Természetesen! Íme egy egyedi változat a "Pékárú - Rózsa Péter jegyzete" témában: **Pékáru - Rózsa Péter Reflexiói** Rózsa Péter jegyzetei a pékárú világáról egy izgalmas utazásra invitálnak bennünket, ahol a friss kenyér illata és a sütemények édes var

Rózsa Péter, a Hetes Stúdió műsorvezetője, a közelmúltban Orbán látványpékségét vette górcső alá, felfedve annak sajátos vonásait és a lehetséges alternatíváit. A beszélgetés során szóba került, hogy miként formálja a politikai tájat ez a különleges üzleti modell, és milyen hatásokat gyakorol a közönségre. Rózsa Péter mélyreható kérdéseivel és provokatív megközelítésével próbálta feltérképezni, hogy léteznek-e más, hasonlóan vonzó és innovatív lehetőségek a politikai kommunikáció és a közönségkapcsolatok terén. Az adás során a nézők megismerhették a látványpékség mögött rejlő stratégiákat, és azt is, hogy miként lehetne ezeket új irányokba terelni a jövőben.

Ezen a héten egy különleges diplomáciai eseménnyel rukkolt elő a magyar miniszterelnök, amelyet Balázs Péter egykori külügyminiszter találóan "látványpékségnek" nevezett a Klubrádióban. Bár újfajta kenyeret nem sütött, a miniszterelnök mégis átrepült az óceánon, hogy egy rövid fotós alkalomra kezet foghasson Donald Trumppal. Ezt követően, már a Karmelitában ülve, egy órán át folytatott telefonbeszélgetést Vlagyimir Putyinnal. De az események nem álltak meg itt, hiszen sietnie kellett a reptérre, hogy Erdogan török elnökhöz látogasson.

Karácsonyi békejavaslatával próbálkozott tehát, legalábbis a NER sajtója így tudósít róla, meg az ünnepi fogolycseréről is. Kérdés, hogy kinek nem tűnt fel: míg a magyar miniszterelnök ide-oda ugrálva állítólag az ukrajnai fronton igyekszik fegyvernyugvást és fogolycserét kiharcolni, Ukrajna vezetőivel alig beszélt erről. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök úgy érezte, hogy ezt érdemes lenne megemlítenie, így a közösségi médiában is jelezte, hogy nem tárgyalt Orbánnal, és Orbán sem próbált kapcsolatba lépni vele vagy bármelyik ukrán politikai vezetővel. Ráadásul a fogolycseréről már hetek óta háttérbeszélgetések folynak az orosz féllel, tehát a magyar kormányfőre itt sem volt szükség.

Mint ahogy a tűzszünethez sem kell becses személyének közbenjárása, hiszen mint a megtámadott ország vezetője, mégis csak neki és kollégáinak van tudása arról, mit, milyen feltételekkel akarnak elérni. Ha ez így van, akkor a NER sajtó abban is téved - vagy éppen hazudik -, hogy Zelenszkij visszautasította volna Orbán karácsonyi tűzszüneti javaslatát.

Lassacskán Floridából is megérkeztek a hírek a Trump-találkozóról, egészen pontosan az, hogy nincs hír, mert megbeszélésről senki sem tud, bár a kézfogós fénykép valódi, közben éppen annyi szó eshetett közöttük, ameddig egy protokolláris kézszorítás tart. Szent-Iványi István külpolitikus erről azt írja, hogy "... ez az egész békemisszió már nagyon kínossá és kártékonnyá vált. Ettől még sajnos belpolitikailag lehet értelme: a békemisszió a 'békepártiság' nevű politikai termékének egy 'hitelesítő' eleme, a hazai közvélemény erre fogékony részének eladható, de már egyre csökken azoknak a száma, akik ezzel etethetők."

Nincs értelme újra és újra elemezni, hogy a magyar kormányzati politika már régóta csupán a médiában létezik, mint valami szép, de üres beszéd. A valódi döntések - legyen szó törvényekről, módosításokról, kormányhatározatokról vagy miniszteri rendeletekről, sőt, akár szóbeli utasításokról is - a háttérben, a nyilvánosság kizárásával, sokszor pedig a szakmai érdekelt felek figyelmen kívül hagyásával születnek meg. Az ellenzék, amely gyakran csak a kormány lépéseinek bírálatára korlátozódik, ilyenkor csupán ejnyebejnyézik, hangoztatja, hogy a kormányt le kell váltani, majd visszatér a kényelmes, puha fotelekhez, ahol jól érzi magát.

Ez az egész szégyenteljes színjáték viszont most már nem e szereplőkre hullik vissza - Orbánt egyébként sem érdekli, hogy szinte csak negatív értékelést kap bárkitől is, sőt, mintha ragaszkodna a fenegyerek, a rossz fiú szerepéhez, az ellenzéknek meg már majdnem mindegy is -, szóval ennek a kínos játszmának a következményei minket, már kimondhatjuk a választók többségét sújtja.

Különben is az egyik legnagyobb baj, hogy a politikai beleszólás, egyáltalán a közügyekben való részvétel szándéka a rendszerváltás óta a nulla körül mutatkozik, el is hangzott sokszor nemzetközi fórumokon, hogy bármit tesz a kormány a demokrácia, az európai értékek ellen, ezt a magyarok már negyedik alkalommal maguk választották.

Földes György nemrégiben megjelent, rendkívül alapos tanulmányában a baloldal gyengüléséről, valamint a feltámadásának szükségességéről és lehetséges módjairól értekezik. Ugyanakkor egy fontos megjegyzést tesz: a kormány leváltása önmagában nem elegendő, hiszen ez nem politikai program vagy stratégia. A lényeges kérdés az, hogy mivel, milyen ígéretekkel, milyen világképpel és megalapozottsággal kívánják ezt végrehajtani. Tehát Orbán "látványpéksége" ellen csupán a kirakat betörése nem lesz elegendő; új és vonzó termékekkel kellene feltölteni a kínálatot.