Ezek a karácsonyi dalok olyan kellemetlenek, mint egy túl szoros, világító rénszarvasos pulcsi, ami csak a fagyos estéken kényelmetlenkedik rajtunk.

A metál és a karácsony különös, mégis szoros kapcsolatban állnak egymással, hiszen már a nyolcvanas évek közepe óta ünnepeljük a metálkarácsonyokat a legendás Petőfi Csarnok falai között. Az évek során számos karácsonyi dallam kapott rockos verziót – most mi is bemutatunk nektek hét különleges feldolgozást, amelyek minden évben megmosolyogtatnak minket. Ez a jelenség hasonló ahhoz, mint amikor a csúnya karácsonyi pulcsik divatba jönnek, vagy éppen a Reszkessetek, betörők! film mindig újranézése. Karácsonykor a metál zene egyedi színt visz az ünnepek hangulatába!

Karácsonykor felfedi magát a metálosok igazi természete, amikor kiderül, hogy a legtöbbjük szíve vajból van. Az ünnepek közeledtével a fordított kereszt helyett fenyőtalpfával díszítik fel a karácsonyfát, és a hosszú hajukat Rudolf szarvait idéző hajráffal kötik össze. Hét fémesen csillogó dalt függesztünk fel a metálosok képzeletbeli karácsonyfájára, amelyek tökéletesen illeszkednek a szenteste szentségtelen hangulatához. Ezeket a dalokat egy pillanatra sem kell komolyan venni, hiszen a karácsony lényege a szórakozás és a közös ünneplés! Készüljünk fel a dallamokra, amelyek mindenki szívét megdobogtatják, legyen az fém vagy vaj!

Az AC/DC és a karácsony kapcsolata talán elsőre furcsának tűnhet, hiszen a rockzenekar neve inkább az elektromosság feszültségeire, mintsem az ünnepi hangulatra asszociál. Brian Johnson azonban nem a fizikai törvényekkel foglalkozik, hanem egy szívből jövő vágyat fogalmaz meg: szeretne egy különleges nőt, akit egy piros, valószínűleg elég kevés anyagból készült ruha díszít. Az ő Mennyországa tele van vonzó hölgyekkel, akik csak arra várnak, hogy szórakoztassák őt. Valószínűleg ez nem a legkomolyabb kijelentése, de a "Mistress for Christmas" című dal nem is akar más lenni, mint egy kis játékosság a karácsony ünnepi hangulatában. Bár a dal nem tartozik az AC/DC legnagyobb művei közé, mégis szórakoztató, ha egy rövid időre félretesszük a karácsonyi hagyományokat és elmerülünk a rockzene világában. A szám 1990-ben jelent meg a "The Razors Edge" albumon, amely olyan slágerekkel büszkélkedhet, mint a "Thunderstruck" vagy a "Moneytalks". Ez az album, miután a nyolcvanas évek végén a zenekar népszerűsége csökkent, újra visszahozta őket a zenei színtér középpontjába, bizonyítva, hogy a rockzene sosem megy ki a divatból, még az ünnepek alatt sem.

A No Presents for Christmas kétségtelenül a nyolcvanas évek egyik legnagyobb karácsonyi trollkodása volt. King Diamond karácsonyi sokk-rockja az ártatlan Jingle Bells-motívummal indul, hogy aztán egy olyan dal legyen belőle, amitől zárlatos lesz minden karácsonyfaizzó. Maga a dalszöveg olyan, mintha Diamond romlott bejglit evett volna, amitől különös látomása lesz. Arról énekel, hogy Tom és Jerry sherryt iszogatnak, Donald kacsa még mindig ágyban van, miközben a Télapónak kéne egy segítő kéz... Tessék? Az eredetileg 1985-ben publikált dalt a Metal Blade Records nemrég újra kiadta vinyl maxin, új, afféle goth-rocker hatású borítóval, ami nem olyan béna, mint az 1985-ös eredeti arculat.

A "Viking Christmas" cím egy igazi paradoxon, hiszen a pogány vikingek karácsonyhoz fűződő elképzelései merőben eltérnek a mai ünnepléstől. Gondoljunk csak bele: a véres csatáktól és fosztogatásoktól terhes mindennapok közepette aligha akadt idejük Bibliát lapozgatni. Mégis, az Amon Amarth death metalos kísérlete valami egészen különleges ünnepi hangulatot teremt. A szöveg olvasása közben nem lehet kétségünk afelől, hogy a dal egyfajta önironikus játék... Az év nagyrészében csupán pogány harcosok vagyunk: hajózunk, küzdünk, fosztogatunk, és nem riadunk vissza a koponyák zúzásától sem. De amikor elérkezik a karácsony, a viking karácsony, könnyek szöknek a szemembe. Felidézem a gyerekkorom varázslatos karácsonyi estéit... A csillogó karácsonyfa, a csodálkozó tekintetek, és a rengeteg ajándék... Még mindig érzem a sült hús és a mézeskalács édes illatát. Senki nem menekülhet a karácsony varázsa elől... Még a festett arcú metálvikingek sem, akik máskor a koponyákat törik porrá, de szenteste egy kis töltött káposztát és mézeskalácsot fogyasztanak, megélve a tradíciók és az érzelmek egyedülálló keverékét.

