Ricky Gervais humora elől senki sem tudja elbújni.
"Mortality", vagyis halandóság – ez a címe Ricky Gervais legújabb show-jának, amely máris számos Emmy-, BAFTA- és Golden Globe-díjat zsebelt be. A hatvanhárom éves író, rendező, színész és standupkomikus komolyan veszi a témát, és nem fél szembenézni a valósággal. Kevesen módosították úgy a humor világát, mint ő, aki valaha a televíziózás úttörője volt. Azonban a közösségi média zűrzavaros világában Gervais nem csupán a cenzorokkal való játszadozásra szorítkozik. Ez alkalommal a Twitter és Instagram által generált társadalmi jelenségeket egy új szintre emeli, éles kritikával és provokatív gondolatokkal fűszerezve.
Hogy milyen remek író, számtalanszor bizonyította már tévésorozatokkal, standuposként és összesen öt darab emlékezetes Golden Globe-díj-átadó gála rettegett házigazdájaként is, ahol kárörvendve követhettük végig, ahogy a világ legprivilegizáltabb emberei az Apple-vezéren át Hollywood krémjéig úgy reszketnek, mint a nyárfalevél, nehogy eltalálja őket egy-egy szólövedék.
Gervais humora persze egyáltalán nem való széplelkűeknek, de az mindenféleképp a javára válik, hogy ha öniróniáról van szó, ő a lehető legnagyobb örömmel csinál sportot saját maga célponttá tételéből és kegyetlen kifigurázásából. Az Office-ban (ugyebár ő írta és főszerepelte az eredeti brit Hivatal-sorozatot, amely szerepben a nagy sikerű amerikai remake-ben Steve Carrell lett világhírű), a Derekben vagy az Extrasban legfőbb szórakozását az jelentette, hogy saját magát hozta a legkellemetlenebb helyzetekbe, de az önéletrajzi ihletésű After Life-ban (Mögöttem az élet) is felfedezhetünk egy hatalmas adag öniróniát és cringe comedyt. Utóbbi sorozatban azt képzelte el, hogy milyen kiállhatatlan seggfejjé változna, ha elveszítené élete szerelmét, Jane-t, a végeredmény pedig annyira jó, hogy egyszerre ríkat meg és csapkodjuk tőle a térdünket a nevetéstől.
Be is jött: a szókimondó fekete humor a világ nagyobb részére üdítő hatással volt, hiszen egyértelművé vált, hogy amikor a kövérséggel, (képzeletbeli) AIDS-es csecsemőkkel vagy a Bibliával játszadozik, akkor nem az egyes embereket célozza meg, hanem a társadalom álszent normáit ostorozza, amelyek gyakran körülölelik a viccek tárgyait. Érdemes megemlíteni, hogy Gervais nem csupán szórakoztat, hanem hatalmas összegeket adományoz humanitárius és állatvédelmi célokra, teljesíti beteg gyerekek álmait, és folyamatosan felemeli a hangját az állatkínzás ellen – évek óta harcol a kegyetlen, kínai Yulin kutyahúsfesztivál leállításáért, ahol élve nyúzzák meg az állatokat.
2003 és 2010 között hat standupelőadása jelent meg DVD-n vagy az HBO-n (Animals, Politics, Fame, Science, Out of England 1-2), mind óriási sikerrel, majd a tévézéshez fordult, és jött sorban a Life is Too Short, a Derek, majd az After Life, utóbbi már a Netflixen. 2018-ban tért vissza a stan-uphoz, amikor utóbbi streamingszolgáltató irdatlan pénzt, 40 millió dollárt fizetett neki a Humanity (Emberiség) című előadása jogaiért. A visszatérés bődületes siker volt, és ugye itt már a poszt #MeToo-érában járunk, a digitális kommenthuszárok és egyre inkább elburjánzó közösségi média dzsungelében, ahol a call out- és a cancel kultúra elkezdett ébredezni.
