Tánczos Barna hangsúlyozza, hogy a jelentős átalakítások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valóban hatékonyan gazdálkodjunk a forrásainkkal. Költséghatékonyság csak akkor érhető el, ha a meglévő rendszereinket alapjaiban reformáljuk meg.

Románia rendkívül nehéz pénzügyi kihívásokkal néz szembe. A tavalyi túlzott költekezés következményeként a költségvetési hiány soha nem látott szintre emelkedett, az államadósság mértéke aggasztó ütemben nőtt, míg az infláció folyamatosan emelkedik. Mindez azt jelenti, hogy a helyzet tarthatatlanná vált, különösen a jelentős geopolitikai feszültségek közepette. A problémák megoldására Tánczos Barna, Románia első magyar nemzetiségű pénzügyminisztere vállalkozott. Őt kérdeztük az ország jelenlegi gazdasági állapotáról és a jövőbeli kilátásokról.

- Az állami túlköltekezés romániai specifikum, különösképpen választási években a kormányok két kézzel szórják a közpénzt. 2024-ben az ország adóssága heti egymilliárd euróval növekedett. Egyszerűen elképesztő. Ennek nyomán a költségvetési hiány az egekbe szökött, tavaly meghaladta a 8,6%-t, miközben az EU-s irányelv szerint nem haladhatja meg a 3%-t. Hogyan fajulhatott el ennyire a helyzet?

A felelőtlen döntések sorozata vezetett minket erre a pontra. Őseim abban a hitben éltek, hogy a szavazatokat meg lehet vásárolni fizetésemelések, nyugdíjemelések és beruházásnövelések révén. Azonban a tavalyi választási kampány és az azt követő eredmények rávilágítottak arra, hogy ez a megközelítés már nem működik. A társadalom már nem hagyja magát átverni, és Romániában sem lehet a szavazatokat pénzért megvásárolni. A választópolgárok sokkal inkább a kiszámíthatóságot és az őszinte kommunikációt értékelik, amit az RMDSZ is képvisel a kormányban. Mi biztosítjuk a kiszámíthatóságot, és nyíltan beszélünk azokról a problémákról, amelyekkel decemberben és januárban szembesültünk a minisztériumban. A tavalyi költségvetési túllépés súlyos helyzetbe sodorta az országot. A 8,6-8,7%-os deficit csökkentése 7%-ra néha nehéz döntéseket kíván, de ezeket el kell fogadnunk ahhoz, hogy az államot karcsúbbá tegyük, és hogy ismét biztosítani tudjuk a kiszámíthatóságot és a stabilitást.

Különleges eseménynek számít, hogy egy magyar állampolgár került a bukaresti pénzügyi tárca vezetésére. Az erdélyi magyarság ezt a lépést jelentős teljesítményként értékeli, hiszen egy újabb lehetőséget teremt a magyar közösség számára a politikai és gazdasági diskurzusban való részvételre. Ugyanakkor felvetődnek olyan aggályok is, hogy ez a pozíció valójában csapdaként is működhet, ahol a magyar politikai szereplőnek nehézségekkel kell szembenéznie, sőt akár saját magát is veszélyeztetheti, miközben a kihívásokkal teli tűzoltó szerepét osztja magára. Ön mit gondol erről a helyzetről?

Az őszinteség abban rejlik, hogy a gesztenyék nem hidegek, de nem is pazaroljuk el őket. Azért vagyunk itt, hogy munkát végezzünk és orvosoljuk az előttünk álló kihívásokat. Ha a helyzet lényegesen kedvezőbb lett volna, valószínűleg nehezebb lett volna az RMDSZ számára a pénzügyminisztérium megszerzése a tárgyalások során. Mindazonáltal tisztában voltunk a országunk állapotával. Decemberben az RMDSZ úgy határozott, hogy cselekednünk kell a krízis elkerülése érdekében, hogy megőrizzük hazánk stabilitását.

