Mesterséges Intelligencia a Művészet Terepén: Képzés, Inspiráló Ötletek és Kreatív Kihívások - Beszélgetés Szauder Dáviddal A művészet és a technológia határvonalán egyre inkább megjelenik a mesterséges intelligencia, amely új dimenziókat nyit a kreatív

Majdnem 800 ezer követő figyeli az Instagramon ezt a különleges alkotót. Az MI virtuóz, aki viszonylag új eszközökkel dolgozik, olyan lenyűgöző látványvilágot teremt, amely szinte végtelen kreativitással bontakozik ki a billentyűzete alól. Az általa létrehozott szokatlan álló- és mozgóképek - melyek gyakran humoros vagy szürreális elemekkel játszanak - mindig meglepetést és izgalmat generálnak, de egyúttal számos kérdést is felvetnek. Mi is valójában ez? Autonóm művészet? Szórakoztató tartalom? Vagy inkább alkalmazott MI-grafikafotóvideó? E témák köré csoportosult beszélgetésünket Szauder Dávid médiaművésszel folytattuk.

Digitális művész vagyok, aki a mesterséges intelligencia világát felfedezve alkot. Számomra az alkotói folyamat sokkal több annál, mint csupán egy prompt megírása. Természetesen vannak olyanok, akik a megadott szavakkal lenyűgöző eredményeket érnek el, de én mindig a saját víziómból indulok ki, és ezt a belső képet próbálom visszafejteni. Az alapvető kérdés, ami foglalkoztat, az az, hogy hol is születik a kép – számomra ez a kép mindig a fejemben formálódik, és minden igyekezetem arra irányul, hogy a számítógép segítségével ezt a látomást életre kelthessem. Sokszor a mesterséges intelligencia próbálja meg megváltoztatni az irányt, és meggyőzni arról, hogy ő tud jobbat nyújtani. Itt jön el az alkotói döntés pillanata: mennyire engedem, hogy befolyásoljon, és mennyire állok ki a saját elképzelésem mellett. Mert bizony, időnként határozottan közlöm vele, hogy az én utam másfelé vezet. Emellett nem csupán MI-t alkalmazok, hanem különféle programokat is, hiszen az alkotás során számos technikát használok: eltüntetek elemeket, átszínezek részeket, és így formálom a képet a saját elképzeléseim szerint. Az alkotás számomra egy folyamatos párbeszéd a technológia és a saját kreativitásom között.

Meg tudnád osztani, hogy jelen pillanatban Budapesten hány különböző helyszínen és hányféle projektben vagy aktívan részt?

Legutóbbi projektünk a lenyűgöző Geszti Péter GesztiSixty című kétnapos koncertje volt az Arénában. A háttérvetítés mérete és részletessége lenyűgöző volt, és a munka során szoros együttműködés alakult ki Péterrel. Noha alapvetően egy koncertet valósítottunk meg, számomra, aki nem vagyok a tipikus "koncertkészítő" típus, ez óriási kihívást jelentett. Az élmény magával ragadó volt, és reméljük, hogy a közönség is érezte ezt az energiát!

Galériás környezetben is látható jelenleg munkád Budapesten.

Igen, a Light Art Múzeumban (LAM), a Moholy-installáció. Moholy Fénytér modulátora (nem ez a hivatalos címe, de mindenki így ismeri) az egyik legfontosabb gyerekkori élményem. Van egy működő modellje Bostonban, ezen kívül a németek is építettek egyet. És azt gondoltam, hogy akkor fogom ezt igazán megérteni, hogyha én is megépítem, és fel is nagyítom. Moholy mondja valahol, hogy a tapintás a második legfontosabb érzék a látás után, és erre próbáltam felépíteni. Egy olyan modellt készítettem, amelyhez az emberek hozzá tudnak érni, meg tudják fogni.

Egyszerűsítve azt mondhatnám, hogy ez egy mozgó szobor, amely a fény hatására különleges árnyékokat képes alkotni a háttérben.

...és ahogy a nézők mozognak, újabb és újabb nézőpontok tárulnak fel, hiszen egy viszonylag összetett, körbejárható struktúráról beszélünk. A LAM-ban bemutatott modulátor a harmadik verziója a négyből, amelyeket elkészítettem. Az egyik példányt a római Collegium Hungaricumban állították ki 2022-ben, míg egy másik az elmúlt decemberben Olaszországban, a Fotonica fesztivál keretében volt látható.

Ennek a Moholy-rajzok alapján létrehozott modellnek a készítése közben is támaszkodtál az MI-ra, de egy másik galériában látható képeid esetén ez a használat jóval extenzívebb lehetett. A Lumas Galériában látható képeidre gondolok.

Kilenc munkámat vették meg, a robotos sorozatot kérték, és egészen nagy méretben (150×) is árusítják. Ez hatalmas vállalás volt, hiszen bár nem én vagyok ugyan az első mesterséges intelligenciát használó alkotó, de azért sok szempontból új a dolog. Az érdeklődő vagy a potenciális vevő megkérdezheti, hogy "ez egy fotó?". A kép ugyanis egy három dimenzióval dolgozó rendszerben, vagyis nem fényképezőgéppel, hanem egy még mindig unortodoxnak számító eszközzel készült.

A Magyar Zene Házában, a Hangdómban megtekinthető egy közel 20 perces különleges anyag, amelynek címe: Mestersége az intelligencia.

A gondolatmenet lényege az, hogy képzeljük el, mi történt volna, ha a mesterséges intelligencia már a klasszikus korokban is jelen lett volna. Milyen új perspektívákat és értelmezéseket hozott volna a művészettörténetbe? Hogyan alakította volna a korabeli művészek alkotásait, és milyen hatással lett volna a művészet fejlődésére? Ezen a fiktív síkon a mesterséges intelligencia nemcsak megfigyelő lett volna, hanem aktív résztvevője a kreatív folyamatoknak, új dimenziókat nyitva meg a művészeti kifejezés előtt. Az AI által nyújtott alternatív látásmódok és analízisek talán teljesen új irányokat mutattak volna az esztétikai élmények értelmezésében.