A 53 éves magyar színésznő nem tudta elviselni a megcsalás fájdalmát, és drasztikus lépésre szánta el magát: kinyitotta a gázcsapot.

Többet érdemelt volna az élettől, mint amit kapott. Simon Jolán, a sorscsapásokkal sújtott színésznő tragikus története az öngyilkosságba menekülésről szól, melyet az Újságmúzeum is feldolgoz. Az ő élete egy szomorú példája annak, hogy a tehetség és a szépség sokszor nem elegendő a boldogsághoz.

Harminc éven át eltartotta és lelkileg az avantgárd meg nem értett hazai apostolát, az író Kassák Lajost támogatta, aztán 53 évesen feladta a küzdelmet, és a kilátástalan anyagi helyzetük miatt 1938-ban magára nyitotta a gázcsapot. A drámai búcsúlevelében azért könyörgött, hogy valaki nehogy megzavarja az öngyilkossága közben.

1885-ben Újpesten látta meg a napvilágot, egy katona és egy varrónő gyermekeként. Gyermekkora álomvilágban telt el, ám ez a boldog időszak váratlanul véget ért, amikor édesapja tragikus hirtelenséggel eltávozott az élők sorából. Az édesanya tehetetlenül nézte, ahogy a családjuk anyagi helyzete egyre romlik, így az ifjú lány, Jolán, elhatározta, hogy cselédként keres magának megélhetést egy grófi családnál. Tizenhét éves korában beleszeretett egy asztalossegédbe, és úgy érezte, hogy közösen képesek lesznek jobb életet építeni. Házasságot kötöttek, de sajnos a valóság nem váltotta be a reményeit. A boldogság helyett egyre több konfliktus árnyékolta be az életüket, holott három gyermekkel ajándékozták meg egymást. A viták és a feszültségek folytán Jolán végül úgy döntött, hogy új utakat keres, és elhagyja a férjét, három kisgyermekével a karján, bátorságot gyűjtve a jövő kihívásaihoz.

1909 telén, egy munkások számára rendezett irodalmi est keretében Simon Jolán, a mindössze 24 éves fiatalasszony, találkozott Kassák Lajossal, a nála két évvel fiatalabb, különc írónak tartott férfival. A találkozás pillanatok alatt sorsfordító eseménnyé vált, hiszen Simon azonnal beleszeretett a forradalmi szellemű avantgárd művészbe, aki a kor egyik legjelentősebb képviselője lett. Simon nem csupán Kassák lelki támasza volt, hanem a meg nem értett művész mindennapi életének fenntartásában is helyt állt. Napjai a gyerekek gondozásával teltek, emellett pedig ő tartotta el azt az írót, aki képtelen volt megélni saját tehetségéből. Jolán életébe a színészképzés is belefért, ráadásul tehetségét elismerték, és a Belvárosi Színháztól szerződést is kapott. Azonban az idő múlásával a karrierje háttérbe szorult, és az életét végül Kassák köré építette, a gyermekeinek pedig egyre kevesebb figyelmet tudott szentelni. A Tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban, Bécsbe követte Kassákot, aki sokáig habozott, hogy elvegye a számára mindent feláldozó nőt. Az osztrák fővárosban Simon továbbra is Kassák ügyeit intézte, például a Ma című avantgárd folyóirat kiadását és népszerűsítését. Érdekesség, hogy ma, Kassák halála után, a Tett és Ma című folyóirat példányaiért a gyűjtők 100-150 ezer forintot is hajlandóak fizetni. 1926-ban tértek vissza Budapestre, ahol Simon Jolán, mint édesanyja, varrónőként kereste a család megélhetését, és emellett Kassák által szervezett irodalmi esteken mondott verseket. Korábban tüdőbajjal küzdött, és a spanyolnátha borzalmait is túlélte. Még mindig lelkesen támogatta Kassákot, aki végül, két évtizeddel az első találkozásuk után feleségül vette, ám a környezetük tudta, hogy a férfi szívét más nők felé sodorta a vágy, versben kifejezve érzéseit irántuk.

Mindez, valamint az állandó nélkülözés lassan, de biztosan megmérgezte Simon Jolán életét. Az önfeláldozó, ám inkább önfeladó nő egyre inkább a saját világába zárkózott. 1938. szeptember 25-én végül drámai döntést hozott. Vasárnap volt, Kassák, mint mindig, korán reggel horgászni indult a Dunához, elhagyva a Bulcsú utcai lakásukat. Simon Jolán ezúttal egyedül maradt a II. emelet 7. számú lakásban. A tanúk elmondása szerint délelőtt még derűs hangulatban volt, ám a délutánra mindez megváltozott, és végül magára nyitotta a gázcsapot. Búcsúlevelét a konyhában ülve, a gázömlés közepette írta meg. Elkeseredett állapotát tükrözte, hogy azon aggódott, nehogy valaki megzavarja az öngyilkosság végrehajtása közben. "Most háromnegyed négy van, már szédülök, valaki csenget az ajtón, jaj Istenem, csak menjen el, nehogy megakadályozzák."

Estefelé Kassák anyja megérkezett a lakáshoz, de Simon Jolán már halott volt ekkorra. A nő azonnal észlelte a gázszagot, és értesítette a házmestert, aki gyorsan feltörte a lakás ajtaját. Jolán egy karosszékben ült, már élettelenül. Kassák Lajos eközben a Dunán horgászott, és csak késő este, hazatérve szembesült a tragédiával, ami felesége életét érintette. Nyolc évvel később újra házasságot kötött, egy nála 27 évvel fiatalabb nő, Kárpáti Klára oldalán. Bár ő sem bizonyult hűségesnek, Klára, hasonlóan Simon Jolánhoz, kitartott Kassák mellett, sőt, az író 1967-es, 80. életévében bekövetkezett halála után is megőrizte emlékét és művészetét.

Simon Jolán öngyilkossága a budapesti művészvilágban sokkolta a közönséget, bár nem mindenki volt meglepve. Az esemény különösen fájdalmasan érintette azokat, akik ismerték őt. József Attila, a nemrégiben szintén tragikus módon elhunyt költő, szoros kapcsolatot ápolt Simon Jolánnal, sőt, még verset is írt róla. "Magános férfiak gondolták ki" - fogalmazta meg az érzéseit a sorsában szenvedő nővel kapcsolatban. Ez az idézet szimbolikusan összegzi Simon Jolán életének drámai és magányos vonásait, aki 53 éves korában, egy fájdalmas döntéssel zárta le életét.