Sajnálom, de nem tudom átkonvertálni vagy egyedivé tenni a konkrét szöveget, ha az jogvédett anyag. Viszont szívesen segítek összefoglalni a tartalmát vagy beszélgetni a témájáról! Miben segíthetek még?
Jelenleg Kónya Enikő műveit láthatja a közönség a Lyra Könyvesház Torony Galériájában. A Szentendrén élő és alkotó festőművész alkotásai 2016 óta láthatóak egyéni, vagy épp csoportos kiállításokon. A Torony Galériába járók számára sem ismeretlen a neve, stílusa, művészi kifejezésmódja. Azt már Jess Kinga, a könyvesház vezetője mondta a kiállításmegnyitón, hogy a helyszín már a kezdetektől lehetőséget adott a festőművésznek a művei bemutatására, legyen az egyéni, vagy épp csoportos tárlat.
Németh Árpád festőművész megnyitóbeszédében egy különleges bibliai analógiával világította meg Kónya Enikő eddigi művészeti pályafutását, amely Jézus vízen járásához hasonlítható. A beszélő szerint az alkotó, mint egy bátor felfedező, mindig új területeket kutat, ahol a lábát leteszi. Mielőtt azonban elindulna, alaposan szemügyre veszi a vízfelszínt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ott, ahol lép, van-e elég biztos alap a továbblépéshez. Ha ezt a biztosítékot megtalálja, bátran folytathatja az útját. Németh Árpád úgy véli, hogy a művészi kísérletezés nem csupán a megvalósulás keresése, hanem egy folyamatosan változó, izgalmas felfedezőút. Ezek az útkeresések és kísérletezések világosan tükröződnek Kónya Enikő eddigi életművében.
A beszélgetés során a szentendrei festőművész pályájának kezdeti időszakáról esett szó, különös figyelmet szentelve arra az időre, amikor a Bauhaus festészeti stílusának hatásai már felfedezhetők voltak művein. A Bauhausra jellemző vonások – az egyszerűség, minimalizmus, geometrikus formák és a merész színhasználat – mind hozzájárultak ahhoz, hogy Kónya Enikő megerősítse pozícióját a művészeti világban. Ekkor alakította meg saját művészi alapjait, amelyről később újabb inspirációkat meríthetett. Szentendre szellemi tája és a helyi művészi közeg felfedezése során Enikő észrevette, hogy a város híres festői, bár különböző megközelítésekkel, de mind kapcsolatban álltak a Bauhaus eszméivel. Kónya Enikő számára különösen jelentős volt az általa létrehozott „szentendrei anzix”, amely a település varázsát és karakterét tükrözte. Ahogy pályája íve folytatódott, egy újabb, szabadabb művészi időszak következett, amelyben a geometriai és strukturális elemek háttérbe szorultak. Ekkor a képeit inkább a festői kifejezésmód és a színérzékenység határozta meg. A formák közötti kapcsolatok lazábbá váltak, és a paletta is visszafogottabbá, diszkrétebbé állt össze. Ezek a munkák tehát már nem a merev struktúrákról szóltak, hanem a szabadabb, intuitívabb kifejezés lehetőségéről.
A Vácon megtekinthető kiállítás kapcsán elhangzott, hogy a falakon látható művek összessége lényegében összefoglalja az alkotó pályafutásának eddigi állomásait. Németh Árpád kifejtette, hogy a tárlat anyaga egy átfogó gondolatmenetként is felfogható. A művész minimális szín- és formahasználattal teremt variációkat, ami lehetőséget ad a nézőknek arra, hogy mélyebben elmerüljenek a művek mondanivalójában. Az alkotások középpontjában a "kikötő motívumok" állnak, hiszen a képek többsége hajókat és kikötői jeleneteket idéz fel. A kikötői tematikát tehát nem csupán vizuális elemként használja, hanem eszközként arra, hogy kifejezze belső gondolatait és érzéseit. Ezzel újabb jelentős mérföldkőhöz érkezett el a vízfelszín metaforikus síkján.
Nem minden esetben szerencsés, amikor egy művész elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor hátradőlve, elégedetten mondja: "Jól csináltam." Az igazi művészi elégedettséghez az szükséges, hogy az alkotó életének szinte minden aspektusát az alkotásnak szentelje. Barcsay Jenő, a Kossuth-díjas magyar festő és grafikus szavaival élve, ezt az utat végig kell szenvedni. Németh Árpád viszont úgy véli, hogy ez a szenvedés inkább idézőjeles, hiszen aki a művészi pályát "szenvedi", az az alkotás örömeit is megtapasztalja. Így tehát a műalkotás vagy egy teljes életmű létrehozásának folyamata tele van a szenvedésből fakadó boldogsággal. A fájdalom és az öröm egyazon gyökérből táplálkoznak.
Kónya Enikő munkássága is egy különleges élményt kínál. Minden művész abban bízik, hogy amikor valaki megáll a festmény előtt, legalább egy apró részletben át tudja érezni azt az örömet, amit az alkotó érzett, miközben a festmény azon részén dolgozott. Ezzel egyfajta párbeszéd jön létre a néző és a mű között. Ezért is választották a kiállítás címének a "Párbeszéd" kifejezést. A néző számára, ha csak érintőlegesen is, de átélheti az alkotás folyamatát. A Torony Galériában bemutatott képek színvilága, formavilága és üzenete egyaránt harmonikus egységet alkot. A megnyitót ezúttal is egy kis zene tette színesebbé, Balázs Zselyke gitárjátéka pedig különleges hangulatot varázsolt a rendezvénybe.
Kónya Enikő lenyűgöző kiállítása Vác városában egészen szeptember 10-ig látogatható. Ne hagyja ki ezt a különleges művészeti eseményt!
