Pajor Tamás dackorszaka egyedülállóan őszinte, tele fáradtsággal és mély érzelmekkel.
A dalszerző nemrégiben bemutatta legújabb versét, a Dackorszakot, amelyben a csalódottság és az érzelmi, valamint értelmi őszinteség hiábavalóságának nehézségeit boncolgatja. A mű különös figyelmet szentel annak, hogy hangja csak kevesekhez jut el, ami még inkább fokozza a mondanivaló súlyát. Közben Pajor Tamás, a Hit Gyülekezete tagja, nemrégiben felfüggesztette szolgálatait, miután a Partizánban adott interjúja nagy visszhangot keltett. Az újonnan megjelent vers, bár hivatalosan nem érinti a témát, egyértelműen reflektál az őt körülvevő eseményekre és a kialakult helyzetre.
"A mindent felfaló rendben már szétszóródott a tinta."
Lukasként, a zsebű innovátor szerepébe léptem, aki egykoron a latin nyelv tisztelt mestere volt.
A vers bármelyik gondolatával indulhatna, hiszen mindegyik mögött mély érzelmi tartalom rejlik. A két és fél perc alatt elhangzó költemény sorra veszi a legszemélyesebb témákat, olyan történeteket bontogatva, amelyek külön-külön is megérnének egy egész verset. Minden egyes sor újabb réteget tár fel, egy új dimenziót nyitva meg a hallgató előtt, ahol a szavak élménnyé válnak.
A dalszerző munkáiban a valós és áltatott barátságok dinamikáját, az önmagunk bátorításának és megnyugtatásának különböző formáit, valamint a bezárkózás és önámítás mélyebb rétegeit vizsgálja. Az elrendeltetéssel kapcsolatos gondolatok és az emberség igazi jelentése is felmerül, mindezek pedig a megélt tapasztalatok tükrében különösen relevánsak. Bár ezek a témák csupán érintőlegesen kerülnek megfogalmazásra, a mögöttük rejlő érzések és élmények felerősítik a dalok üzenetét.
Az őszinteséget bután pazaroltam én a készpénz gyárban,
Bár az évek múlása mindannyiunkat formál, mégis, ha néha csak kevesen is, de akadnak, akik észrevették a változást, és talán jobban is lett minden.
Tedd egyedivé a szövegedet, Költeményben szavakat szőj, Melyek szívből jönnek, S lelket hívogatják elő. Szavak táncolnak az éjben, Mint csillagok, ragyogva fénylenek, Minden sor egy új világ, Hol az érzések szabadon élnek. Később hozzáteszi, hogy az élet Egy végtelen szőnyeg, mit mi szőttünk, Minden emlék, minden álom, Egy színpompás mintázat, mit hoztunk. S ha a szavak elcsitulnak, A szív dobbanása marad, Mert a költemények nem halnak meg, Csak új formát öltve tovább halad.
Csillagfény a póráz, a testvérem sejtelmek alatti,
Elismerem, hogy az idő pillanatok alatt elszáll, ezért kötelességem, hogy hű maradjak önmagamhoz és emberi értékeimhez.
A Dackorszak egyfajta summázás - bár ember legyen a talpán, aki Pajor Tamáson kívül sorról sorra meg tudja határozni, melyik metafora pontosan mire vonatkozik a szerző életében. Előadási módján kicsit az érződik, hogy a verssel sikerült feldolgoznia a kiváltó élményeket és felülemelkednie rajtuk, de a sorok megmutatják: nem könnyű feladat ez.
