Feltérképeztük a Sziget rejtélyes világát: vajon idén is megrendezésre kerül a titkos budibuli? | szmo.hu

A Sziget első napján is folytatódik a felfedezés: valóban létezik élet a Nagyszínpadon túl! Hatnapos minirovatunkban bemutatjuk a legizgalmasabb kisebb előadásokat, amelyek vagy elvarázsolták, vagy meglepték a fesztiválozókat. Készülj fel, hogy felfedezd a Sziget rejtett gyöngyszemeit!

A szerdai nap a Sziget szívében mindig is egy különleges, felfedező szellemű időszakot jelentett, ám idén a kérdések sokasága övezte, hogy kik és milyen okokból fognak valódi hatást gyakorolni a szigetlakókra. Négy előadó, négy ellentmondásos élmény, akikről mindenképpen érdemes diskurzusokat folytatni.

Merem állítani, hogy a hét egyik legemlékezetesebb koncertélménye zajlott a Buzz Stage-en a Thumpasaurus buliján. Késő délután, amikor a nap már alacsonyan járt, egy különös, színes karakterekből álló társaság lépett a színpadra. Olyan volt, mintha a Weezer legfurcsább és legelvetemültebb utódai álltak volna ott, készülve a zűrzavaros show-ra. Aztán elkezdődött a "zúzás", bár a Thumpasaurus zenéje inkább egy elborult prog-rock őrületként volt leírható, mintsem hagyományos értelemben vett zúzásként. Az előadás során olyan páratlan, abszurd pillanatok születtek, amelyek mindenkit teljesen magukkal ragadtak. Először érzékeltem a Szigeten, hogy mintha egy másik dimenzióba csöppentem volna, és ez a fura érzés vegyes érzelmeket keltett bennem – vajon jó ez így, vagy sem?

Bizony, ki kell mondani, hogy a Papa Roach már nem biztos, hogy egy headliner zenekar, viszont az agyig rakott kettes színpad valahol azt is mutatja, hogy ehhez meg még akaratlanul is túl nagyok. Jacoby Shaddix és bandája már végtelenszer járt Magyarországon, viszont nagyon régóta nem érződött ilyen lendületesnek, ilyen frissnek a zenekar. Durrogtak az óriási slágerek, a megbőgető bejátszók, és azt nézem, hogy hátul az FOH mögött is még emberek sírnak 20 éves dalokon. Ergó ez több mint működik, a Papa Roach pedig elmondhatja, hogy semmi keresnivalója kisebb színpadon a kor ellenére sem. Hirtelen arra gondolok, hogy valójában a 2000-es évek elejéről nincsen kevesebb slágere a mai napon egyébként nagyszínpados Nelly Furtadónál a bandának. A Sziget részéről valahol tök menő lehet egyébként elmondani, hogy "ja igen, nálunk ők csak a kettes színpadra férnek fel.

A Sziget valóban izgalmas lépésre szánta el magát, amikor megálmodta a Soho negyedet, ahol a Hip Hop és underground művészek kerültek a középpontba. Korábban a Dropyard Stage többször is a hazai, de nemzetközi szinten is nagy népszerűségnek örvendő repperek "süllyedését" láthattuk, így nem mentes a kételyektől az ember. Este 7-8 körül azonban belebotlottunk Nura szettjébe, ami egy különleges élménnyel ajándékozott meg minket. A komolyabb trap-alapok és az agresszív női rap fúziója azonnal magával ragadott, és nem lehetett figyelmen kívül hagyni a vibráló energiát. Nura, a kuvaiti születésű nemzetközi szupersztár, már az első szám után németül szólalt meg, és azonnal érezhető volt, hogy a közönsége reakciója megerősíti őt. A saját közönségével való interakciója után a német nyelvhez fordult, ami számomra különösen kedvező volt, hiszen minden egyes szava annyira tisztán és érthetően hangzott, hogy még egy németül nem beszélő újságíró is könnyedén követni tudta. Nura valódi színpadi jelenléttel bírt, és annyira elbűvölt minket, hogy majdnem lekéstük két másik koncertet is, annyira magával ragadó volt a szkeptikus figyelmet is felkeltő produkciója.

Ez a cikk azzal a céllal készült, hogy az Empire Of The Sun zenekart a legmagasabb piedesztálra emeljem, hiszen aligha találni még egy ennyire érdekes és jól megkomponált produkciót, amely hosszú évek óta a zenei színtér peremén mozog. A koncert élménye valóban lenyűgöző volt, bár néha úgy éreztem, mintha egy másik dimenzióból érkezett furcsa rituálé részese lennék, ahol a zenétől teljesen független, mégis valamilyen szinten értelmet nyerő háttértáncosok vonaglottak, míg a zenekar tagjai, elegánsan felöltözve, túlteljesítették a várakozásokat. Ugyanakkor a Revolut Stage, ahol a banda fellépett, a világ egyik legismertebb headlinerének méretéhez képest meglepően kicsi. A tömegnyomor, amit a sátor végében, sőt, más helyszíneken is tapasztaltunk, 4-5 dal után azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy talán ez az élmény nem ér annyit. Az emberek folyamatosan tolongtak, egymást lökdösve próbálták elérni a különböző pontokat. Nem szeretnék úri finnyásnak tűnni, hiszen én magam sem riadok vissza egy hardcore-punk bulitól, de az Empire Of The Sun koncertjén nem illik pogózni, és ha valaki a másik tarkójától követi az eseményeket, hamar rájön, hogy ez az élmény így egyszerűen élvezhetetlen.

Így hát véget ér az első napunk a "kisebb" előadók sorában, és tele vagyunk izgalommal, ahogy nekivágunk a Szigetnek, amely már régóta nem tűnt ennyire sokszínűnek.