Milyen érzés, amikor a képviselők visszahívhatóak a pozíciójukból? Ez a lehetőség egyfajta demokratikus kontrollt biztosít, lehetőséget ad a választóknak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket, ha a képviselőik nem teljesítik ígéreteiket vagy nem képviselik
Teleki András, a tajpeji Nemzeti Politikatudományi Egyetem PhD-hallgatója, gondolatait osztja meg.
Az átlagos magyar és nyugati olvasó számára a Magyarország által diplomáciailag nem elismert Tajvan (hivatalos nevén a Kínai Köztársaság) az apokaliptikus hangvételű szalagcímekből és cikkekből lehet ismerős, mivel a sziget körül egyre gyakoribbá váló népköztársasági hadgyakorlatok rendszerint szenvedélyes hangvételű írásokhoz vezetnek, az Economist 2021-es cikke például a Föld legveszélyesebb helyeként hivatkozott Tajvanra.
Azonban a nyugati sajtó katonai és politikai konfliktushelyzetre reagáló cikkei Tajpejben élve túlzónak tűnnek. A hadgyakorlatok idején az élet a maga normális menetében zajlik Tajvanon. A tajvaniak tudatában vannak a helyzet súlyosságának, ugyanakkor életüket nem a rettegés tölti ki.
Éppen ezért fontos, hogy a Kínai Népköztársaság által jelentett fenyegetésen túlmutassunk, és Tajvant egy másik megközelítésből vizsgáljuk. A tajvani társadalmi és politikai struktúra számos szempontból lenyűgöző, és értékes tanulságokkal szolgálhat a magyar olvasók számára. Különösen figyelemre méltó a képviselők választói visszahívhatósága, amely egy izgalmas és innovatív aspektus a demokratikus részvételben:
Tajvanon a választók számára adott a lehetőség, hogy a ciklus során leváltsák parlamenti képviselőiket.
Bár a világ legtöbb demokráciája a szabad mandátum elvére támaszkodik, a visszahívás intézménye sokak számára ismerős lehet Magyarországon is. A rendszerváltás idején, 1989-ben, egy jelentős politikai esemény zajlott, amikor a választók visszahívási kampányt indítottak, amely komoly következményekkel járt. Ezt követően azonban a gyakorlatot megszüntették, így a magyar parlamenti képviselők azóta nem vonhatók vissza a választók által a választási ciklus során.
Működőképes-e a képviselők visszahívhatósága egy állandó katonai konfliktussal fenyegetett demokráciában? A szakirodalomban és a közbeszédben számos érv bukkan fel az országgyűlési képviselők választók általi visszahívhatósága ellen. A legfontosabb a visszahívhatóság esetlegesen káros hatása a politikai életre és kormányzati stabilitásra. Azonban kevés alkalom adódik a választói visszahívás működőképességének gyakorlati megfigyelésére, ezért is volt érdekes a tajvani visszahívási kísérlet július 26-án lezajlott első felvonása.
A visszahívás intézménye régóta része a tajvani rendszernek, azonban sokáig csupán papíron létezett és csak önkormányzati vezetők és képviselők ellen alkalmazták. A nyolcvanas és kilencvenes évek során lezajlott demokratizációs folyamatot követően a visszahívási kampányok a tajvani politikai gyakorlat rendszeres részeivé váltak, a parlamenti képviselők egyre gyakrabban kerültek a visszahívási kampányok célkeresztjébe. Ezzel párhuzamosan a visszahívás szabályai és jogi keretei folyamatosan változtak. A visszahívási kampányok töredéke volt sikeres: például 2020-ban leléptették a déli nagyváros, Kaohsziung ellenzéki polgármesterét, illetve 2021-ben a kormánypártot támogató Chén Bówěi (陳柏惟) vesztette parlamenti képviselői mandátumát egy sikeres visszahívási kampány és szavazás után.
A Kínai Köztársaság választási törvényei szabályozzák a parlamenti képviselők visszahívásának folyamatát, amely igen szigorú keretek között zajlik. Ezek a szabályok jelentősen megnehezítik a visszahívás lehetőségét, mivel a választók széleskörű mozgósítására van szükség a kampány során. A kezdeményezést azok a választópolgárok indíthatják el, akik az adott egyéni választókerületben élnek, ami azt jelenti, hogy a pártlistán bejutott képviselők nem vonhatók vissza. Továbbá, fontos megjegyezni, hogy a képviselők hivatalba lépése után legalább egy évnek el kell telnie, mielőtt a visszahívásra lehetőség nyílna.
