Vilmos herceg titokban átadta egy magyar nőnek a házát, ezzel új fejezetet nyitva az ingatlan ügyletek világában. Az ügylet körülményei igazi rejtélyt képeznek, hiszen a trónörökös diszkrét módon intézte a dolgot, távol a nyilvánosság figyelmétől.
A lakáskiadás folyamata itt meglehetősen összetett, és alapos ellenőrzésen kellett átesnie.
A tulajdonos által megbízott ingatlankezelők ellenőrizték a jövedelmi helyzetét, a hátterét és inde olyan információt figyelembe vettek, ami a bérlő megbízhatóságáról árulkodott.
Noémi érdekes helyzetet világított meg: Itt nem a bérlő határozza meg, hogy képes-e teljesíteni a havi bérleti díjat, hanem a tulajdonos döntése a mérvadó. Ez egy több lépcsős folyamat, hasonlóan ahhoz, ahogyan otthon a bank ellenőrzi a hitelképeséget az igénylők körében.
Noémi végül birtokba vehette álmai házát, amely egy hatalmas, festői birtokon helyezkedik el, s amelyen egy gazdasági intézmény és néhány más lakó is otthonra lelt. A papírok rendezése közben azonban meglepő felfedezést tett: a főbérlő neve olyan hírességgel volt összefonódva, mint Vilmos herceg, Károly király fia, a trónörökös. Noémi alig akarta elhinni, amit látott a dokumentumokon. Később kiderítette, hogy mindez nem véletlen. Egy 687 évvel ezelőtti rendelet értelmében az uralkodó gyermekei, így a cornwall-i herceg is, bérbe adhatják az ingatlanjaikat, akárcsak egy átlagos magánszemély. A herceg körülbelül ötven ilyen ingatlannal rendelkezik, és a bérleti díjakból származó bevételeket saját belátása szerint kezeli. Tehát Noémi tudta, hogy a lakbérét Vilmosnak fizeti. Bár a bérleti díj elsőre magasnak tűnt, a herceg remek főbérlő hírében állt. Elsődleges szempontja a megbízható bérlők keresése volt, így az ingatlant igazán kedvező áron hirdette. Noémi nemcsak az új otthonát és a környéket szerette meg, hanem a helyi közösséghez való tartozás érzése is elragadta, nem beszélve arról, hogy egy izgalmas és egyedi történettel gazdagodott, amelyet mindig szívesen mesél majd másoknak.
