Gubík László írásában hangsúlyozza, hogy a megbocsátás folyamata elengedhetetlen része a bocsánatkérés. Az üzenet lényege, hogy a valódi megbocsátás csak akkor valósulhat meg, ha a felek őszintén kifejezik érzéseiket és elismerik a hibáikat. Az írás rávil

A Magyar Országgyűlés egyhangú határozata alapján 2012 óta április 12. a Felvidékről elűzött magyarok emléknapja. Ennek szellemében a Rákóczi Szövetség idén is különleges megemlékezést rendezett Budapesten, hogy méltó módon adózzon a sorsüldözöttek emlékének. Az eseményt egyedi stílusban valósították meg: dunai hajózással, hiszen a Duna szimbolikusan összeköti a múltat és a jelent. Az ünnepség színhelye a Zsófia Rendezvényhajó volt, ahol a résztvevők együtt emlékeztek és tisztelegtek a történelem ezen nehéz időszakának áldozatai előtt.

A megemlékezés célja az volt, hogy megőrizzük emléküket és ne hagyjuk, hogy feledésbe merüljön az a több mint 100 ezer magyar, akik a Beneš-dekrétumok következtében elveszítették állampolgárságukat, közösségüket és vagyonukat, és kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket. Pontosan 78 évvel ezelőtt, 1947. április 12-én indult el az első vonat Csehszlovákiából, amely a kitelepítetteket Magyarországra szállította. A sorok írójának életében meghatározó élményt nyújtott, amikor a kilencvenes évek elején, a Hazahív a harangszó jegyében, a Csemadok-székházban üdvözölhettük a Tótkomlósra kitelepített érsekújváriakat. Ezek a találkozások az itthon maradt rokonokkal és barátokkal mélyen megérintettek. Hasonló érzelmek áradtak belőlem, amikor a Rákóczi Szövetség rendezvényén köszönthettük a kitelepítésben érintett, idősödő hölgyeket és urakat. Ezek a pillanatok emlékeztettek arra, hogy milyen fontos a múlt megismerése és ápolása, hogy a jövő generációi is tisztában legyenek e történetekkel.

Az ünnepség keretében köszöntőt mondott Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke, míg Szili Katalin, a miniszterelnöki főtanácsadó és egykori házelnök, valamint Gubik László, a Magyar Szövetség elnöke is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. A rendezvényt egy színes zenés és irodalmi műsor tette még emlékezetesebbé: fellépett többek között Szvorák Katalin, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész, valamint a Sendergő kamaraegyüttes és zenekara, akik felejthetetlen élményt nyújtottak a közönségnek.

Csáky Csongor köszöntőjében azokra emlékezett, akiknek egyetlen bűnük volt, hogy magyarok, akiket arra kényszerítettek, hogy elhagyják otthonaikat. Sokan közülük később egymás kezét megszorítva hozták létre a Rákóczi Szövetséget. Emlékezni és emlékeztetni kötelező! Az elüldözöttek sorsa és emléke erősítse önbecsülésünket, mondta a Szövetség elnöke.

A bocsánatkérés a szlovák parlament részéről még várat magára, amely hátráltatja a békés együttélést a két nép között. Ma, amikor az összetartozás felé tartunk, a tisztelet és emlékezés nagyon fontos, hiszen az emberi méltóság sérült meg a kollektív bűnösséggel, amely még mindig a szlovák jogrend részét képezik. Az emlékezés nem csak a múlt tisztelete, hanem a jövő ígérete is, jelentette ki beszédében Szili Katalin. Megköszönte a Rákóczi Szövetség elkötelezett tevékenységét: a múlt emlékének ápolását, az odafigyelést a felvidéki magyarság jelenére és jövőjére is.

Gubík beszédének végén kitért a reszlovakizációra is. Véleménye szerint ezen a mai emléknapon ki kell mondanunk azt is, hogy feloldjuk a reszlovakizációt ért emberek traumáját, és megértjük azokat, a még életben lévő embereket, akik akkoriban mindenüket mentve kényszerből szlovákoknak vallottak magukat, és azokat is, akik már nincsenek közöttünk, legyen könnyű nekik a föld! Az élőket pedig fogadjuk vissza!