Első lépésként a visszahívást kezdeményezőknek be kell nyújtaniuk a támogató aláírásgyűjtő íveket, amelyeket az adott választókerületben regisztrált szavazók legalább egy százaléka aláírt. Ha ez a fázis sikeresen teljesül, és a helyi választási bizottság jóváhagyja a kezdeményezést, akkor következik a második szakasz, ahol további aláírásokat kell összegyűjteni. Itt a cél, hogy az adott kerületben bejegyzett választók legalább 10 százaléka támogassa az aláírásával a visszahívást, mindezt a helyi választási bizottság által biztosított íveken, 60 napon belül. Ha elegendő számú érvényes aláírás gyűlik össze, a helyi választási bizottság a kezdeményezést a központi választási bizottságnak továbbítja hitelesítésre. Végül, ha a központi választási bizottság hitelesíti a kezdeményezést, bejelenti a választás időpontját.
A választás napján az érintett választókerület lakói arról határozhatnak, hogy támogatják-e az adott képviselő visszahívását vagy sem. A visszahívás akkor tekinthető sikeresnek, ha a szavazatok többsége mellette áll, és a támogató szavazatok száma eléri a választókerület választópolgárainak legalább 25%-át. Amennyiben a visszahívás sikerrel zárul, azonnal megkezdődik az új képviselő megválasztásának folyamata, amelyben a visszahívott képviselő nem indulhat.
A tajvani belpolitikai színtér az elmúlt évtizedekben két domináló párt küzdelme köré épült, melyhez időről időre kisebb politikai formációk is csatlakoznak. Az egyik főszereplő az ellenzéki Kínai Nemzeti Párt (中國國民黨, Zhōngguó Guómíndǎng, röviden KMT), amely egykor a diktatúra hivatalos pártjaként működött. Ma már konzervatív irányultságúként tartják számon, és a Kínai Népköztársasággal kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápol. Politikusai rendszeresen látogatják Kínát, ezzel is erősítve a kétoldalú viszonyokat.
A jelenleg kormányzó Demokratikus Haladó Párt (民主進步黨, Mínzhǔ Jìnbùdǎng, röviden DPP) a tajvani politikai tájékon jelentős szereplő, amely a korábbi diktatúra ellenzékéből fejlődött ki. A pártot progresszívnak tartják, és markánsabb kritikát fogalmaz meg a Kínai Népköztársasággal szemben. Fontos azonban, hogy a nemzetközi és magyar médiában előforduló leegyszerűsítéseket és félreértéseket tisztázzuk: mindkét fő tajvani párt, így a DPP is, hivatalosan a status quo fenntartását támogatja a Kínai Népköztársaság és a Kínai Köztársaság viszonyában. Ez összhangban áll a tajvani választók többségének akaratával: ahogyan a Kínai Nemzeti Párt (KMT) sem szorgalmazza a két ország egyesítését, úgy a DPP sem hirdeti Tajvan függetlenségének kikiáltását. Mindkét párt tisztában van a meglévő kül- és belpolitikai kockázatokkal, amelyek a népszerű politikai retorika mögött rejlenek.
Az eltérések leginkább a status quo finom árnyalataiban fedezhetők fel: míg a Kuomintang (KMT) a Kínai Népköztársasággal szemben egy közelebbi és barátságosabb viszony fenntartására törekszik, addig a Demokratikus Haladás Párt (DPP) óvatosabb hozzáállást tanúsít a pekingi vezetés irányába. A DPP inkább az Egyesült Államokkal ápolt szorosabb kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt, és célja a jelenlegi helyzet megőrzése. A 2024-es választások során a tajvani parlament, más néven Törvényhozó Jüan (立法院, Lìfǎyuàn) színpadára lépett egy új szereplő, a Tajvani Néppárt (台灣民眾黨, Táiwān Mínzhòngdǎng, röviden TPP), amely a fontosabb szavazások alkalmával a KMT-t támogatja, így formálva a politikai tájat.
Tajvan politikai rendszere félprezidenciális felépítéssel bír, ahol a közvetlenül megválasztott elnök feladata a miniszterelnök és a kormány kinevezése. Érdekessége ennek a rendszernek, hogy a parlament kizárólag a miniszterelnököt távolíthatja el bizalmatlansági indítvány útján, míg az elnököt nem érinthetik ilyen jellegű intézkedések. Ennek következményeként a tajvani kormányok képesek működni még akkor is, ha az ellenzék parlamenti többséggel bír. Ugyanakkor ez a helyzet folyamatos politikai kompromisszumokra kényszeríti a kormányt, ha hatékonyan szeretné irányítani az országot, és el kívánja kerülni, hogy a törvényhozás blokkolja a munkáját.
