Új fejezet nyílik a fekete lyukak tanulmányozásában: először sikerült élőben megfigyelni egy "felébredő" fekete lyukat.
A fekete lyukak hosszú időn keresztül képesek "alvó" állapotban létezni, amikor nem bocsátanak ki észlelhető energiát, és nem lépnek kölcsönhatásba a környezetükkel. Ez a csendes lét azonban hirtelen megváltozhat, ha valami váratlan esemény hatására aktiválódnak. Éppen ezért rendkívül izgalmas, hogy 2024 februárjában egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek vezetője Lorena Hernández-García, a csillei csillagászat kiemelkedő alakja, tanúja volt egy fekete lyuk "felébredésének" - ez a megfigyelés történelmi jelentőséggel bír, hiszen ilyen eseményre eddig még nem volt példa.
Az Ansky névre keresztelt fekete lyuk váratlanul X-sugarakból álló kitöréseket produkált, amelyek messze felülmúlták a korábbi ismereteket. Ezt a jelenséget "kváziperiodikus kitörésnek" (QPE - quasiperiodic eruption) hívják, és során a fekete lyuk rendszeres időközönként rövid, de rendkívül erőteljes energiakitöréseket bocsát ki. Az Ansky által kibocsátott sugárzás nem csupán tízszer hosszabb ideig tartott, hanem tízszer fényesebb is volt, mint bármely más eddig dokumentált QPE. Ráadásul a kibocsátott energia mennyisége százszorosa volt annak, amit eddig megfigyeltek, így új megvilágításba helyezve a fekete lyukak működésének megértését.
Az Ansky által megfigyelt kitörések körülbelül 4,5 naponta ismétlődnek, ami eddig a leghosszabb időszak, amit ilyen jelenség kapcsán tapasztaltunk.
- mondta Joheen Chakraborty, az MIT doktorandusza és a tanulmány társszerzője.
A tudósok egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy az Ansky körüli események nem csillaghalál következményei, ellentétben a legtöbb ismert QPE-vel. Érdekes módon, a környezetében nem figyelhetők meg a szétszakadó csillaganyagra utaló nyomok. Egy újabb elmélet szerint a fekete lyuk körüli akkréciós korong nem csillagokból áll, hanem galaktikus gázból, amelyet a fekete lyuk a közvetlen közeléből vonzott be. Ezen felül, egy kisebb kozmikus objektum folyamatosan áthaladhat ezen a korongon, ami lökéshullámokat és energiakitöréseket idézhet elő.
A felfedezés részleteit a Nature Astronomy folyóirat 2024. április 11-i számában tették közzé, és jelentős hatással lehet a fekete lyukak működéséről kialakított eddigi elméleteinkre.
Közben más területeken is izgalmas áttörések történtek a fekete lyukak világában. Először sikerült azonosítani egy magányos, csillagtömegű fekete lyukat, amely a Föld körüli pályán található. Az OGLE (Optical Gravitational Lensing Experiment) projekt és a Hubble Űrteleszkóp 11 éves, pontos helymeghatározási adatai révén egy teljesen elszigetelt fekete lyukra bukkantak, amely körülbelül 5000 fényévnyire helyezkedik el tőlünk. Ezen túlmenően, kézzelfoghatóbbá vált a köztes tömegű fekete lyukak (IMBH) létezésének lehetősége, amely évtizedek óta foglalkoztatja a csillagászokat. Eddig a kutatók főként a szupernagy és a csillagtömegű fekete lyukakra összpontosítottak, de most egy újabb hiányzó láncsomó került napvilágra.
Mert ezek az eredmények nem csupán egyedi jelenségek. Együttesen olyan új fejezetet nyitnak a fekete lyukak élettanában, amelyre eddig csak elméletekben gondoltunk. A kozmikus "szörnyek" már nem csupán végállomásai a haldokló csillagoknak, hanem dinamikus, aktív résztvevői a galaxisok fejlődésének - olykor kiszámíthatatlan, mégis felfedezhető mintázatokkal.
