Harran területén egy lenyűgöző régészeti felfedezés történt: egy 900 éves kerámiatál került napvilágra. Ez a különleges lelet nem csupán a múlt titkait hordozza, hanem egyben a régi civilizációk művészetének és mindennapi életének lenyomata is. A tál rész

A délkelet-törökországi Harran régészeti lelőhelyén nemrégiben egy 900 éves, szertartási célokra készült kerámiatál került napvilágra. Az edényt három különböző égetési folyamat során alakították ki, ami lehetővé tette a különleges, többszínű, fémes fényű máz létrehozását. Ezt a technikát lusterware néven ismerjük, és a végeredmény egy lenyűgöző, csillogó felület, amely varázslatosan ragyog a fényben.

A legújabb felfedezésként előkerült tál a műfaj első, teljes példányaként van jelen, amelyet Harran városában találtak. Ez a darab az iszlám középkori kerámiaművesség kiemelkedő színvonalát tükrözi, és páratlan jelentőséggel bír a térség kerámiakultúrájában.

A tál, melynek mélysége körülbelül 20 centiméter, lenyűgöző arab kalligráfiával van díszítve, amely mind a belső, mind a külső felületet ékesíti. Az egyik felirat büszkén hirdeti a készítő nevét, míg a legátütőbb szöveg a tál belsejének alján helyezkedik el, élénk kék színnel kiemelve. Ennek a feliratnak a jelentése: "Ő az, akinek állandó tiszteletet adományoznak." E vallási és kulturális utalás nemcsak a művészet értékét emeli ki, hanem arra is rámutat, hogy a tál szakrális jelentőséggel is bírhatott, gazdagítva ezzel a tárgy történelmi és szellemi örökségét.

Az ősi város, amely túlélte az évezredeket

Harran a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott települése. A lelőhelyen már a kálkolitikum korából, vagyis az i. e. 5. évezred végéről is találtak régészeti nyomokat.

Az első írásos nyomok a szíriai Ebla királyság irataiban találhatóak, amelyek az i. e. 24. századra datálhatóak. A felfedezések alapján Harran már ebben az időszakban is fontos településnek számított, és azóta is folyamatosan lakott területként működik.

A most feltárt kerámia a Harráni Egyetem területén került elő. Ez volt az első iszlám felsőoktatási intézmény, melyet Kr. u. 717-ben alapítottak. Az intézmény több ezer diákot vonzott, akik matematikát, filozófiát, orvoslást, természettudományokat, asztrológiát és csillagászatot tanultak itt.

Az egyetem hírnevének megerősítésében kulcsszerepet játszott a szigorú tudományos megközelítés, valamint az ókori görög és szír szövegek arab nyelvre történő fordítása. Ezek a fordítások nem csupán a klasszikus tudás megőrzését szolgálták, hanem hozzájárultak annak átörökítéséhez is a középkor folyamán, lehetővé téve, hogy a bölcsesség és a tudomány öröksége eljuthasson a későbbi generációkhoz.

A hanyatlás és az újjáélesztés kísérlete

A Harráni Egyetem működése 1271-ben ért véget, amikor a mongol hódítók bevették a várost. I. Szelim oszmán szultán, aki 1512 és 1520 között ült a trónon, megkísérelte újjáéleszteni az intézményt, miután megszerezte a térséget. Ám ez a második próbálkozás mindössze egy évszázadon át tartott, mielőtt újra elhalványult volna.

A régészek 2021-ben tárták fel az egyetem első maradványait. A feltárt épület egyike volt az öt ismert madraszának, és a 12. századból származik.

A komplexum 24 föld feletti szobát, egy monumentális bejáratot öt különálló helyiséggel, egy tégla- és agyagkemencés konyhát, valamint egy oszlopcsarnokot foglalt magában. Ezek a részletek új megvilágításba helyezik az egyetemi élet hétköznapjait és építészeti megoldásait.