Egy ilyen politikai impasse, amely a Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti feszültségekből ered, rendkívül kockázatos helyzetet teremt.
A visszahívási folyamat bonyolultsága miatt rendkívüli helyzetek és intenzív politikai feszültségek előzik meg. A 2024-es választásoknak köszönhetően kialakult politikai patthelyzet a visszahívási kampány középpontjában áll. A DPP nyerte az elnökválasztást, azonban a tajvani parlamentben az ellenzéki pártok alakították meg a többséget: a DPP 51 képviselői helyet szerzett, míg a KMT 52 helyet, és a KMT-vel szövetséges TPP 8 helyet mondhat magáénak.
Az ellenzéki pártok igyekeztek kihasználni parlamenti többségüket, hogy megerősítsék politikai pozícióikat. Ennek érdekében számos vitás törvényjavaslatot terjesztettek elő és fogadtak el. Az egyik legmeghatározóbb lépés a törvényhozás vizsgálati jogkörének kibővítése volt. Ezen új rendelkezések értelmében a parlamenti képviselők jogosulttá váltak arra, hogy vizsgálatokat folytassanak, valamint beidézési jogköröket gyakoroljanak. Ennek következtében behívhatják a kormányzati tisztviselőket, katonákat és közalkalmazottakat, sőt, a nem együttműködő személyekre büntetéseket is kiszabhatnak, illetve bíróság elé állíthatják őket.
A DPP kritikával illette a kezdeményezést, hangsúlyozva, hogy az komolyan akadályozhatja a kormányzati tevékenységeket. Emellett aggodalmukat fejezték ki amiatt is, hogy a katonák és közszolgák kényszerítése bizalmas katonai információk nyilvánosságra hozatalára különösen kockázatos lehet a Peking és Tajpej közötti feszültségek fényében.
Az ellenzéki parlamenti többség másik vitatott lépése a védelmi kiadások befagyasztása volt. A Kínai Népköztársaság fokozódó fenyegetései, szürkezónás hadviselése miatt Tajpej folyamatosan törekszik hadereje modernizálására és erősítésére a sorkatonai szolgálat idejének növelésével, valamint a hadgyakorlatok modernizálásával; másrészt növeli az amerikai fegyverek beszerzésének volumenét, és törekszik modernebb és hatékonyabb haditechnika beszerzésére; harmadrészt saját fegyvereket is fejleszt, ezek közül kiemelkedik a drónfejlesztés, valamint a saját tengeralattjáró kifejlesztését célzó program, továbbá a kiberbiztonságot fokozó fejlesztések.
Az ellenzéki pártok befagyasztásai jelentős nehézségeket okoztak az amerikai fegyverbeszerzések és tajvani fegyverfejlesztések terén, továbbá a tajvani haderő operatív működésére szánt összeget is érintették. A zárolt védelmi kiadások többségét végül politikai különalkuk sorával feloldották, és a fejlesztési programok visszavágott költségvetéssel, de folytatódtak, azonban sokan azzal vádolták az ellenzéki pártokat, hogy átmenetileg gyengítették Tajvan védelmi képességeit a Kínai Népköztársasággal szemben.
Az ellenzéki pártok folyamatosan azon munkálkodtak, hogy szigorúbb keretek közé szorítsák a visszahívási rendszert, ám ezt csupán részben tudták megvalósítani. A visszahívási törvény 2024 decemberében elfogadott módosítása értelmében a kezdeményezőknek és a visszahívási íveket aláíróknak mostantól kötelezően csatolniuk kell a személyazonosító okmányuk másolatát. Ezzel szemben kudarcot vallott a KMT azon javaslata, amely azt kívánta meg, hogy a képviselők csak akkor lehessenek visszahívhatóak, ha a visszahívásra szavazók száma meghaladja az eredeti választásokon rájuk leadott szavazatok számát.
A politikai rivalizálás újabb színtere a jelenleg bénult tajvani Alkotmánybíróság. Az ellenzéki többség által 2024 decemberében elfogadott jogszabály értelmében a 15 fős testületnek legalább tíz alkotmánybíróval kell rendelkeznie ahhoz, hogy működőképes legyen, és egy törvény alkotmányellenességének megállapításához legalább kilenc szavazatra van szükség. Jelenleg azonban az Alkotmánybíróság helyzete kritikus, mivel a korábbi tagok mandátuma tavaly lejárt, így mindössze nyolc bíró maradt. Az ellenzéki pártok pedig elzárkóznak az új jelöltek támogatásától, arra hivatkozva, hogy azok a kormánypárt iránti hűségükről ismertek.
