Kőkemény fegyverkezési hajrá vár ránk, a NATO pedig bőségesen önti a forrásokat a hadseregek modernizálásába.

A NATO-tagállamok vezetői június 24-én és 25-én a hollandiai Hágában gyűltek össze, hogy megvitatják a védelmi szövetséget érintő legfontosabb kihívásokat. A tanácskozás során nemcsak az orosz-ukrán és az izraeli-iráni konfliktusok álltak a középpontban, hanem egy kulcsfontosságú döntés is született a szövetség jövőjével kapcsolatban. A tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy védelmi kiadásaikat a bruttó hazai termékük 5%-ára emelik, annak ellenére, hogy többen még a korábbi 2%-os célkitűzést sem tudták teljesíteni. Íme, hogyan teljesítenek az egyes országok a védelmi költségvetés terén.

A NATO-tagok a hágai csúcstalálkozó után egy hivatalos deklarációban kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2035-ig a GDP-jük 5 százalékát védelmi kiadásokra fordítják. Viszont, ahogy arra már előzetes sajtóhírek alapján számítani lehetett, a NATO hivatalos közleménye minden eddiginél rövidebbre - mindössze 5 bekezdésre - korlátozódott, és a védelmi költésen kívül kevés konkrét dologról egyeztek meg.

Az orosz-ukrán háború a szövegben csak érintőlegesen jelenik meg, a védelmi költségvetések növelésének fényében. A kommüniké Ukrajnát a következőképpen említi: "A szövetségesek megerősítik elkötelezettségüket, hogy tartós szuverenitást biztosítsanak, támogatva Ukrajnát, hiszen annak biztonsága a miénkhez is szorosan kapcsolódik. Ennek érdekében a szövetségesek a védelmi kiadásaik tervezésénél figyelembe veszik Ukrajna védelméhez és védelmi iparához való közvetlen hozzájárulásokat."

Mark Rutte, a NATO főtitkára percekkel a nyilatkozat közzététele után üdvözölte az 5 százalékos megegyezést, majd megnyugtatta azokat, akik aggódnak, hogy az Egyesült Államok nem védené meg Európát egy támadás esetén.

Trump elnök világosan megmondta, Amerika elkötelezett a NATO mellett. Ezt ma is megerősítette, nem is akárhogyan. Ugyanakkor világossá tette, hogy Amerika elvárja az európai szövetségesektől, hogy jobban elkötelezzék magukat, és ezt látjuk, hogy meg is teszik

- A NATO főtitkára megjegyzéseket fűzött a kötelezettségvállaláshoz, hivatkozva Trump korábbi kijelentéseire.

A Trump-kormányzat egyik legjelentősebb feszültsége Európával és Kanadával az volt, hogy Washington aránytalanul nagy részesedést vállal a közös védelmi költségekben. Most úgy tűnik, hogy ennek a nehezen kezelhető helyzetnek a végére kerülhet pont. Januári beiktatása óta Trump és több munkatársa is hangot adtak aggodalmuknak amiatt, hogy a szövetséges országok nem fordítanak elegendő forrást saját haderejük fejlesztésére.

Trumpék egyre inkább ellenséges hangvételű megnyilvánulásai félelmet ébresztettek Európában, ami arra ösztönözte a NATO-tagállamokat, hogy egy diplomáciai finomságokban jártas vezetőt válasszanak Jens Stoltenberg utódául. Mark Rutte, a korábbi holland miniszterelnök, aki „Trump-suttogóként” vált ismertté, különösen kedvezően nyilatkozott a republikánus elnök elképzeléseiről, beleértve a védelmi kiadások 5 százalékra emelésének javaslatát is, még a csúcstalálkozó előtt.

Olyasmit fog elérni, amit évtizedek óta egyetlen amerikai elnök sem tudott. Európa NAGYON sokat fog fizetni, ahogy kell, és ez az Ön győzelme lesz

- írta Rutte, mielőtt biztonságos utat kívánt az amerikai elnöknek Hollandiába.

Mindazonáltal, ahogyan az Index korábban már rámutatott, az öt százalékos költési kötelezettséggel kapcsolatos leglényegesebb kérdés nem csupán az, hogy a tagállamok egyetértenek-e, hanem az, hogy mikor képesek ezt a vállalást teljesíteni. Kiemelendő, hogy a korábbi megállapodásban meghatározott 2 százalékos célkitűzést a jelenlegi feszült geopolitikai környezet ellenére 32 NATO-tagállamból 9 még mindig nem valósította meg.

