Így ünnepelték a magyarok 100 évvel ezelőtt a karácsonyt: a lapostévé hiányában a gyertyaláng táncoló fénye varázsolta el a családokat. Az ünnepi asztal körül összegyűlve, a meleg fények mellett meséltek, énekeltek, és együtt várták a Jézuskát, miközben a

Az 1924-es karácsony csendesebb hangulatban telt, de a boldogság nem maradt el; a közös ünneplés és az együttlét öröme ragyogta be ezt az estét.

Száz évvel ezelőtt, 1924-ben, már léteztek filmfelvevők és fényképezőgépek, amelyek lehetőséget adtak arra, hogy egy apró résen keresztül bepillanthassunk a korabeli élet mindennapjaiba. Ekkoriban Magyarországon a karácsony ünneplése jelentősen eltért a mai hagyományoktól, mégis rendkívüli fontossággal bírt. Az ünnep hangulatát azonban árnyékolták a háború utáni nehézségek és a szomorú történelmi események, amelyek mély nyomot hagytak az emberek szívében, és elváltoztatták a karácsony örömteli pillanatait.

Az 1920-as évek Magyarországán a keresztény hagyományok szorosan meghatározták az ünnepi időszakot. Szenteste szívében a templomi mise állt, ahol a hívek izgatottan gyűltek össze, hogy részt vegyenek a pásztorjátékban és az éjféli misén. Ekkor a templomok megteltek a hívőkkel, akik közösen ünnepelték a szent pillanatokat. Az ünnep további részét a családok körében töltötték, ahol a szeretet és az összetartozás szelleme uralkodott.

A 19. század végén kezdett elterjedni a fenyőfák közös helyiségben való feldíszítése, ami a 1920-as évekre már széles körben elterjedt hagyománnyá vált, különösen a polgári családok körében.

A karácsonyfát szaloncukorral, dióval, almával szalmából font kézműves tárgyakkal díszítették, a tehetősebbek már üveggömböket is vásároltak. A fényt, az ünnepi meleg hangulatot a nem túl biztonságos, ágakra csíptetett gyertyák biztosították, az elektromos izzósorok ekkor még nem voltak elterjedve.