Egy 50 éves Volkswagen igazi klasszikus, ami nem csupán a múltat idézi fel, hanem a mai napig képes lenyűgözni tulajdonosait. Ez a jármű nemcsak egy autó, hanem egy történet, amely generációkon átível. Az idő múlásával a Volkswagen megőrizte jellegzetes d

351,2 centis, nincs 700 kiló, mindössze 40 lóerős a motorja, mégis teljes értékű autó. Az idén 50 éves Volkswagen Polóból egy 1975-ös példányt vezettünk.

Amikor nekiláttam a kabinbőröndöm bepakolásának az idei IAA-ra, amely Frankfurtból Münchenbe költözött, fogalmam sem volt arról, hogy egy különleges meglepetés vár rám. Az Isar folyó partjáról indultam hazafelé, miközben a Polo kerek évfordulója apropóján a legrégebbi kis Volkswagent vezettem, ráadásul egy igazi ritkaságot, egy 50 éves példányt, amely az első gyártási évből származik.

A Volkswagen Polo 1975 óta része az autós világnak, és az első generációja mindössze hat évet élt meg a viharos időkben. Az 1986-os típuskódú kisautó kifejlesztéséhez kevesebb mint három év szükségeltetett, abban a fényes időszakban, amikor a Volkswagen három ikonikus modellje – a Passat (1973), a Golf (1974) és a Polo (1975) – mindössze néhány év leforgása alatt debütált a piacon.

Fedezd fel a VW Polo 50 éves történelmét egy exkluzív képgalériában! Itt megtalálhatod az összes generációt, amelyek az évek során formálták ezt a ikonikus autót. Merülj el a design fejlődésében és a technikai újításokban, miközben végignézed a Polo evolúcióját az 1970-es évektől napjainkig!

Az új generációs, folyadékhűtéses motorú, elsőkerék-hajtású, orrmotoros autókkal azért is kellett annyira sietni, mert a Bogár és a léghűtéses, farmotoros rokonok monokultúrás termeléséhez ragaszkodó Volkswagen mellett addigra csúnyán elment az idő.

A kortárs olasz és francia kisautók, mint az Autobianchi/Lancia A112, a Citroën LM-Peugeot 104 duó, az R4, valamint a 1972-ben világsikert arató R5, mind azt bizonyították, hogy az elöl hajtó, ferdehátú kialakítású, tágas csomagtérajtóval rendelkező modellek alakítják a jövőt.

Eredetileg ez a jármű az 1974-ben debütáló Audi 50 pontos mása volt, azonban valamivel szerényebb felszereltséggel rendelkezett. Az Audi és testvérmárkája, az NSU, ezt a modellt a farmotoros, hátul hajtó NSU Prinz limuzinok utódjaként fejlesztette ki. A projekt rekordidő alatt, mindössze két év alatt valósult meg, Ludwig Kraus vezetésével, aki akkoriban az Audi fejlesztéseit irányította, és akit a szakma legendás alakjaként tiszteltek.

1975-ben a Volkswagen átvette a kisautó gyártását az Auditól, és gyorsan saját magáévá tette azt. Mivel mindkét márka a Volkswagen wolfsburgi gyárában készült, nem volt bonyolult a helyzet. Az Audi 50 értékesítése 1978-ban leállt, és a kisautók világába az Audi csak az ezredfordulón tért vissza az A2 modellel.

A képeken látható ez a lenyűgözően megőrzött kisautó 1975-ös modell, amely a gyártás kezdetének évében készült. Így hát a legelső Polók egyikét csodálhatjuk meg, amelyekből azóta már több mint 20 millió darabot gyártottak világszerte.

Bár az „L” a luxus kivitelt szimbolizálja, a gyári múzeumban található óceánkék autóra elsőként nem ez a gondolat ugrik be. Viszont a korábbi, egyszerűbb autókhoz viszonyítva valóban felfedezhetők benne különleges részletek. Az elegancia jegyében krómozott díszlécek ékesítik az ablakkereteket, míg a legtöbb hasonló modellben csupán ezüstszürkére festett lökhárítók találhatók, itt viszont fémes csillogásúak. Az L modell külső megjelenését pedig az utasoldali ajtózár adja meg, ami szintén a prémium minőséget hangsúlyozza.

A belső tér gazdag padlókárpitozása, a csomagtérben található elegáns kalaptartó, a hagyományos kitámasztórudat felváltó modern gázteleszkóp, valamint a műszerfalon fellelhető valódi benzinóra mind azt tükrözi, hogy egy fényűző és stílusos világban kalandozunk. Ezzel szemben az egyszerűbb kivitelű első generációs Polókban csupán egy visszajelző figyelmeztet a benzinszint csökkenésére.

A prémium verzió különleges jellemzője az állítható fejtámasz, valamint a lehajtható, de osztatlan hátsó üléstámla. Ezek segítségével a csomagtartó kapacitását az alapértelmezett 285 literes méretről akár 900 literig is növelhetjük.