A Ramones 1989-es „Brain Drain” című albumának záródala, a „Merry Christmas (I Don't Want To Fight Tonight)”, egy különös karácsonyi pillanatot idéz meg: amikor az ünnepi sürgés-forgás közepette a családi és baráti feszültségek a felszínre törnek. A dal üzenete az, hogy a civakodó pároknak éppen karácsony éjszakáján érdemes békülniük, ami meglepő egy punkzenekartól. Boldog karácsonyt, nem akarok harcolni veled ma este... Hol van a Télapó és a szánja? Hol van Rudolf? Kezdettől fogva szerettelek... A karácsony nem az a megfelelő időszak, amikor összetörjük egymás szívét. A dal említést nyert a Tim Allen és Jamie Lee Curtis főszereplésével készült „Kelekótya karácsony” (Christmas With The Kranks) című 2004-es vígjáték zenéjében is. A film vegyes kritikákat kapott, így ha valaki igazán szeretne békülni, talán jobb választás az „Igazából szerelem”.

A legnagyobb szövegi pusztítást a GWAR sokkoló rockerei hozták létre a metálkarácsony jegyében, méghozzá a Stripper Christmas Summer Weekend című dalukkal. Ez a különleges szerzemény 2009-ben, egy limitált kiadású, zöld borítós kislemezen debütált, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A GWAR tagjai már eleve nyáron ülik meg a karácsonyt, ami nem meglepő, hiszen ők az űrből érkeztek, így nem érdemes a megszokott ünnepi idillre számítani. A dal egy igazi felhívás a táncra: "Gyerünk, bébi, együtt elpusztítjuk a világot, te vagy az én karácsonyi metál sztriptíztáncosnőm, és remélem, nő vagy..." A GWAR műanyag szörnyei nem ajándékokat hoznak a hátukon, hanem magát a káoszt, ami nagybetűs. De vajon ennyire elvetemült lett volna a világ? - tehetjük fel a kérdést, kissé megdöbbenve.

A The Darkness karácsonyi slágere, a "Christmas Time (Don't Let the Bells End)", 2003. december 15-én debütált, hogy megmérettesse magát az Egyesült Királyság karácsonyi toplistáján. A dal végül a második helyezést érte el. Justin Hawkins jellegzetes falsettója a számot szinte azonnal parodisztikus hangzásúvá teszi, különösen amikor arról énekel, hogy az ünnepnapon a szeretett személy távol van, és az új év átvészelése igazi kihívást jelent. A dal humorának kulcsa a "Christmas time (don't let it end)" és a "Don't let the bells end" sorokban rejlik, ahol a "bells end" kifejezés nem csupán a harangok végét jelenti, hanem egy szójáték révén egy pikáns jelentést is hordoz. Amikor Hawkins a dal mögötti üzenetről kérdezték egy tévéműsorban, büszkén megjegyezte, hogy különösen örül annak, hogy sikerült a "bellend"-et egy karácsonyi dalba csempészni anélkül, hogy cenzúrázták volna. Ez a dal tehát nemcsak a karácsony szellemét idézi meg, hanem a brit humor egy cseppnyi pikantériáját is magában rejti.

A Run, Rudolph, Run afféle karácsonyi sztenderd, minden jófejeskedő popsztár feldolgozta már Chuck Berry 1958-as klasszikusát, Keith Richards, Billy Idol és Sheryl Crow is. A legdögösebb megszólalást mégis a Motörhead-főnök Lemmy, a ZZ Top gitárosa, Billy Gibbons és Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters) különös kollaborációja adja. A dal Chuck Berry szerzeménye, de mivel Johnny Marks védjegye a Rudolph the Red-Nosed Reindeer karaktere, a perek elkerülése miatt Berry átadta a szerzői jogokat Johnny Marksnak, akinek semmi köze nem volt az eredeti dalhoz, csak a piros orrú szarvas figurájához. Ennek pedig számos tanulsága van, de mi maradjunk csak annál a bölcsességnél, hogy ha annyit iszunk, mint Lemmy, akkor olyan piros lehet az orrunk, mint Rudolfnak.