Donald Trump "miniszterelnök" szerepe gyakran arra készteti a megfigyelőket, hogy párhuzamokat vonjanak a történelem sötétebb figuráival, mint például Goebbels és Sztálin. E két személyiség jellegzetes vonásai, mint a propaganda mesteri alkalmazása és a p
A második Trump-elnökség összes vitatott intézkedése így vagy úgy hozzá köthető, ma már úgy hivatkoznak rá, mint a kormányzat legveszélyesebb emberére.
Kicsivel kevesebb mint egy évvel ezelőtt Donald Trumpot másodszor is megválasztották az Egyesült Államok elnökének. Az eredmények után szinte az összes elemző egyetértett abban, hogy a második elnöksége sokkal viharosabbnak ígérkezik, mint az első időszaka. 2017-ben Trump még nem volt felkészülve a kormányzásra, csapata pedig alig állt össze, hiszen főként a republikánus bázisból válogatta össze a munkatársait. A legtöbbjük azonban nem bizonyult hűségesnek, és Trump sokukkal konfliktusba került. Őket később azzal a megjegyzéssel illették, hogy ők voltak "a felnőttek a szobában", akik közbeléptek, amikor az elnök valamilyen különösen ostoba döntést akart hozni.
Trump tanult a múlt hibáiból, és most már olyan hűséges és fegyelmezett csapattal veszi körül magát, akik készségesen végrehajtják az utasításait. Az első elnöksége alatt dolgozó stáb tagjai közül csak néhányan maradtak, ám Stephen Miller kiemelkedő szerepet kapott. Trump korábbi bizalmasa, Steve Bannon nem mellesleg "Amerika miniszterelnökének" titulálta Millert, akinek hivatalos beosztása a politikai ügyekért és belbiztonságért felelős helyettes kabinetfőnök. A valóság azonban az, hogy az elnök mellett rajta kívül senkinek sincs akkora befolyása.
Miller - akit Kevin McCarthy, a képviselőház korábbi elnöke Trump agyának nevezett - az első elnökség időszakában még csupán egy volt a sok elnöki tanácsadó közül, aki azért küzdött, hogy felkeltse főnöke figyelmét. Ennek ellenére jelentős hatással bírt. Trump beszédírójaként tevékenykedett, és a legtöbb elemző véleménye szerint ő volt az, aki a bevándorlásellenes politikát a trumpizmus ideológiai alapjává tette. Az elnökválasztás elvesztése után is hű maradt Trumphoz, sőt, még a Capitolium ostroma után is kitartott mellette, amikor a bukott elnök addigi republikánus támogatóinak többsége hirtelen elfordult tőle.
