Orbán Viktor határozottan kiállt a rezsicsökkentés mellett, hangsúlyozva, hogy azt semmilyen külső tényező nem fenyegeti.
A magyar miniszterelnök washingtoni látogatása önállóan is jelentős diplomáciai eredménynek számít, azonban a propaganda olyan mítoszokat kíván teremteni, amelyek valójában távol állnak a tényektől.
Orbán Viktort tisztelettel fogadta az amerikai elnök, ami különösen figyelemre méltó, hiszen Donald Trump az utóbbi időszakban néha meglehetősen szokatlan módon bánt a vendégeivel. Ezért mindenképpen üdvözlendő, hogy most egy ilyen pozitív fogadtatásra került sor. Ráadásul az is örömteli hír, hogy Magyarország mentességet kap a november végén bevezetésre kerülő szankciók alól.
Egyértelmű, hogy a magyar miniszterelnök és a delegáció kommunikációjában több ellentmondás is felfedezhető. Emellett bizonyos aspektusokban még az amerikai adminisztráció által közölt információkkal sem mutatnak összhangot.
"A Török Áramlat és a Barátság vezeték esetében teljes szankciómentességet kaptunk" - jelentette ki Orbán Viktor a Donald Trumppal folytatott tárgyalásokat követően, Szijjártó Péter társaságában megtartott sajtótájékoztatón. Azok számára, akik tisztában voltak a háttérrel, ez a megnyilvánulás némiképp váratlanul hathatott. Az amerikai kormányzat ugyanis egyik vezetéket sem sújtotta szankciókkal; sőt, a földgáz esetében semmiféle korlátozás nem lép életbe. A kőolaj szállításával kapcsolatban pedig nem a szállítási útvonalakat érintik a korlátozások, hanem a legnagyobb orosz olajcégekkel - a Rosznyefttel és a Lukoillal - kötött üzletek ügyletkötését tiltotta meg az amerikai adminisztráció november 21-től. (A szankciókról szóló bejelentésünket követően további részletezést talál az alábbiakban:)
Az amerikai hatóságok döntése értelmében, aki a megadott időpont után ezekből a vállalatokból akár tengeri úton, akár vezetéken vásárol, az ki van téve annak a lehetőségnek, hogy kizárják a dollárelszámolásból. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az így érintett cégek működése súlyosan veszélybe kerülhet. Ezt tapasztalhatta meg az orosz többségi tulajdonú szerb olajtársaság is, amelynek szerbiai benzinkútjain a bankkártyás tranzakciók lebonyolítása ellehetetlenült, mivel a Mastercard és a Visa a szankciók következtében felfüggesztette minden együttműködését.
A kérdés az volt, hogy a november 21-ei határidőt sikerül-e kitolnia a magyar kormányfőnek, vagy sem. Orbán Viktor az említett sajtótájékoztatón a fenti ellentmondás mellett arról beszélt, hogy Magyarország továbbra is vásárolhat Oroszországtól kőolajat. A tájékoztatón a miniszterelnök, majd azóta Szijjártó Péter is azt hangsúlyozta, hogy korlátlan időre kaptuk a mentességet a szankciók alól. Ha ez valóban így van, akkor feltételezhetően a magyar kormány közzéteszi majd az erről szóló megállapodást. Amíg ez nem történik meg, addig kétségeink lehetnek a határidő kapcsán. Az amerikai külügyminisztérium által közzétett összefoglalóban egyáltalán nem találhatunk erre vonatkozóan semmit.
A CNN-nek nyilatkozva a Fehér Ház illetékese ellenben azt mondta, hogy Magyarország egy év haladékot kapott a szankciók alól. De nem az amerikai hírportál volt az egyetlen, amely ezt írta, a BBC szerint is egy évre adott mentességet Donald Trump.
Amennyiben utóbbi, vagyis az egyéves haladék igaz, akkor jövő ősszel el kell búcsúzni az orosz olajtól. Addigra vélhetőleg a Mol részéről már semmi akadálya nem lesz annak, hogy a finomítóit hatékonyan üzemeltesse más forrásból származó olajjal és a szállítás logisztikáját is megoldják. Így vagy úgy egyébként, ha nem Donald Trump, akkor majd az Európai Unió döntése miatt kell leválni az orosz olajról. Az EU fokozatosan vezeti be az orosz olaj- és gázimport tilalmát. Az uniós javaslat szerint 2026. január 1-jétől új gázszerződések nem köthetők, a meglévő, rövid távú szerződéseket pedig 2026. június 17-ig kell leállítani. Az olajbehozatalt 2027 végéig szüntetik be teljesen. Azt korábbi elemzésünkben megjegyeztük, hogy a mostani haladék elsősorban a Mol számára, továbbá - az olajcégre kivetett különadók miatt - a magyar költségvetés számára előnyös. Az orosz olajbehozatal előnyeit a magyar autósok ugyanis nem érzékelik, miután a régióban nálunk az egyik legmagasabb az üzemanyagok ára.