Ebben a verzióban megtalálható a kétfokozatú szellőzőventilátor, ami már szinte alapfelszereltségnek számít. Továbbá, a modern technológiának köszönhetően a mosó-törlő automatikus rendszer is jelen van, így amikor a szélvédőre víz spriccel, az autó magától elkezdi letörölni a szennyeződéseket.

Bájos, kedves és barátságos autó az első generációs Polo. Vékonyak a tetőoszlopok, beülve mindent látsz a külvilágból. Oldalirányban intim a belső tér, hosszában van elég hely kényelmesen beállítani az első ülést.

Szívató nélkül, szinte azonnal életre kel a motor, egy karcos, de karakteres hang kíséretében reagál a gázfröccsökre, mintha ismerkedne velük. Ez a Polo nem a gyerekjáték kategóriába tartozik, mint a 6N néven ismert, későbbi modell. A váltója néha megmakacsolja magát, a pedálok pedig nem éppen a selymességükről híresek. Az autó működése nyers, őszinte, és kifejezetten autentikus élményt nyújt.

Bár a 132 km/órás végsebesség még távolinak tűnik, a 90-100 km/órás tempó már igazi adrenalint ad, még akkor is, ha éppen csak túlléptük a 70-et, ami a második fokozat kihúzatási határvonalát jelenti. A motor zúgása olyan intenzív, hogy még a Shining Start, vagy az Earth, Wind and Fire 1975-ös slágere sem tudna betörni a hangzavarba.

Római számok jelzik a sebességmérőben a maximális sebességet, amit a motor bántása nélkül elérhetünk egyesben, kettesben, hármasban. Meleg volt az olaj, másodikban kipróbáltam, hogy megy az autó, megküldtem két kanyar között. Az 50 éves technika megrázta magát és a motor a korát meghazudtoló könnyedséggel elforgott határig. Lazán, erőlködés nélkül, szinte lelkesen tepert a 70-es osztás felé.

Mivel a kisautó csak 685 kilót nyom a gyári adatlapja szerint, a 40 lóerős motor lazán elég hozzá, pedig a nyomatékmaximuma csak 61 Nm 3500-on. A kis benzines is soros négyhengeres, járása is sokkal egyenletesebb, mint három hengerrel volna.

Óvatosan közelítem meg a kanyarokat, mert a kormányzás, amikor nincs rásegítés, a középállás környékén nem éppen a legprecízebb. Aggódom, hogy a 12 hüvelykes, csupán 135 mm széles gumik hamarabb elveszíthetik a tapadást, mint ahogy azt elképzeltem. De nem így van. A hátul elhelyezkedő súly segít ebben, és igazán élvezetes érzés 70-90 km/h sebességnél szelni az országúti kanyarokat.

Itt még nincs hátsó kanyarstabilizátor, azt csak az 1976-ban bővített motorválaszték erősebb tagja hozta magával. Abban az évben az 1,1 literes motor 50 és 60 lóerővel is elérhetővé vált.

Utóbbi a kor szokásaihoz híven az emelt kompressziójú, tehát nagyobb sűrítési viszonyú változat, amibe normál helyett szuperbenzint kellett tankolni. A 60 lóerős motorral a 100-ra gyorsulás ideje csupán 12,5 másodperc, a sebesség mámorába merülve rendes műszeren követhettük a vízhőfok alakulását és a csúcsmodell órát is kapott a műszerfalra.

1977-ben jött ki az 515 literes csomagterű Volkswagen Derby, a lépcsőshátú változat. A limuzin örökségeként a többi Polo is megkapta a 60 lóerős. 1,3 literes négyhengerest és átvette a V-profilú hátsó hidat, amely merevebb a korábbinál és ezzel a fejlesztéssel a keresztstabilizátor ki is került a 60 lóerősből.

Johan Kristoffersson, a hétszeres ralikrossz-világbajnok, nemrégiben lenyűgöző gymkhana videót készített, amelyben a pólóból készült versenygépekkel mutatja be elképesztő vezetési képességeit. A kreatív megoldások és a látványos trükkök egyedülálló élményt nyújtanak, miközben a sportág határait feszegeti. Az izgalmas felvételek és a precíz manőverezés minden autósport-rajongónak felejthetetlen pillanatokat kínálnak.

1978-ban jött az első generációs Polo modellfrissítése módosított első lökhárítóval és hűtőráccsal. Az áramvonalasabb orral a végsebesség 3 km/órányit javult, a kisautó ennyivel is gyorsabban száguldhatott az 1981-es modellváltás felé. A most Dél-Afrikában gyártott kisautó jövőjét az elektromos hajtású ID. Polo tanulmányautó villantotta fel, amely fél évszázadnyi jelenlétre építhet. Boldog születésnapot, Polo!