Istenünk univerzális és örök igazságai Jézusban találhatók, amelyek szívünket melegséggel töltik el.

Üzenetek a Szentlélek világkorszak Szentháromság utáni 4. vasárnapján

A bűn, a hazugság és az ítélkezés sötét árnyai ellen.

Istenünk beszéde egyetemes. Világegyetemes. A látható és a láthatatlan, a mérhetetlen és a mérhető világra, világokra érvényes. Nem globális, nem valamelyik vallással, felekezettel birtokolható, hanem olyan létigazságok hordozója Igéje, amelyek tegnap, ma és mindörökké változatlan fundamentumok, létalapok, léttörvények, az életörvények sodrásában mentőövek.

Ezeket a dolgokat figyelmen kívül lehet hagyni, ám ettől még érvényességük megmarad. Az, hogy fanyalogjunk vagy kételkedjünk bennük, nem változtatja meg azt a tényt, hogy fundamentális létigazságokkal állunk szemben. Ahogyan az oxigén nélkül egyetlen élőlény sem maradhat életben sokáig, úgy a gravitáció törvényei is állandóan hatnak ránk, formálva a Nap fényének hatására létrejött bioszférát, nooszférát és értelembirodalmat, mindezt a kék bolygón, amely az élet otthona. Ne feledkezzünk meg a sarkalatos és egyszerű matematikai igazságokról sem, amelyek már a görög és egyiptomi kultúrákban, valamint a kínai bölcseletben is jelen voltak. Ezek az örök létigazságok és matematikai tények Isten akaratából származnak, örök és egyetemes érvénnyel bírnak.

A mi univerzumunkban, valamint a törékeny és sebezhető létünkben, amelyet Pascal is említ, az alapvető létigazságok felfedezése csupán egy hűvös, fagyos emberi létezést ígérne.

Azért, hogy senki ne veszítsen el a valódi igazságok fagyos világában, az idő mélységeiben az emberek iránti szeretetétől vezérelve a jóságos Isten elhozta Fiát a földre.

Nem véletlenül fogalmazott Ő maga így: "Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna" (Lukács 12,49). A hellén-görög világ tudásszintjén a korabeli világban széjjelnéző orvos-evangélista, Lukács tudta, miért fogalmaz így. Hiszen Jézus kortársaként látta, hogy a korabeli filozófia, főként a gnózis, a megismerés logikájának nagy gondolkodói, és gondolatai csak a világ jégpalotáit építették.

Arisztotelész, Platón és Euklidész, meg más, tiszteletre méltó zsenik szellemvilága is kevés volt ahhoz, hogy az emberek felmelegedjenek, s ne a törvény, a vallási zárványrendszerek fogságában, rutinszerűen, gépiesen éljék az életüket.

Ezért fogalmazta meg Jézus szavait Lukács, amelyeket az ókori és a modern hatalmi, valamint eszmei, akár vallási keretek közé szorított emberiség javára írtak: „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre.”

De nem a gyűlölet, nem a rombolás, a megosztottság, a háború, az önző törekvések, a haszonszerzés, a nyerészkedés, a hatalomvágy és az embertelenség égető lángja az, ami előbbre visz, hanem az a tisztító erő, amely képes megtisztítani az aranyrögöket salakjuktól. Az az erő, amely kiégeti az emberi lelkekből a bűn, a hazugság és az ítélkezés szennyeződését, és felszabadítja a bennünket fogva tartó terheket.

Mert a földi végcél: "azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek" (Ján 10,10).

Jézus ajándéka a lét mély otthonossága - a Paraklétosz világkorszakában járunk.

Jézus azért lépett a földre, hogy megteremtse a lét otthonosságát, és dicsőséges mennybemenetele után eljutatta hozzánk a Pártfogót, a mennyei Védőügyvédet, aki a végső lét pillanataiban mellettünk áll. Ő Szent Lelkünk, a Paraklétosz, akivel egy új, történelmi és üdvtörténeti korszak kezdődött a földi létezésünkben.

A rabszolgaság sötét árnyai között, a középkor gótikus tornyai alatt, a felvilágosodás ragyogó fényei között, az ipari forradalmak zúgásában és a digitális világkorszak káoszában, ahol a gyilkosság és az irigység uralkodik, az emberiség történetének nagymesterei ma is képesek lennének megrendíteni Noé bárkáját, szétzúzni Jézus golgotai keresztjét, és az üdvösség megszentelt matematikáját felcserélni a mesterséges intelligencia fagyos 0 és 1 végtelen variációival.

Eközben az emberi társadalom, a világ hatalmasságainak, politikai irányítóinak, vezéregyéniségeinek és diktátorainak tevékenysége révén, nem tudta kellőképpen elsajátítani a lét alapvető igazságait, melyek elkerülhetetlenül formálják sorsunkat.

A világot, a hazát és az országot nem erőszakkal, hatalmi játszmákkal vagy fegyverekkel kell irányítani (Zakariás 4,6), hanem Isten Lelkének és Szellemének vezetésével. Azokkal az alapigazságokkal, amelyekért Jézus eljött, életét áldozta, feltámadt, és visszatért a mennybe. Az Ő célja az volt, hogy mindezt egyetemes érvénnyel ruházza fel. Nem a bűnösök sötét barlangjának cinikus törvénykerülése és álnoksága, hanem a Hegyi Beszéd boldogságot hozó igazságainak tiszta és nyílt kifejezésével kell közelítenünk a világhoz.

