Lehetséges, hogy ismét iraki kőolaj érkezik a világpiacra?

Két év szünet után ismét lehetőség nyílhat a szállításra a Kirkuk-Ceyhan vezetéken, amely korábban napi 450 ezer hordó olajat juttatott el Kurdisztánból Törökországba. Az export a két fél közötti pénzügyi nézeteltérések miatt állt le, mivel Kurdisztán az iraki kormány jóváhagyása nélkül folytatta az olajszállítást Ceyhan irányába. Most azonban új remények születtek, hogy a nyersanyag újra elérheti Törökország piacait.

Az elmúlt hónapokban intenzív tárgyalások zajlottak az iraki Kurdisztán és Bagdad között a Kirkuk-Ceyhan kőolajvezeték újraindítása érdekében. A szállításokat Törökország felfüggesztette 2023 márciusában, miután a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) kötelezte arra, hogy 1,5 milliárd dolláros kártérítést fizessen Bagdadnak. Ez a döntés a kurd olajszállítások 2014 és 2018 közötti, az iraki kormány tudta nélkül történt engedélyezésére volt visszavezethető. Ankara azonban elutasította a kifizetést, és inkább azt javasolta, hogy az iraki hatóságok rendezzenek viszonyt a kurd féllel. Emellett nem zárható ki egy olyan háromoldalú megállapodás lehetősége sem, amely mindhárom érintett fél együttműködését elősegítené.

A legfrissebb információk szerint a tárgyalások kifejezetten sikeresnek bizonyultak. 2025 február végén Szefín Dizejí, Kurdisztán külügyminisztere bejelentette, hogy a 970 kilométer hosszú olajvezeték szállításai hamarosan újraindulnak, ami azt jelenti, hogy Erbíl és Bagdad között sikerült elérni a megállapodást. Az iraki energiaügyi minisztérium tervei szerint a szállításokat fokozatosan indítják újra: az első szakaszban naponta 185 ezer hordó olaj érkezésére lehet számítani a ceyhani terminálra. Az első 60 napos időszakban egy hordó ára 16 dollárban került megállapításra.

Törökország üdvözölte a híreket: Alparslan Bayraktar energiaügyi miniszter szerint Ankarának is érdeke, hogy a kőolajvezeték ismét maximális kapacitással működjön. "A vezeték már másfél éve készen áll" - hangsúlyozta, utalva arra, hogy időközben karbantartási munkálatok is folytak a török oldalon, és már csak arra vártak, hogy Bagdad rendezze viszonyát a kurdokkal.

Bagdad és Erbíl között csökkent a feszültség, és a két város közötti viszony hamarosan kedvezőbb fordulatot vehet.

Nemrégiben az iraki parlament jóváhagyta a Kurdisztánban működő olajipari vállalatok termelési költségeinek a támogatását, megkönnyítve az olajexportot. A felek megállapodtak abban is, hogy megkezdik a vezeték infrastruktúrájának közös műszaki vizsgálatát, hogy mihamarabb zöld utat adjanak az olajexportnak. A szállítás újraindítása azonban még várat magára. A hét közepén Bagdadban ültek tárgyalóasztalhoz iraki és kurd tisztviselők, valamint a Kurdisztáni Kőolajipari Szövetség (APIKUR) nyolc vállalatának képviseli, ám a résztvevők arról számoltak be, egyelőre nem sikerült megállapodásra jutniuk.

Az APIKUR cégei biztosítékot szeretnének kapni arra, hogy a hordónként kapott 16 dollárt egyenlően osztják el az olajkitermelők között. A megállapodás része volt ugyanis az is, hogy az iraki állami tulajdonú olajipari szervezet, a SOMO veszi át az olajmezőket. Bár még nem került pont az ügy végére, minden eddiginél közelebb kerültek a felek a vezeték újraindításához.

A Kirkuk-Ceyhan olajvezeték újbóli aktiválása az Egyesült Államok stratégiájának is kedvez, ezért Donald Trump adminisztrációja igyekezett nyomást gyakorolni Irakra, hogy támogassa a kurd olajexport helyreállítását. Február végén Marco Rubio, az amerikai külügyminiszter, tárgyalt Mohammed asz-Szudáni iraki miniszterelnökkel, és közösen egyetértettek abban, hogy Iraknak, amely jelenleg erősen függ az iráni gáz- és villamosenergia-ellátástól, sürgősen diverzifikálni kell az energiaszektorát. Ez különösen fontos lehet, mivel Trump második elnöki időszaka alatt várhatóan fokozódni fog Washington szankciós politikája Irán ellen, ami pedig a globális energiaárak emelkedéséhez vezethet. Az iraki kurd olaj gyorsabb globális piacra jutása viszont segíthet mérsékelni ezt a negatív hatást.