Egy ingatag kormányzati helyzet és egy bizonytalan parlamenti többség könnyen válságot idézett volna elő az országunkban december és január környékén. Tapasztalhattuk, hogy az RMDSZ felelősségvállalása milyen kedvező hatással volt a nemzetközi piacokra is, hiszen viszonylag gyorsan sikerült helyreállítani a pénzügyminisztérium működését egy stabil és kiszámítható keretek között. De ez csupán a kezdet; a legnehezebb feladat még előttünk áll, hiszen az év végén 7%-os hiánnyal kell zárnunk. Ehhez elengedhetetlen az adóbevételek növelése 2025-re, mindezt azonban úgy, hogy ne kelljen adókat emelni vagy a százalékos kulcsokon változtatni. Hatékonyabb adóbehajtásra és költségcsökkentésre van szükség ahhoz, hogy elérhessük ezt a célt. Külső szemlélő számára talán lehetetlennek tűnik, de én még mindig hiszek abban, hogy nem vagyunk teljesen reménytelen helyzetben. Az igazi kihívás azonban az, hogy a nemzetközi stabilitás hiányzik. Az amerikai vámbejelentések, valamint az európai piac és ipar kiszámíthatatlan hónapjai, valamint a negatív előrejelzések mind nehezítik a dolgunkat. Ennek ellenére optimistán tekintek a jövőre: úgy vélem, hogy Románia képes lesz elérni a kitűzött célt, és 7%-os hiánnyal zárhatjuk az évet.

Milyen mértékű politikai támogatás áll rendelkezésre a költségvetési hiány 7%-ra való csökkentéséhez?

A népszerűtlen döntésekhez való politikai támogatás megszerzése mindig is komoly kihívást jelentett, különösen választási kampányok idején. Ez nem egy könnyű feladat. Eddig sikerült biztosítani a szükséges támogatást, hogy 2025-ben ne tapasztaljuk meg a költségvetés terén azt a kaotikus helyzetet, ami 2024-ben kialakult. Amíg az RMDSZ kormányzati pozícióban marad, és mi irányítjuk a pénzügyminisztériumot, addig elkötelezettek vagyunk amellett, hogy elkerüljük a 2024-es évhez hasonló döntések megismétlődését.

A megváltozott geopolitikai környezet új kihívásokat hozott magával, amelyek további nyomást gyakorolnak a költségvetésre. A védelmi kiadások emelése, amelyet az Egyesült Államok előír, és amelyet az Európai Unió is támogat, újabb terheket ró a már amúgy is szűkös forrásokra. Brüsszelben a legutóbbi uniós pénzügyi miniszterek találkozóján elhangzott, hogy a deficit csökkentésének célja nem lehet elhanyagolható. De vajon hogyan lehetne egyensúlyt találni a védelmi költségek növekedése és a költségvetési fegyelem között?

Románia számára elengedhetetlen, hogy elkerülje az évet ismét 8%-hoz közeli költségvetési hiánnyal zárni, még akkor is, ha ez a védelmi kiadások emelésével jár. Az, hogy a plusz védelmi költségeket nem számítják bele a hiányba, nem hoz jelentős előnyt az ország számára.

Nekünk nem feltétlenül az a problémánk, hogy lehet-e rá pénzt, finanszírozást, kölcsönt szerezni. Az a problémánk, hogy 2024-ben túlméretezték a közkiadásokat, és ennek a hatása 2025-ben is érzékelhető. Azt szeretném elérni, hogy minél több védelmi kiadásra olyan finanszírozást találjunk, amely a lehető legkisebb kamatköltséget jelent. Ugyanakkor kell egy kiszámítható, fokozatos növekedés a védelmi kiadások esetében. Ezt 2026-tól kezdődően úgy gondolom, hogy lehet alkalmazni is. Idén még az a legfontosabb, hogy a lehető leghatékonyabban használjuk fel a rendékezésünkre álló erőforrásokat, és minden minisztérium be tudja tartani a januárban elfogadott költségvetését.

- Az óriásdeficit lefaragására vagy a közkiadásokat kellene megnyirbálni, vagy újabb adókat kivetni. Előbbi mindenekelőtt a közalkalmazotti szférát érintené érzékenyen, no meg természetesen a közpénzre kiéhezett politikai klientúrát. Ott kellene drasztikusan megszorítani a nadrágszíjat, de azzal aligha számíthat babérokra politikai körökben. Az adóemelés viszont éppen arra a rétegre róna többletterhet, amely a gazdaságot működteti, és előteremti a jövedelmeket. Akár társadalmi elégedetlenséget is eredményezhet. Melyiket választja? Netán valamilyen kombinációban gondolkodik?