Ebben a műsorban már korábban is foglalkozott a politikai korrektséggel, de nem kímélte a liberálisok erőfeszítéseit sem, beleértve Caitlyn Jenner-t, aki akkoriban váltott nemet (korábban Bruce Jenner olimpiai bajnokként ismert, és nem mellesleg a Kardashian-Jenner család egykori feje). A 2022-es „Supernature”-ban pedig már teljes lendülettel bírálta a woke liberalizmus túlkapásait, ezzel alaposan megzavarva a rajongóit. Azonban a közönség reakciója annyira pozitív volt, hogy a műsor a Netflix legnépszerűbb standup előadásává vált. Az alig pár hónappal később indult új turnéja, az „Armageddon”, pedig nemcsak a Guinness Rekordok Könyvébe került a jegybevételével, hanem megnyerte az első standupműsornak járó Golden Globe-díjat is.
Gervais ellen petíciók indultak, ám ő nem hagyta figyelmen kívül a felháborodást, hanem aktívan részt vett a diskurzusban. Kijelentette, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy megsértődjön valamin, hiszen a sértődés egyfajta érzés, de a vélemények ütköztetése ezen a téren értelmetlen. Véleménye szerint a kifakadók 99 százaléka valójában nem is érzi sértve magát, csupán álságos módon próbálják felhívni magukra a figyelmet, hogy hallassák a hangjukat.
Ebben a műsorban szóba kerülnek olyan tabutémák, mint a szexualitás, a halál, a pedofília, a vallások, a rasszok, a rokkantság, a globális felmelegedés, a holokauszt és még Elton John is. Ha nem tudsz egyetérteni azzal, hogy ezekről a kérdésekről humorral beszélek, akkor inkább ne nézd meg a műsort, mert valószínűleg csalódni fogsz. A színpadon pedig megjegyeztem, hogy ha a transzneműek az egyenlőségért küzdenek, az teljesen rendben van, hiszen éppen azért viccelek velük is, mert senkit sem hagyok ki a szórakozásból.
Elérkeztünk a Mortality turné izgalmas állomásához: Bécsben, a város legnagyobb arénájában, több mint 16 ezer rajongó előtt lépett színpadra Ricky Gervais. A műsora ismételten a régi, örök témákhoz nyúlt, mint a vallás, a tudomány és a filozófia, miközben a modern világ feszültségeit, a közösségi média hatásait és a kortárs társadalom kihívásait is bevonta a beszélgetésbe. A Telegraph kritikája szerint Gervais olyan ember benyomását kelti, aki egykor a kocsmában a legviccesebb volt, de legújabb poénjait már a sok online időtöltés után jegyezte le. Bár a megjegyzés kissé irónikus, van benne némi igazság: Gervais valóban a Twitter/X világának egyik legnagyobb alakja, egyfajta szkeptikus provokátor, aki saját márkájának középpontjában áll. Ugyanakkor nem tagadható, hogy 2025-re elengedhetetlen, hogy az ember foglalkozzon a közösségi médiától függetlenül nem létező társadalmi jelenségekkel is, ha releváns szeretne maradni.
A "Mortality" valóban egy különleges élmény, tele humorral, miközben Gervais bátran szembenéz a saját határaival és korával. Kulisszatitkokat is megoszt a Golden Globe-díjas poénjairól, ami még izgalmasabbá teszi az előadást. E műsor egyértelműen felülmúlja az Armageddont, amely bár a világ végét ígérte, valójában inkább a Supernature újrázása volt, csak sokkal dühösebb hangvétellel. Most Gervais nem kímél senkit: a divatos mentális betegségeket, az identitáspolitikai abszurditásokat, és még a korunkra jellemző öregedés melletti vicceket is terítékre tűzi. A humoros gondolatkísérletek során pedig arra is rávilágít, hogy az öregedéshez bizony olyan furcsaságok is társulnak, mint az, hogy a börtönben már senki sem akarja megrontani az embert.
Gervais szerencsére továbbra is megismételhetetlen abban, hogy bármiből képes viccet kovácsolni, és cseppet sem zavarja, ha ez esetleg valakinek nem tetszik - ez pedig mindig frissítő hozzáállás egy művész részéről. Az új Mortality műsor igyekszik visszatérni a régi, emblematikus pillanatokhoz: emlékezzünk csak, amikor a Golden Globe színpadán vagy a korai stand-up előadásain egy korty sört kortyolgatva, belekezdett egy újabb furcsa sztoriba, legyen szó a bébi Hitlerről vagy fiktív, éhező tolókocsis afrikai gyerekekről. Ilyenkor a közönség sokszor a kezét az arca elé emelte, hogy "Te jó ég, vajon hogyan fog ebből jól kikeveredni?"