2014-ben, a Krím-félsziget orosz annexióját követően, a NATO-tagállamok vezetői egy fontos csúcstalálkozón megállapodtak abban, hogy minden országnak a bruttó hazai termékének (GDP) 2%-át kellene védelemre fordítania. Azonban a 11 évvel ezelőtt kitűzött célokat sok állam a mai napig nem tudta megvalósítani, így felmerül a kérdés, mennyire reális, hogy ezek az országok a következő 10 évben 5%-ra emeljék védelmi kiadásaik arányát.

Donald Trump fenyegetései nyomán az utóbbi években számos NATO-tagállam, amelyek korábban nem tudták fedezni a szövetség által megkövetelt 2%-os haderőkiadási szintet, jelentős lépéseket tettek a katonai költségvetésük növelésére. Különösen Magyarország emelkedik ki ebben a folyamatban, hiszen tavaly már a középmezőnybe sorolható a védelmi kiadások terén, sőt, a költségvetésünket enyhén túl is teljesítettük az elvárt szinthez képest.

A legnagyobb lázadók között említendő Spanyolország, amely kisebb konfliktusba keveredett Trumpal. A történet úgy kezdődött, hogy a NATO-csúcs előtt Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök levélben fordult Rutte főtitkárhoz, jelezve, hogy országa nem tudja támogatni a védelmi kiadások ilyen drámai emelését. Sánchez véleménye szerint Spanyolország csak úgy tudná finanszírozni ezt a növekedést, ha csökkentené a szociális juttatásokat, a nyugdíjak összegét vagy adókat emelne. Ebből kifolyólag a spanyol vezető azt javasolta, hogy módosítsák a NATO-ülés után kiadott nyilatkozat szövegét, lehetővé téve Madrid számára az 5 százalékos kötelezettség alóli kibújást. Végül azonban Sánchez miniszterelnöknek nem sikerült elérnie ezt a kivételt.

Ezek az államok még a korábban vállalt 2%-os célkitűzést sem tudják teljesíteni:

Az éltanulók, vagyis a legjobban teljesítő országok között elsősorban azok találhatók, amelyek földrajzilag közel helyezkednek el Oroszországhoz, és komolyan veszik a Moszkva által jelentett kihívásokat. Lengyelország az utóbbi években jelentős haderőfejlesztésekbe kezdett, és tavaly Varsó volt a legnagyobb védelmi kiadásokkal rendelkező ország a GDP-hez viszonyítva. Mindazonáltal lényeges megjegyezni, hogy a legmagasabb védelmi költségvetéssel bíró kelet-európai államok, sőt még az Egyesült Államok is, amely a védelmi költségek drasztikus növelését szorgalmazza, messze elmarad a 5%-os célkitűzéstől.

Fontos kiemelni, hogy a bemutatott arányszámok a saját gazdasági teljesítményhez viszonyítva értelmezendők. Ez a bontás viszont könnyen félrevezető lehet. Például míg Észtország a saját gazdaságához képest több mint egy százalékkal magasabb védelmi költségekkel rendelkezik, mint az Egyesült Királyság, a britek évente 82 milliárd dollárt fordítanak haderejük fenntartására, míg az észtek csupán 1,5 milliárdot költenek. A legnagyobb védelmi költségvetéssel természetesen az Egyesült Államok büszkélkedhet, hiszen tavaly 967 milliárd dollárt szánt a védelemre. Ezzel szemben a második legnagyobb NATO-tag, Németország, ennek csupán a tizedét, 96 milliárd dollárt költötte el.

Elméletileg semmi, a 2014-es 2 százalékról, és az 5 százalékról szóló cél sem kötelező, mert nincs olyan bíróság ami szankcionálhatná a nem teljesítő tagokat. A szankció inkább az, hogy a szövetségesek bizalmat vesztenek az olyan országokban, amelyek továbbra sem képesek az elvárt mennyiséget ráfordítani a biztonságra.

A nem teljesítőknek Washington haragjával kell szembenézniük. Donald Trump korábban figyelmeztette szövetségeseit, hogy ha egy tagállam nem teljesíti a 2%-os védelmi költségvetési célt, az Egyesült Államok nem fogja megvédeni őket, és ezzel teret ad az agresszoroknak, hogy támadást indítsanak ezek ellen az országok ellen.