A Kirkukból származó olajat a Földközi-tenger partján található Ceyhan városába szállítják, ahol jelentős olajkereskedelmi tevékenységek zajlanak. Ebből a török városból a fekete föld kincse továbbjut olyan európai országokba, mint Olaszország, Spanyolország, Görögország és Horvátország, de nemcsak Európában talál gazdára: Kínába, Indiába és Dél-Koreába is eljut. Ceyhan kulcsszerepet játszik a nemzetközi olajkereskedelemben, hiszen a Kaszpi-tenger partján fekvő Bakuból Tbiliszen keresztül érkezik a kitermelt kőolaj a BTC-vezetéknek nevezett csővezetéken, amely szorosan összeköti a térség olajforrásait a globális piacokkal.

Bár az iraki kőolajexport körülbelül 85%-a a dél-iraki térségekből származik, a kurdisztáni olajmezők új lehetőségeket kínálnak a felvásárló országok számára, lehetővé téve forrásaik diverzifikálását. A Kirkuk-Ceyhan olajvezeték révén a globális olajellátás körülbelül 0,5%-át szállítják, és geopolitikai szempontból is előnyös megoldásnak számít, mivel elkerüli a Perzsa-öbölt és a Hormuzi-szorost. Emellett Irak mellett Törökország is jelentős előnyökhöz jut az olajexport révén, egyre inkább a térség energiaközpontjává válva.

Világszinten Irak a hatodik legnagyobb olajkitermelő volt 2023-ban az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Oroszország, Kanada és Kína után. A Kőolaj-exportló Országok Szervezetének (OPEC) listáján pedig a második helyet foglalja el Szaúd-Arábia után. Becslések szerint az arab országban 4,42 millió hordónyi olajat termelnek ki, ezzel Irak a globális olajpiac mintegy négy százalékát adja. Bagdad azonban úgy tervezi, 2028-ra hatmillió hordóra bővíti az olajkitermelést, eleget téve a növekvő exportigényeknek.

Irak gazdaságának alapját az olajexport képezi, amely 2023-ban figyelemre méltó, 97,6 milliárd dolláros bevételt hozott az országnak. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) statisztikái szerint az olajágazat a teljes bevétel 95%-át generálja. Az ország egyik legjelentősebb olajmezője a Rumaila, amely 1953 óta van a térképünkön, és 2023-ban napi 1,45 millió hordó olaj kitermelésével büszkélkedhetett. Bár a 2024-es évben a termelés 900 ezer hordóra csökkent, a legfrissebb, 2025 januári adatok szerint Irak olajkészletei még mindig impozáns, 17 milliárd hordóra rúgnak.

Kurdisztán területén a Shaikan olajmező kiemelkedik, mint a legnagyobb, amelyben a MOL Group 2007 óta 20%-os részesedéssel bír. Ez az olajmező Erbíltől körülbelül 60 kilométer távolságra északra helyezkedik el, és a Gulf Keystone Petroleum, valamint a MOL leányvállalata, a Kalegran fedezte fel. Miután 2023 márciusában Törökország leállította az olajszállítást a Kirkuk-Ceyhan vezetéken, a kitermelés is szünetelt, de azóta sikerült újraindítani azt.

Hogy pontosan mikor fog megindulni a kőolajexport Kurdisztánból Törökországba, nehéz megjósolni, de egyre több jelét látni annak, hogy a felek a megállapodás végéhez közelednek. Nem csak azért, mert a felek már így is milliárdokat buktak a kétéves leállással, hanem mert amerikai érdekek is vannak az újraindítás mögött, ez pedig tényleg fontossá teszi a kurd kőolaj globális piacra való jutását.

A szerző a Migrációkutató Intézet kiemelkedő elemzője, aki a migrációs trendek és folyamatok mélyreható tanulmányozására specializálódott.

Borítókép: Egy munkás lépdel a Gulf Keystone fúrótelepen, a Shaikan 5-nél, Irak szívében, 2012. május 3-án. Kép: Sebastian Meyer / Corbis / Getty Images.