Mindkét nagypárt számára jelentős téttel bír a politikai harc. Az állandó politikai konfliktusok meggyengíthetik a DPP-t, valamint a parlamenti ellenzék által elfogadott törvények negatív hatásaiért a választók egyrésze végül a törvényeket végrehajtó kormányt hibáztatja. Ugyanakkor a KMT számára a jelenlegi ciklus a túlélésről szól, mivel sorban a harmadik elnökválasztást veszítették el, a kormányzásból való kiszorulással párhuzamban a párt meggyengült, a további választási vereségek pedig a párt végleges meggyengüléséhez vezethetnek. Mindkét párt számos számos társadalmi és politikai problémával küzd.
A tajvani politikai tájra jellemző bonyolult patthelyzet elősegítette a visszahívási kampányok elindulását. A Kínai Nemzeti Párt (KMT) ellenzéki képviselőinek visszahívását civilek és közösségi szervezetek kezdeményezték, amelyet a kormányzó Demokratikus Progresszív Párt (DPP) támogatott, hogy véget vessen a politikai stagnálásnak. Ezzel párhuzamosan azonban, KMT-szimpátiával rendelkező civilek is megpróbálták visszahívni a kormánypárti DPP képviselőit, ezzel tovább fokozva a politikai feszültségeket.
A szükséges aláírások összegyűjtéséhez mindkét fél intenzív kampányba kezdett, sőt, demonstrációkat is rendeztek, hogy minél szélesebb körben felhívják a figyelmet céljaikra.
A tajvani demonstrációk vizualitásukkal és hangeffektusaikkal rendkívül intenzív, szinte transzcendens élményt jelentenek, a szónokok ritmikus beszédeik során gyakran visszakérdeznek a hallgatósághoz, kijelentéseiket pedig a hatalmas kivetítőkön látható képi effektusok és üzenetek támasztják alá. Minden generáció számára van kijelölt szónok, míg a fiatalokat a könnyűzene és főként a rap segítségével szólítják meg, addig az idősebb generációhoz tapasztalt, idős politikusok szólnak. A szónoklatok többnyelvűek, a mandarin mellett egyes szónoklatok a hokkient, illetve hakkát is használják. A résztvevők nagy mennyiségű jelvényt kapnak: zászlókat, transzparenseket, matricákat, fejkendőket, amelyeket hordanak is, mindez pedig erőteljes képi összhatást eredményez. A tüntetések rendkívül szervezettek, a rendbontások nagyon ritkák. A résztvevők sokszor önként, saját költségükön palackozott vizet és élelmet visznek, vagy rendelnek egymásnak, amelyet ingyen szétosztogatnak a tömegben.
A kampány másik érdekes formája a választókerületek központi helyszínein való megjelenés, amely során látványos sátrakat állítanak fel. Itt a résztvevők kis értékű, de annál praktikusabb ajándéktárgyakat kaphatnak, mint például szájmaszkok, kendők, mosogatószivacsok vagy legyezők. Ezek az ajándékok a kampány jelszavaival vagy a jelöltek arcképeivel díszítve érkeznek, így nemcsak hasznosak, hanem a kampány üzenetének terjesztésében is fontos szerepet játszanak.
A kampány során az ellenzéki KMT-t azzal vádolták, hogy aláássa Tajvan védelmi képességeit, valamint hogy együttműködik a Kínai Népköztársasággal, különösen a párt politikusainak Kínában tett látogatásaira fókuszálva. Ezzel szemben a kormánypárti DPP-t a Kínai Népköztársaság provokálásával és a hatalom monopolizálásának kísérletével vádolták.
A kampány végére csak a kormánypárt támogatóinak sikerült összegyűjteni az ellenzéki képviselők visszahívásához szükséges aláírásokat, míg a kormánypárti képviselőket célzó hasonló ellenzéki kezdeményezések sorra elbuktak. Ennek megfelelően az ellenzéki parlamenti képviselők visszahívásáról tartott szavazást két napra írták ki: július 26-án a tajvani törvényhozás 24 ellenzéki, KMT-s képviselőjének visszahívásáról szavaztak, míg augusztus 23-án 7 további, a KMT frakciójába tartozó parlamenti képviselő visszahívásáról fognak szavazni az érintett választókerületek szavazói.
