetni magukat a kiszemelt zsákmányra, ezt csak speciális kamerákkal lehet követni. A kutatók most másodpercenként 5000 képkockás sebességű felvételeket készítettek a pókok ugrásairól, amelyek alapján részletesen elemezni lehetett az ugrást, feltárva a hímek és nőstények közti különbségeket.

A vizsgált Maratus splendens nevű faj kisebb hím egyedei csak két milligrammosak (a gramm ezredrésze), míg a nőstények elérhetik a 12 milligrammot is. Ez igen jelentős különbség, aminek már az ugrásban is meg kellett mutatkoznia, a kutatók feltételezései szerint.

A pókok számára kialakított mini arénában egy 4 centiméteres rést kellett átlépniük, amit videók formájában örökítettek meg. Érdekes módon, a pókok nem izmaik segítségével ugranak, mint ahogyan azt mi vagy más emlősök tesszük. Ehelyett egyfajta hidraulikus rugómechanizmus aktiválja mozgásukat, ami különleges és lenyűgöző módon segíti őket a kihívások leküzdésében.

Az ugrás során a hemolimfájuk (ez gyakorlatilag a vérük) egy részét a lábaikba juttatják, s e nyomás révén lendülnek előre. A hímek esetében az udvarlási rituáléban is szerepet játszó harmadik lábpár válik a figyelem középpontjává. Ez a láb nem csupán hosszabb és erősebb a többihez képest, hanem sötét színével és szőrpamacsokkal is díszítve van, ami különleges megjelenést kölcsönöz neki.

A kétféle funkció azonban kihívást is támaszt a pókkal szemben. Jól ismert, hogy a pókok esetében a nőstények gyakran felfalják a hímet, ezért a hím számára az udvarlás, a párzás életveszélyes művelet. Persze, miközben a hím belefeledkezik a csábításba, a ragadozók számára is könnyebb zsákmányt jelent. A pávapók hímek, mivel pont az ugrólábukkal adják elő a táncrítus leglényegesebb elemeit, még az átlagos hím pókoknál is jóval nagyobb veszélyben vannak, hisz így nem tudnak elmenekülni, elugrani.

A kutatások során arra is fény derült, hogy a pókok ugrás közben milyen elképesztő gyorsulást tapasztalnak. Megállapították, hogy ez a gyorsulás akár a Föld felszínén tapasztalható gravitációs gyorsulás 13-szorosára is rúghat, ami jóval meghaladja a vadászpilótákra ható 9g-t. Ez a szintű erőhatás még a legjobban képzett pilóták esetében is eszméletvesztést okozhat.

A 13g a pók esetében azt jelenti, hogy a testsúlya 2 milligramm helyett 26 milligrammra nő (egy 70 kilós embernél ugyanez 910 kiló lenne!). A pókok számára ezt az teszi lehetővé, hogy testüket, amely a mienknél egyébként is puhább, jelentős részben folyadékok töltik ki. A sikerhez az egészen kis testtömeg is hozzájárul, és az, hogy a feszültségek pók testén belül egyenletesen oszlanak el.

A hím pávapókok ugrási technikája figyelemre méltóan eltér a nőstényekétől: ők meredekebb szögben, gyorsabban és nagyobb magasságban ugranak, köszönhetően a testük tömegközéppontjának eltérő elhelyezkedésének. Ez a különbség a testtartásukban is megnyilvánul az ugrás során, hiszen másképp pozicionálják lábaikat. Az ugrásban mindkét nem esetében kiemelkedő szerepet játszik a harmadik és negyedik lábpár: először a negyedik lábpár emelkedik el a talajtól, majd a harmadik láb segítségével lendítik magukat előre. Az elülső lábpárak pedig mindkét nemnél előre nyújtva indulnak a nagy ugrásra.

A hímek gyorsulása kissé nagyobb a nőstényekénél (13,03g és 12,5g) A mért gyorsulás a pávapókokat nemcsak a vadászpilóták elé helyezi a rangsorban, hanem az eddigi rekorder ugrópókoknál is négyszer nagyobb.