A vízözön után egy új világ bontogatta szárnyait, ahol a remény és a megújulás szelleme szelte át a tájat. Az emberek, akik a katasztrófa után életben maradtak, új kihívásokkal néztek szembe, de a közösség ereje és az együttműködés szikrája felélesztette
Hétfő délelőtt egy igazán különleges esemény zajlott, amelyben a román állampolgárnak kiemelkedő élményben volt része: két hónapnyi csend után végre megszólalt mindannyiunk kedvelt elnöke. Stílusának sajátságos karakánságával válaszolt a közvéleményt foglalkoztató kérdésekre, ezzel új színt hozva a politikai diskurzusba.
Először is érdemes megvizsgálni, miért nem hajlandó lemondani, különösen amikor a progresszív politikai koalíció és az européer erők is a visszavonulás szükségességét emlegetik. Nézzük meg Iohannis álláspontját: A lemondását követelő hangokra reagálva, Iohannis kijelentette: "Hat millió román állampolgár bízott meg engem azzal, hogy az Alkotmány által előírt módon végezzem a munkámat. Az Alkotmány világosan megfogalmazza, hogy addig kell a helyemen maradnom, amíg át nem adom a tisztséget az újonnan megválasztott elnöknek. Ez nem egy olyan téma, amiről sokat kellene vitatkoznunk. Mindenesetre, néhány hónapon belül távozom."
Amit államfőnk képtelen elhinni, az mégiscsak úgy van!
Megjegyezte azt is, hogy nincs értelme elnökségének eredményeit és eredménytelenségeit elemezni, még emlegetni sincs amiért. Mert az már a múlt. A jövőre kell a pórnépnek koncentrálnia. Majd ő megítéli mi volt jó, és mi volt rossz regnálása alatt. Neki. S ha minden bizonnyal az egzotikus vidékeken tett a szép kirándulásokra emlékezik majd, Carmen asszony elégedett arca tűnik fel lelki szemei előtt, akkor boldogan nyugtázhatja, ha a golfpályáról visszatérve protokoll villájába királyságát idézi fel lelki szemei előtt: Ez jó mulatság volt!
A pórra egyfajta megvetéssel tekint: Azok a zsémbes alakok, akik csak azért zúgolódnak, mert nem lehetnek olyan felsőbbrendűek, mint ÉN. Ekkor ismét megérzi a sors által rábízott nagyság ragyogását.
Lám - emlékszik vissza -, ahelyett hogy figyeltek volna intelmeimre (amelyhez hasonlót csak egy irántam hálátlan nép királya, bizonyos Stephanus alkotott), csak az érdekelte őket, hogy miért nem mondok le, és miért semmisítettük, sőt!, semmisítettem meg a választásokat.
Valóban, a rászorulók számára mennyire lenyűgözően fogalmaztam meg a lényeget: "Fontos, hogy jelentős befektetéseket eszközöljünk a fegyverarzenálunk helyreállítására, valamint az ipari és technológiai védelem megerősítésére."
Hát nem értem, hogy miért van ekkora zűrzavar! Az Alkotmánybíróság világosan kinyilvánította, hogy titkosszolgálati jelentések alapján törvénysértés történt. Ez nem elég a közvélemény számára? Ja, hogy a Velencei Bizottság is azt mondja, hogy a választókat tájékoztatni kell arról, mi történt, ki volt a felelős, és miért sétál még mindig szabadon? A Velencei Bizottság csak ajánlásokat tesz. Mi meg mintha csak elfelejtenénk a dolgot...
Klaus Iohannis talán így töprengett magában: "Én vagyok az a Klassz Iohanis, aki nemcsak a nevem, hanem a hatalom iránti eltökéltségem révén is megkülönböztetem magam. A hatalom számomra nem csupán egy eszköz, hanem egyfajta szilárd kötelék, amelyhez ragaszkodom."
Tartsatok ki még néhány hónapot - üzeni a polgároknak, akiket nem éppen a legjobban becsül. Elena Lasconi, a Mentsétek meg Romániát Szövetség elnöke éles kritikát fogalmazott meg Iohannis hétfői megnyilvánulásával kapcsolatban: „Ez az ember a legvégső pillanatban sem hajlandó cselekedni. Nyilatkozata csak olajat öntött a tűzre, frusztrált és dühöngő emberek tömegét hergelve, miközben a szélsőséges nézetek támogatóinak is kedvezett. Szégyen, hogy egy ilyen politikai patologikus esetet kell elviselnünk, aki mindenáron ragaszkodik a hatalomhoz. Kérdezem, van-e még egy politikus, akit ennyire megvetnek, még Ceaușescut sem gyűlölték ennyire, és ő még mindig nem hajlandó felébredni…”
Valóban! Olyan érzés, mintha Klaus Iohannis már egy évtizede mély álomba merült volna, és csodás álmokat szőne magának.
Amikor elérkezik az a pillanat, hogy más tájakra keresse békéjét, visszavonul, és ha valaki rávilágít, mi mindent hagyott maga mögött, egyszerűen csak legyint. A mai szavai alapján bátran gondolhatom, hogy csupán annyit fog mondani: Hagyjanak békén, utánam a vízözön...