Az előrejelzések nem valószínűsítették a politikai és parlamenti erőviszonyok megváltozását. A DPP 12 KMT-s képviselő visszahívásával szerezhette volna meg az átmeneti parlamenti többséget, ennek esélyét az Eurasia Group előzetesen 60 százalékra becsülte. Ugyanakkor a tajvani felmérések jelezték, hogy a tajvaniak többsége ellenzi a visszahívást. A tajvani Public Opinion Foundation június eleji felmérésében a megkérdezettek 58 százaléka ellenezte a visszahívást, és míg a DPP támogatóinak szavazási hajlandósága csökkent, addig a KMT támogatóié nőtt. Frank Lin politikai elemző szerint csupán tucatnyi képviselőt fenyegetett mandátumának elvesztése július 26-án, mivel az ellenzék számára biztonságos választókerületekben rendezték meg a szavazást, ahol szilárd a párttámogatottság, és az egész folyamat végére talán csak 2-3 mandátum kerülhet át a kormánypárthoz.
A visszahívási kezdeményezés azonban a vártnál sokkal drámaibb kudarccal zárult: a július 26-án lebonyolított szavazások során minden egyes választókerületben meghiúsult a kísérlet. A kezdeményezés sehol sem tudta összegyűjteni a szükséges szavazatszámot, így a KMT képviselői mind megőrizhették parlamenti mandátumaikat. Az augusztus 23-i szavazás eredménye már lényegében nem fogja megváltoztatni a parlamenti erőviszonyokat.
A szavazások eredményét a KMT sikerként értékelte, politikusai köszönetet mondtak a választóknak, és politikai indíttatású bosszúnak minősítették a visszahívási kampányt. A DPP főtitkára benyújtotta lemondását. A kormánypárti tajvani elnök pedig a Facebook-posztjában kiemelte, hogy a választók legitim joga a visszahívási kezdeményezés támogatása vagy elutasítása, köszönetet mondott a választóknak akaratuk kifejezéséért. Továbbá hozzátette, hogy az eredmény nem tekinthető az egyik oldal győzelmének vagy vereségének sem.
Kétségtelen, hogy a visszahívási választások eredménye alapján nincs igazi győztes vagy vesztes, mivel az a 2024-es választási erőviszonyok változatlanságát mutatja: a DPP-s képviselők visszahívására törekvő ellenzéki csoportoknak nem sikerült elegendő aláírást összegyűjteniük a kormányzati kerületekben, míg a KMT-s képviselők ellenzéki választókerületeiben megbukott a visszahívási szavazás. Tehát a politikai polarizáció állandósult.
A választási eredmények rávilágítanak egy már másfél éve zajló trendre, amelyet a szakértők folyamatosan figyelemmel kísérnek: a tajvani választók figyelme egyre inkább eltávolodik a Kínai Népköztársaság fenyegetéseinek hangsúlyozásától. Ma már a megélhetési gondok és a gazdasági kérdések is jelentős szerepet játszanak az emberek döntéseiben.
Egy másik fontos szempont, hogy vajon az eredmény a KMT népszerűségének növekedését tükrözi, vagy inkább a DPP iránti csalódottságot jelzi?
A tajvani belpolitikai helyzet továbbra is stagnálni látszik, de egy dolog egyértelmű: a jövőben minden jelentős politikai párt sokkal körültekintőbben fogja kezelni a parlamenti képviselők csoportos visszahívásának lehetőségét, mint eddig.
És hogy mi lehet a tanulság a magyar olvasók számára? Egyetlen eset ugyan kevés érvényes következtetés levonásához, azonban Tajvan esetében a parlamenti képviselők csoportos választói visszahívási kísérlete nem veszélyeztette a kormány működőképességét, illetve nem borította fel a meglévő politikai erőviszonyokat és nem veszélyeztette a politikai stabilitást. Mindezt pedig úgy, hogy Peking Tajpejt folyamatos katonai, gazdasági, és diplomáciai nyomás alatt tartja, a háborús veszélyhelyzet valós. Ugyanakkor lehetőséget adott a választói akarat kifejezésére, rendezett viszonyok között.
A 2025-ös tajvani visszahívási kampány és szavazás rámutat arra, hogy érdemes gyakorlati példákat is belevonni a képviselők szabad mandátumával és visszahívhatóságával kapcsolatos vitába, és az elmúlt évtizedek kedvezőtlen magyar politikai folyamatai fényében érdemes lehet elméleti szinten elgondolkodni a képviselői visszahívás magyar rendszerbe való visszavezetésének lehetőségéről.
