Ungváry Zsolt: Nagyköveti kettős mérce - Ki áll a kisebbségek démonizálása mögött? Ungváry Zsolt írása a nagyköveti kettős mérce kérdésével foglalkozik, amely a kisebbségek megítélésében és kezelésében jelentkező ellentmondásos hozzáállásokat tárgyalja.

Érdekes, vagy talán már nem is annyira az, hogy évtizedek óta együtt élünk ezzel a jelenséggel: magyar nyelvű, látszólag magyar médiumok (újságok, rádió- és tévécsatornák, internetes portálok) lekezelően, gúnyos hangnemben, sőt, sokszor ellenségesen viszonyulnak mindahhoz, ami a magyarsággal kapcsolatos. Különös élvezettel hivatkoznak olyan politikai szereplőkre és médiákra, amelyek valamilyen módon belénk rúgnak. Számos ilyen, valószínűleg külföldi támogatásból működő orgánum létezik, és a tartalmaik szinte bizonyítékot szolgáltatnak a fent említett gyanúra.

A 444-en megjelent egy érdekes beszámoló a brit nagykövetségen zajlott ünnepségről, amely III. Károly születésnapját ünnepelte. Az ellenzéki portál szerint a távozó nagykövet nem csupán az ünnepség üdvözletét adta át, hanem bátor kritikát is megfogalmazott a magyar kormány irányába, sőt, "súlyos figyelmeztetéseket" is tett. A történet azonban nem váltott ki különösebb reakciót, ami nem meglepő; a politikai színtéren egy távozó nagykövet szava általában nem számít jelentősnek.

Számukra ez a kéretlen kioktatás valami olyan érvet vagy bizonyítékot jelent az Orbán-kabinet tévedéseire, amit mi inkább rosszalló fejcsóválással fogadunk. Ki is ez a Mr. Fox, hogy "figyelmeztessen" egy szuverén országot? Persze, ismerjük őket: azokat a gyarmatosítókat, akik a világ első koncentrációs táboraikat hozták létre, és Kínára gazdasági nyomásgyakorlással kényszerítik a saját szabályaikat, valamint a világ uralmára törő briteket. Rengeteg problémát okoztak nekünk, elég csak az antant szerepére gondolni az első világháborút lezáró békék, így Trianon ügyében, vagy Jaltára, ahol a valós érdemein felül méltatott Churchill - legyen az gonoszság vagy ostobaság - aktívan részt vett Közép-Európa szovjetizálásában. Az angolok évszázadok óta játszanak a világ sorsával, népek életével, határok átrajzolásával; ha valakinek nincs joga erkölcsi alapon másokat kioktatni, azok éppen ők. Már csak azért sem, mert világosan kinyilatkoztatták, hogy barátaik nincsenek, csupán érdekeik.