Egy különleges történet bontakozik ki Svédország híres édessége mögött, amelynek születése egy árva lányhoz köthető. Az ő élete tele volt megpróbáltatásokkal és tragédiákkal, amelyek végül a cukorka létrejöttéhez vezettek. Minden egyes nehézség, amelyet á


Amalia Eriksson 1824-ben látta meg a napvilágot Svédország egyik legrégibb városában, Jönköpingben. Tízéves korában tragikus események sora sújtotta: elvesztette édesanyját, Katarina Hagen Andersdottert, aki szobalányként dolgozott, valamint édesapját, Jonas Lundströmöt, és öt testvérét, mindannyian egy pusztító kolerajárvány áldozataivá váltak. Az árva kislánynak nem maradt más választása, mint hogy saját lábára álljon, és egyedül keresse meg a boldogulás útját.

1852-ben - anyjához hasonlóan - szobalányként kezdett dolgozni egy jönköpingi földmérőnél, akit követett, miután az három évvel később egy Vättern-tó keleti partján fekvő településre, Grännába költözött. A fiatal nő itt ismerkedett meg későbbi férjével, a szabóként tevékenykedő Anders Erikssonnal, akivel 1857-ben össze is házasodtak. A pár hamarosan családot is alapított, egy évvel később született meg ugyanis lányuk, Ida. Gyermekük érkezése után egy héttel azonban vérhasban meghalt a családfő.

Az asszony helyzete nem volt éppen könnyű, hiszen a 19. századi Svédországban a nők számára szinte lehetetlennek számított saját üzletet alapítani. Ugyanakkor, különleges körülmények között néha lehetőség nyílt erre. Amelia Eriksson azonban nem riadt vissza a kihívásoktól, és 1859-ben a városi tanácstól megkapta a szükséges engedélyt, hogy megnyithassa pékségét, ahol borsmentás édességeket és polkagrist készített.

Az ekkor 35 éves özvegy ezzel Svédország első női vállalkozója lett, akinek polkagrisát csakhamar megismerte egész Gränna. A borsmentás rudat a kezdetekben csak hétvégén és ünnepnapokon sütötték, amelyhez a cukrot, az ecetet és a vizet összekeverték, majd felmelegítették. Ezután a tészta egyik részét pirosra festették, a másik felét pedig borsmentaolajjal ízesítették, majd sokáig dagasztották.

Noha sokáig Amalia volt a polkagris egyedüli gyártója, egy idő után más helyi pékek is elkezdtek a készítésével foglalkozni.

A népszerű édesség révén Amalia Eriksson élete gyökeresen megváltozott: soha többé nem kellett attól tartania, hogy nem tudja eltartani gyermekét. Gazdag nővé vált, és Gränna egyik legmeghatározóbb figurájává emelkedett, miközben titokban őrizte receptjét. 1923-ban, 99 éves korában hunyt el, de munkáját 1945-ig Ida vette át. Az üzletasszony emlékére 1997-ben szobrot emeltek a városban, amely azóta Gränna jelképe lett. A polkagris pedig nem csupán édesség, hanem a svéd kultúra egyik legkedveltebb ajándéktárgya is.

Az első polkagrist gyártó üzlet, a cukorka "szülővárosán" kívül, 2011 nyarán nyitotta meg kapuit Stockholm óvárosában, a Lilla Nygatan 10. szám alatt. A különleges édességek számos formában, méretben és színben készülnek, de

a klasszikus változat egy egyenes, borsmenta ízű, piros és fehér színű, csavart mintájú rúd.

A "polka" név a híres táncra utal, amelynek ritmusát a cukorkában található piros mintázat is szimbolizálja. A név második része, a "gris", svédül disznót jelent, és érdekes módon az édesség eredeti megnevezésében is szerepelt, mint a nyalánkság születésének jelképe.

Ami az édesség utóéletét, vagy jelenlegi állapotát illeti, érdemes megemlíteni, hogy minden év július 25-én megrendezésre kerül a polkagris világbajnokság, amely igazi ünnepe ennek a svéd cukorkának. Ezen kívül számos lenyűgöző rekordot is feljegyeztek vele kapcsolatban. A világ leghosszabb polkagrisát 1989-ben készítették el, és a Guinness Rekordok Könyvébe 287,7 méteres hosszával került be. De nem csak a hosszúság számít: 1993-ban megszületett a legmagasabb polkagris is, amelynek magassága 8,67 méter volt. Ráadásul 2003-ban a világ legnehezebb polkagrisát is megalkották, amely lenyűgöző 2158,7 kilogrammot nyomott.

Related posts