Különleges kínai kezdeményezés: félmilliárd fa elültetésével küzdenek két város megmentéséért.

Valaha egy kopár sivatag terült el, de ma már Kína legnagyobb emberi kéz alkotta erdője büszkélkedik itt: a Saihanba Nemzeti Erdőpark, mely több mint félmilliárd fát ölel fel. Ez a zöld csoda három generáció kitartó munkájának gyümölcse, amely a természet helyreállításának lenyűgöző példája.

Peking zöld tüdejeként emlegetik a Saihanba Nemzeti Erdőparkot, amely Kína északnyugati sarkában, Hopej tartományban terül el. Ez a lenyűgöző, 92 ezer négyzetkilométeres terület – körülbelül Magyarország méretének megfelelően – egy igazi zöld oázis, amely a kínai fővárostól mindössze 300 kilométerre helyezkedik el, a Belső-Mongólia Autonóm Terület déli határánál. Hihetetlen, de ezen a buja zöldfelületen még nem is olyan régen kietlen táj uralkodott; ma viszont ez a hely a világ legnagyobb, emberi kezek által létrehozott erdeje, amely a természet újjászületésének lenyűgöző példája.

Saihanba egykor császári pihenőhely volt hűvös nyári időjárásának és vadászterületének köszönhetően, azonban az erdőirtás és az erdőtüzek miatt a Csing-dinasztia végére sivataggá változott. Az erős északi szelek tovább rontották a helyzetet, rendszeresek voltak a homokviharok, ami nemcsak helyben okozott gondot, hanem a szél akadálytalanul fújhatta a homokot Peking felé, ami komoly problémát jelentett a fővárosban és környékén.

Ekkor döntött úgy a véreskezű diktátor, Mao Ce-tung irányítása alatt álló kommunista kormány, hogy mesterséges erdőt telepít a kietlennek tűnő vidékre. 1962-ben több mint 120, zömmel húszas éveikben járó fiatal erdész került a helyszínre, hogy együtt 242 helyi lakossal fákat ültessenek. A csapat számtalan nehézséggel szembesült: a szélsőséges hideg és a szárasság mellett a legnagyobb problémát az jelentette, hogy csupán a legegyszerűbb eszközök álltak rendelkezésükre.

Ren Cung-jüan már 80 év fölött jár, de jól emlékszik arra, amikor 1963-ban megérkezett a Saihanba erdőgazdaságba.

"Port és homokot fújt a szél, kövek és sziklák gurultak. Se fa, se fű, se marha nem volt"

- idézte fel a kezdeteket a nyugdíjas gépészmérnök. Amikor homokviharok jöttek a sivatag felől, úgy érezte, "mintha homokot és port öntöttek volna a ház tetejéről".

Ren szavai szerint az élelem és a szállás mindig is hiánycikknek számított, ezért maguknak kellett megtermelniük a krumplit és a kukoricát. Sátrakat és kunyhókat állítottak fel, amelyek alig bírták megvédeni őket a fagyos szél zúgásától. A legnagyobb félelmük azonban az volt, hogy a küldetésük végül kudarcba fullad. Az erős szél miatt lehetetlennek tűnt a fák ültetése a zord, fagyos fennsíkon; az első két évben az elültetett csemeték több mint 90 százaléka elpusztult, és szinte semmi sem állt a földbe ásott erdőgazdaság megszűnése elé.

Közben a férfi felfedezte, hogy a Szovjetunióból beszerzett faültető gépek nem feleltek meg az ottani terepviszonyoknak, így újragondolta a terveiket, hogy a facsemeték mélyen a földbe tudják fúrni gyökereiket. "A gépek felkavarták a száraz talajt, és elültették a facsemetéket. Olyan volt, mintha egy hatalmas zöld ecsettel varázsolták volna meg a tájat" - mondta Ren.

Az erdősítést végző közösség tagjai közül sokan a saját falujukban alapították meg családjukat, és a fiatal generáció jelentős része folytatta a szüleik által megkezdett munkát. Három generáció kitartó munkája volt szükséges ahhoz, hogy a valaha kopár területből zöldellő paradicsomot formáljanak, így az erdősültség arányát 11,4 százalékról 80 százalékra emeljék. Ezt a kiemelkedő teljesítményt ismerte el az ENSZ Környezetvédelmi Programja 2017-ben, amikor a Saihanba Erdősítő Közösségnek a Föld bajnoka címet adományozta.

A világ egyik legnagyobb mesterséges erdője - ahol csaknem félmilliárd fa van - ma már évente 137 millió köbméter tiszta vízzel látja el Peking és Tiencsin térségét, a növényzet 550 ezer tonna oxigént bocsát ki, továbbá a terület több száz állat- és növényfajnak is otthont ad. Peking természetesen előszeretettel büszkélkedik a valóban lenyűgöző, ugyanakkor parancsra végrehajtott erdősítési programmal, és hogy mennyire elkötelezettek az ökológiai projektek mellett.