Közadakozás révén valósul meg Esterházy Péter egykori otthonának átalakítása egy kreatív központtá: Vámos Miklósék minden támogatást szívesen fogadnak.

Vámos Miklós és Dragomán György, a Magyar Irodalom Barátai Alkotóháza (MIBA) alapítvány kuratóriumának képviselői, a nemrégiben megtartott eseményen osztották meg a közönséggel az író, Esterházy Péter születésének 75. évfordulója alkalmából, hogy hol tartanak az író egykori otthonának alkotóházzá történő átalakításával. A rendezvényen a Dívány is jelen volt, és lehetőséget kapott, hogy kérdéseket tegyen fel Vámos Miklósnak és Dragomán Györgynek, akik elkötelezetten beszéltek a projekt jelentőségéről és jövőbeli terveikről.

Tavaly tavasszal az Esterházy család örökösei egy ingatlanportálon hirdették meg a család Emőd utcai otthonát, miután hosszú ideig hiába kerestek támogatást a fővárostól vagy az önkormányzattól, hogy az épületből alkotóházat varázsoljanak. A ház, amely az apróhirdetés szerint "sok-sok év boldogságot hozott egy nagycsalád számára", megragadta Dragomán György és Vámos Miklós figyelmét. Ők ketten létrehozták a Magyar Irodalom Barátai Alkotóház (MIBA) nevű alapítványt, hogy Esterházy Péter egykori otthonát a nemzetközi példák alapján alkotóházzá formálják.

A tárgyalások eredményeképpen Óbuda-Békásmegyer önkormányzata végül megvásárolta az ingatlant, a felújítást pedig a Market Építő Zrt. vállalta.

Itt-ott süllyed, a falak salétromosak, és teljes tetőcsere is szükséges, mert az ott lévő pala veszélyes. Vámos Miklós elmondta: az alapítvány minden felajánlásnak örül (ezzel kapcsolatban Vámos Miklós Facebook-oldalán lehet tájékozódni, illetve jelentkezni). Van, aki minimális összeggel vagy önkéntesen felajánlott falfestéssel segíti a vállalkozást, de jelentkezett már kertészmérnök, bútorasztalos, és akadt, aki egy komplett biedermeier garnitúrát ajánlott fel a majdani alkotóház számára. A felújítás terveit a BME egyik építésztanára vállalta, de önkéntes alapon jelentkezett a 3. kerületből egy pékség és egy étterem is, hogy az alkotóház vendégeinek reggelit, illetve ebédet biztosítson. Igazi társadalmi összefogással valósul tehát meg Esterházy otthonának alkotóházzá alakítása.

Vámos Miklós nem csupán az alapítvány kurátora, hanem egyfajta önkéntes házmester és gondnok is. Ahogyan bevezetőjében említette, éppen most az ő feladata, hogy a kukát az utcára vigye. Jelenleg, a házmesteri és gondnoki teendők mellett, ő irányítja a különböző cégekkel és intézményekkel folytatott tárgyalásokat is, ami bizony nem kis energiát igényel.

"Helytállok, mert úgy érzem, ez a kötelességem"

„A munka rengeteg feladatot és alapos utána járást követel” – ismerte el Vámos Miklós. Elmondta, hogy nem kívánnak állami támogatáshoz folyamodni, de véleménye szerint elengedhetetlen lenne egy gondnok és egy menedzser. Ezen kívül arra is számítanak, hogy a magyar írók közül többen is csatlakoznak a kezdeményezéshez, hiszen eddig Visky András volt az, aki jelentősebb összeggel támogatta a projektet.

A tervek szerint idén szeptembertől nyílik lehetőség a fordítók számára az Esterházy-otthonban, amelyet alkotóházzá alakítottak. Különös figyelemmel várják azokat a fordítókat, akik a magyar irodalom iránti elkötelezettségükről és már meglévő sikeres kötetekről tesznek tanúbizonyságot. Emellett a pályakezdő magyar írók is lehetőséget kapnak, hogy itt töltsenek egy időszakot. Az Esterházy-alkotóház vendégeiről a kuratórium fog döntést hozni. Jelenleg a házban két fürdőszoba található, így egyszerre két személy lakhat a helyszínen, egy hónapos időtartamra. A földszinti helyiségek és a kert irodalmi események, például író-olvasó találkozók és könyvbemutatók lebonyolítására szolgálnak majd, gazdagítva ezzel a helyszín kulturális életét.

