Pozsonyi Ádám „Finghősök” című műve egy szórakoztató és szatirikus írás, amely a mindennapi élet apró, de annál mulatságosabb pillanatait ragadja meg. A szerző egyedi stílusával és humorával képes a legbanálisabb helyzeteket is érdekessé tenni, miközben m

Ó, milyen különös idők, milyen megdöbbentő értékek!

Eme fölkiáltást Cicero használta három remek beszédében is. De én ezt jelen esetben így alakítanám át: Micsoda idők, micsoda jelszavak. Sőt, hogy tovább vigyük a szájbarágásig, micsoda idők és micsoda transzparensek.

A transzparenseknek valóban megvan a maguk fontossága. Képesek megragadni és kifejezni a pillanat szellemét. Az időszakok, amelyeket képviselnek, egyértelműen kirajzolódnak rajtuk. Mit is láthatunk a táblákon? Különféle jelszavakat, amelyek üzenetet hordoznak számunkra.

Régebbi, erkölcsösebb időszakokban az emberek nem vonultak fel transzparensekkel. Nem törekedtek a világ megjavítására, és ideológiákat sem hordoztak magukkal a sétálóutcákban vagy a hidakon. Az olyan jellegű feliratok, mint "Sör-Bor", "Vegyesbolt" vagy "Fogadó a sánta bölömbikához", nem minősülnek transzparensnek. A körmenetek során is ritkán találkozhattunk táblákkal, és a szent jobb cipelését sem lehet a transzparensek történetének részévé tenni.

Ha beírjuk a keresőbe a témánkat, az első, ami a múlt homályából felbukkan, az a híres mondat: "Károlyi Mihályt a köztársaság elnökévé!" Ekkor még csak sóhajtozhatunk, hogy na, ez is remekül kezdődik. Aztán ahogy haladunk előre, a találatok száma egyre inkább megsokszorozódik. Itt egy „Éljen Május 1”, ott egy „Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll”, és még egy „Kill the Boer” is, igaz, ez már Dél-Afrika tájékán zajlik, de hát a haladás nem ismer határokat, hiszen erőszakkal csak a fehér keresztény embereket lehet megfélemlíteni. Sőt, van, aki szerint ez egyenesen szükséges is.

Aztán - ahogy nőtt a progresszió - úgy kerültek elő a "Miattatok nem a szakdogámat írom", a "G.ci csökkentést", meg a "Diktátor helyett vibrátort", de most, az elmúlt napokban szintet lépett a honi transzparensgyártás, és ámuló szemünk előtt feltűnt egy ősz ellenzéki anyóka, ki büszkén hirdette, s tárta a világ elé "tábláját", melyen csak ennyi állott: "FING".

És még mindig sokan hiszik, hogy a hősök kora véget ért.

Úgy érzem, hogy nem csupán a Tisza vízszintje emelkedik, hanem a nyelvi gazdagság, a kultúra mélysége és a tudás színvonala is. Ezen a ponton már nehéz bármit is hozzáfűzni.

Láttam egy interjút Fing nénivel, ki a tettét azzal indokolta, hogy ezt a köztársasági elnök mondotta. Az interjúvoló sem javította ki, hogy őrá mondta ezt Tóta W. Árpád, nem a köztársasági elnök kezdte el használni, ő csak megismételte a jelzőt, amit rá alkalmaztak.

Emlékszem, amikor Bősz Anett a női termékenységről beszélt, és a "kibújás" kifejezést használta. Az én írásomban ezt a szófordulatot vettem át, amiért aztán egy hétig közellenség lettem. Senkinek nem jutott eszébe, hogy csupán idéztem őt, nem nekem voltak eredeti gondolataim. Manapság már az idézgetés is komoly kockázatot rejt magában.

Ó, milyen furcsa idők, ó, milyen szokások!

Akkor inkább áll szívünkhöz közel a Ramones együttes transzparense, amit 1977-ben tartottak fel, s rajta ez a szöveg: "Gabba Gabba Hey!". Aminek semmi értelme, de ez benne a jó, legalább nem ártalmas.