A kormányzati sikerpropaganda harsány trombitái azt hirdették, hogy "megőriztük a rezsicsökkentést", ám valójában ez egy átlátszó manipuláció.
A gáz importját ugyanis az amerikai kormányzat semmilyen formában nem akarta korlátozni, ez legfeljebb a propaganda ferdítése volt.
Persze ez így sokkal jobban hangzik, mintha azt mondták volna, hogy az indokolatlan orosz függőség miatt kellett most a kormányfőnek Amerikában kuncsorognia a szankciók alóli mentességért.
Egy másik fontos esemény is napvilágot látott, amelyet a magyar kormány és az amerikai külügyminisztérium is megerősített. Eszerint Magyarország elkötelezte magát, hogy a következő évek során 600 millió dollárért cseppfolyósított földgázt (LNG) vásárol. Az Mfor korábbi cikkeiben többször is hangsúlyozta, hogy a jelenlegi piaci viszonyok között az LNG versenyképes alternatívát jelent az orosz gázhoz képest. E megállapodás tehát a kormány részéről egyfajta elismerést is jelent, hiszen bár a megvásárolt mennyiség még nem elegendő az orosz import teljes kiváltására, a legutóbbi hónapokban bejelentett hasonló szerződésekkel együtt a hazai szükségletek 10 százaléka már fedezhető a tengerentúlról vagy a közel-keleti térségből származó cseppfolyósított gázzal.
Egy rövid gondolat erejéig érdemes kitérni a rezsicsökkentés fenntarthatóságára. A kormány ugyanis a legnagyobb ellenzéki pártot és Brüsszelt azzal vádolja, hogy ezt meg akarja szüntetni. Nos, a választási ígéretek egyre nagyobb költséget emésztenek fel, és emiatt a jövő évi GDP-arányos hiány elérheti az 5,5-6 százalékot is a költségvetési törvényben szereplő 3,7 százalékkal szemben. Ami azt jelenti, hogy vagy a bevételeket kell növelni, amit eddig is adóemelésekkel oldott meg az Orbán-kormány, vagy a kiadásokat kell visszavágni, ami - ahogy 2022-ben már láttuk - akár a rezsicsökkentést is érintheti.
Egy nem éppen a legmagasabb szintű politikai döntéshozatal keretein belül született egy fontos atomenergetikai megállapodás, amely, ha a résztvevők betartják a feltételeket, azt jelzi, hogy az orosz vállalatoknak nem marad lehetőségük Magyarországon. A megállapodás egyik része a paksi atomerőmű számára történő nukleáris fűtőanyag beszerzésére vonatkozik, összesen 114 millió dollár értékben. Emellett Magyarország kifejezte szándékát, hogy legfeljebb tíz kis méretű moduláris reaktor (SMR) felépítéséhez kíván hozzájárulni, maximum 20 milliárd dollár értékben. Ez a 6800 milliárd forintos (maximális) kötelezettségvállalás persze nem egyetlen költségvetési évet érintene, mivel az SMR-ek gyorsabb telepíthetősége miatt körülbelül 6-8 évet venne igénybe. Mindezek ellenére ez egy hatalmas összeg, és a felhasználása esetén nehezen képzelhető el, hogy a Paks II. projekt a korábban tervezett formájában valósulna meg.
Előbbi, vagyis a fűtőelemek vásárlása révén megszűnik a függőségi viszonyunk, ami esetleg az oroszok zsarolási potenciálját megteremti. Utóbbi pedig gyakorlatilag feleslegessé teszik az egyébként is immár bő egy évtizede csak kérdőjelekkel övezett Paks II-ről szóló megállapodást. A 2014 óta (nem) épülő új atomerőmű megvalósulása egyébként is erősen kérdésessé vált a közelmúltban az Európai Bíróság döntése nyomán, amely megsemmisítette a Paks II. építésének finanszírozásával kapcsolatos, 2017-ben született európai bizottsági engedélyt.
A magyar kormány, amely magát a béke egyedüli európai őrzőjének tekinti, nemrég egy jelentős hadiköltségvetési lépést is bejelentett. Az Egyesült Államok közleménye szerint a jelenlegi tárgyalások eredményeként 700 millió dollár értékben fogunk fegyvereket és hadieszközöket beszerezni. Tekintettel az orosz agresszióra és a NATO-országokkal szembeni, például drónokkal történő provokációkra, ez a döntés összességében indokoltnak tűnik. Azonban felmerül a kérdés, hogy mindez hogyan illeszkedik a kormány álságos kommunikációs stratégiájába.