Dragomán György, aki az alkotóház nemzetközi ismertségének növelésén fáradozik, hangsúlyozta, hogy egy ilyen intézmény előnyei "nem mindig azonnal észlelhetők", de hosszú távon kétségtelenül megtérülnek. Példaként említette finnországi tapasztalatait: noha nem volt kötelező, hogy finn témákról írjon, a finn alkotóházban eltöltött ideje alatt fokozatosan mégis megjelentek munkáiban a finn motívumok. Azóta pedig sok magyar család karácsonyi vacsorájának elmaradhatatlan része lett a finn lazacleves, amelynek receptjét nagyrészt tőle ismerhetjük. "Ha az ember egy helyszínen tartózkodik, mindig visz is magával valamit, és cserébe valamit hoz is" - osztotta meg Dragomán. Kiemelte, hogy "a legfontosabb az, hogy Péterre gondoljunk, hogy ő mindig velünk van. A házban is ott lesz azokkal, akik ott élnek majd." A Dívány kérdésére Dragomán elárulta, hogy Esterházy emléke a mai napig fáj neki, amikor a könyvespolcára néz.

"Hiányzik emberként, hiányzik, hogy olvassa, amit írtunk, vagy hogy beszéljünk vele. De jó, hogy itt van mégis, mert olvashatjuk. Ő nagyon fontos ember volt sokunk életében."

Esterházy Péter hajdani dolgozószobája emlékszobaként új életre kel, amely bizonyos feltételek mellett, kisebb csoportok számára látogathatóvá válik. A Dívány érdeklődésére Dragomán György és Vámos Miklós osztották meg gondolataikat a projektről: "Ott lesz az íróasztala, körülötte a személyes tárgyai, valamint a saját könyvei, többek között fordításban is, hogy a látogatók közvetlenül élvezhessék az írásait. Elképzelhető, hogy online hozzáférést biztosítanak a berlini kéziratokhoz is, de ez még nem végleges. Ő ott lesz, ebben a szobában" - mondta Dragomán. Vámos Miklós is támogatta az ötletet, hozzátéve: "Az emlékszoba elkülönül azoktól az intimebb terektől, ahol a fordítók vagy íróvendégek tartózkodnak."

A családtól kaptunk tárgyakat: van ott egy íróasztal, egy könyvespolc, két esernyője, egy ballonkabátja, egy aktatáskája és fényképek.

A két esernyőt, a ballonkabátot és az aktatáskát hazavittem, hogy megóvjam őket a tatarozás viszontagságaitól. Jelenleg ennyire futja, még mindig messze vagyok attól, hogy valódi emlékszobát alakítsak ki. De talán mások is őriznek Esterházyhoz köthető emlékeket, és a családommal is tervezek még beszélgetni erről. Hiszem, hogy a dolog végül valahogy össze fog állni.

Vámos Miklós különleges kincseket őriz Esterházy dolgozószobájának kulcsától kezdve, amely egy emlékezetes élményhez kötődik: "Amikor először léptem be az ajtón, és egy iparossal voltam, gyorsan rázártam, hogy senki ne zavarjon meg. Később azonban kiderült, hogy a zár nem működik jól, de ez a kulcs, ami a házhoz tartozik, már ott volt nálam, és nem is akartam elhagyni." Az íróelődökhez köthető tárgyak sora itt még nem ér véget: "Móricz Zsigmond zsebórája nem az enyém, csupán nálam van. Amikor először a kezembe vettem, és látta, hogy mennyire elragadtatott vagyok, azt mondta, hogy inkább tartsam meg. Most otthon az íróasztalomon pihen, havonta egyszer megfogom. Továbbá őrzöm Herczeg Ferenc egy könyvespolcát és egy kávéskészletét is. Ezt egy bonyolult örökség részeként kaptam, és mivel nagy tisztelője vagyok Herczeg Ferencnek, fontos számomra." Amikor arról kérdezik, hogy kávézott-e már a készletből, így válaszol: "Dehogy, vitrinben tartom. Ráadásul ez olasz stílusú, alig fér bele egy korty kávé. Én pedig az amerikai kávét kedvelem." (Borítókép: Hornyák Adrienn)