- Nincs olyan pénzügyminisztérium, amelynek nem a kombináció lenne a célja. Nincs olyan pénzügyminisztérium, amely adóbehajtás nélkül bevételéket tudna realizálni. Ez az elsődleges cél, hogy megteremtsük a közkiadásokhoz a bevételéket. Ez természetesen adót jelent. Nagyon kevesen szeretnek adót fizetni, a vállalkozóknak azonban a legfontosabb a kiszámíthatóság. Az elmúlt hónapokban egyértelműen azt tapasztaltam, hogy mindenki befizeti az adóját, ha tudja, hogy miért teszi azt, és látja, hogy a befizetett adóból milyen megvalósítások születnek. Abban az esetben, hogyha autópályák épülnek, hogyha beruházásokra költünk jelentős összegeket, akkor teljesen más a hangulata egy adót befizető vállalkozónak is.

A kiadási oldal átalakítása során a közszolgáltatások költségeinek mérséklése és az állam működésének hatékonyabbá tétele áll a középpontban. Kiemelkedően fontos a főbb rendszerek, mint az oktatás, egészségügy és a rendvédelmi struktúrák – ideértve a rendőrséget, csendőrséget, katonai erőket, sőt, az igazságszolgáltatást is – reformja. E rendszerek aránya a teljes költségvetésen belül körülbelül 25%-ot képvisel mindegyik területen, és közép- valamint hosszú távú reformok nélkül elérhetetlen a tartós költségcsökkentés és a pénzügyi hatékonyság javítása.

2025-re a kiadások szigorúbb kontrollja válik a középpontba. Azonnali, drasztikus reformok bevezetése a jelenlegi rendszerekben nem lehetséges, így az oktatás és az egészségügy terén az a cél, hogy a költségek ne emelkedjenek a 2024-es szinthez képest. Ezen kívül minden más területen is arra törekszünk, hogy megakadályozzuk a költségek növekedését, és célunk, hogy 5%-os csökkentést érjünk el a működési költségekben. Ez különösen fontos a napi kiadások szempontjából.

- Az apró lépéseket vagy inkább a Balcerowicz-féle sokkterápiát tartja hasznosabbnak?

- Semmiképp nem a sokkterápiát. Ebben a nemzetközi helyzetben nincs szükség sokkterápiára, és biztos, hogy sokkal többet ártana, mint amennyit használna Romániának. Nyugodt nemzetközi konjunktúrában, ahol a nemzetközi piacok kiszámíthatóak, és továbbra is erős gazdasági növekedésre számíthatnánk, ott lehetne esetleg sokkterápiáról beszélni. Ma annyira bonyolult a nemzetközi gazdasági helyzet, és annyira nagy a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság, hogy Románia nem engedheti meg magának a sokkterápiát. Ezért türelemre, kiszámíthatóságra, és fokozatos költségcsökkentésre, illetve bevételnövelésre van szükség.

Közölte, hogy idén valószínűleg nem várható újabb nyugdíjemelés. Azonban az áram- és gázárak korlátozása továbbra is érvényben marad. Az életszínvonal fenntartása érdekében az infláció mértéke kiemelkedő jelentőséggel bír. Vajon lehetséges-e, hogy a növekedés 4% körüli szinten stabilizálódjon?

- Idén nyugdíjemelésre nincs keret. Az idei cél azoknak a nyugdíjaknak a kifizetése, amelyeket 2024-ben megállapítottak, és itt a legfontosabb a kiszámíthatóság. Gyakorlatilag azt biztosítjuk, hogy legyen pénz a nyugdíjak kifizetésére, és ne kerüljön veszélybe senkinek sem a havi bevétele.

Az infláció kérdése messze túlmutat Románia határain. Megfigyelhetjük, hogy a vámtarifák világszerte kihatnak az infláció alakulására. Emellett a külföldről érkező infláció vagy defláció is jelentős befolyással bírhat a hazai gazdasági folyamatokra. Fontos hangsúlyozni, hogy az infláció kezelése nem csupán a pénzügyminisztérium feladata. Számunkra a leglényegesebb az, hogy kerüljük el azokat az intézkedéseket, amelyek hirtelen inflációs nyomást generálhatnak. Ezt mindenképpen szem előtt tartjuk 2025-re vonatkozó terveink során.