A Paraklétosz által nyújtott személyes isteni jelenlét olyan, mint egy pásztorbot, amely finoman irányít minket, miközben felfedezzük és elfogadjuk önmagunkat, családunkat, egyházunkat, hazánkat és a világunkat. Még a végtelen űr is, amelyet sokan üresnek gondolnak, valójában Isten jelenlétével van telítve, tele lehetőségekkel és csodákkal!

A "szeresd felebarátodat, mint önmagadat" parancsa eszményi kölcsönösségre és mély emberi kapcsolatokra ösztönöz, amelyet Urunk Igéje egyesít és életre hív. E két érték találkozása egy olyan szimfóniát alkot, amelynek dallamai képesek betölteni a világmindenséget, akárcsak Kapu Tibor gitárjátékának varázslatos rezgései, amelyek a magasban szólnak. E harmónia nemcsak a zene világában, hanem az emberi létezésben is megjelenik, olyan üzenetek formájában, mint amilyenek a Bécsi Filharmonikusok előadásában hallhatóak, amelyek az emberiség összetartozásának és létünk mélységeinek szóló dallamai.

Jézus, az általa megteremtett Paraklétosz-Lélek világkorszakában nem az a célja, hogy a fanyalgás és a pesszimizmus szelleme uralkodjon el az emberek között. Ő nem a nemzeti vagy nemzetközi szintű közszennyezés, a gyűlölet és a bántás erőit szabadította el a világban. Az evangéliuma, az örömhíre ma sem erről szól. Ahogyan a szeretett tanítvány, János, akinek szíve a mennyei tűz lángjait hordozza, mélyen megértette ezt, és gyönyörű evangéliuma bevezető szavai már azt hirdetik, hogy:

A világban mindig jelen volt és ma is él a Logosz, az a teremtő és megújító Ige-Krisztus, aki azért érkezett, hogy életet adjon nekünk, és hogy bőségesebbé tegye létezésünket.

Az ember bűneiből, hazugságaiból és ítélkező lelketlenségéből a tűzből kiemelt aranyként megőrző Ige új önkép és önértelmezés, valamint embertársi kapcsolatok átalakítására hívja fel a figyelmet. Az Őt meg nem ismerő világban azok számára, akik befogadták Őt, hatalmat ad, hogy Isten gyermekévé váljanak (János 1:12).

Az a különleges erő, amely nem a legyőzésre törekszik, hanem a meggyőzés képességét birtokolja; amely nem embertelen módszerekkel manipulálja az életünket, hanem a szeretet erejével óvja, védi és megmenti azt.

Ami soha nem a hatalom szeretete, hanem az igazság, az élet és az istenszeretet időtlen dimenziójában valósul meg, s valósítja meg felrangosított életünket.

Az Isten gyermekévé alakító és formáló Jézus-tűz...

...nem csupán a katolikus és ortodox templomok örökmécseseiben ragyog a léleknyugtató fény, hanem elsősorban benned és bennem. Ott van az a láng, az a fényoszlop, valamint az izzó csipkebokor, melyről Izrael története mesél. Emlékezzünk arra a fiatal dél-koreai férfira, Kim Ung-Yongra is, akinek már kétéves korában 210-re mérték az IQ-ját, és ma, felnőttként, a világ legmagasabb, 263-as intelligenciájával büszkélkedhet.

És ezzel arról a Jézusról vall, akit ő is - minden keresztyén hívőhöz hasonlóan - Isten Fiaként, a világ Megváltójaként, Boldogítójaként lát, ismer, követ.

S aki képes volt kimondani azt, hogy ő ennek a népnek a fia, amelynek északi területei a szigorú államateizmus árnyékában élnek, és ahol a keresztyén hívők üldöztetése mindennapos, az valóban bátorságot mutatott. E táj munkatáborainak fagyos faházai, a rideg légkör és az embertelen körülmények, amelyekkel szembesülnek azok, akik lelkükben az égi tűz lángját hordozzák, mind-mind egy drámai képét festik a hitért folytatott harcnak.

Szóval, néhány száz kilométerre hazája északi részének romjaitól, így fogalmaz Kim:

"A teológia a keresztyén tudományok csúcspontja és egyben a tudományok esszenciája, amely mindezeket összefoglalja és mélyebb értelmet ad számukra."

Mert ő is részesült a Logosz-Krisztus, az örök Ige látásában és igazságában, így Isten gyermekévé vált (Ján 1,12). Akik pedig Isten gyermekei, azok számára minden helyzet a javukra válik (Róm 8,28). Legyenek Észak- vagy Dél-Koreában, vagy bármely más helyen, bármilyen körülmények között élnek is, a lényeg ugyanaz. Mert ha Isten velünk áll, ki állhat ellenünk? (Róm 8,31).

Az élet és halál határvonalán, angyalok szárnyán, fejedelemségek árnyékában, jelen és jövő titokzatos táncában, hatalmak és hatalmaskodók között lebegve, magasság és mélység rejtélyes ölelésében, semmi sem veszíthet el. Ahogyan a szívből jövő evangéliumi dicséretben zengjük:

"Pásztorod vagyok,/Elveszni senkit sem hagyok,/Karom feléd tárom,/Kiárad áldásom./Nem rejtőzöm el,/Szívem a szívednek felel,/Amikor úgy érzed,/Nyomaszt az élet".

Legyen e Paraklétosz világkorszaki vasárnapon is szívünkből fakadó, boldogsággal teli útravalónk és fohászunk: