Emlékszel még a Szomszédok komoly, ámde jószívű igazgatójára? Igen, ő az a Kiss Gábor, aki idén ünnepli a 85. születésnapját. Így néz ki most, és a mosolya ugyanúgy sugározza a szeretetet, mint régen.

Most jött a döbbenetes hír: meghalt a Született feleségek sztárja

Hetente tanúi lehettünk, ahogy Hável Imre nyugodt, megértő, mégis határozott stílusával kezeli a tantestület apróbb-nagyobb problémáit, valamint a diákok mindennapi kihívásait. Ott volt ő, amikor Te is életed mérföldköveit élted át: a szerelem születésénél, az esküvői boldogságnál, és a gyermekek érkezésénél... Nem meglepő, hogy sokan ma is összekapcsolják őt a sorozatban megformált karakterével.

Kiss Gábor 1940. május 22-én látta meg a napvilágot a festői kisalföldi Rábapordányban. Ebben a faluban, amelyet a történelem viharai próbára tettek, a múlt emlékei és a jövő reményei keveredtek. Az első világháború után sok helybéli külföldre, főként Amerikába vándorolt, hogy új életet kezdjen, azonban Gábor családja a hazáját választotta, ami lehetővé tette, hogy ő is megszülethessen, még a második világháború sötét árnyékában is.

1962-ben tűnt fel a Lopott boldogság című filmben, ahol már a legnagyobbak mellett játszhatott. Psota Irén és Vass Éva neve mellé odakerült az övé is - és a Film Színház Muzsika külön kiemelte:

Feri karakterében üdvözölhetjük az új tehetséget, Kiss Gábort. A rendezői döntés igazán inspiráló volt e figura megformálására, így a fiatal színész remek lehetőséget kapott, hogy bemutassa nekünk egyedi tehetségét.

A fiatal színész valóban nem hagyott cserben minket. Az elkövetkező évek során számos klasszikus filmben tűnt fel, mint például a Kőszívű ember fiai, az Egri csillagok, a Beszélő köntös és az Ötödik pecsét. Még ha nem is mindig a főszereplői szerepkörben, minden alkalommal sikerült valami különlegeset hozzátennie a filmek értékéhez.

Kiss Gábor sosem cserélte le a nevét, mindig hű maradt ahhoz, ami őt jellemzi. Bár nem volt a legfényesebb vagy legfeltűnőbb név, számára ez nem számított. Az alázatos szerepformálás iránti elkötelezettsége határtalan volt. Nem bánta, ha másodhegedűs szerepben tűnt fel; számára az igazi ajándék az volt, hogy részt vehetett a játékban.

Pályafutása alatt számos neves társulatnál megfordult, többek között a veszprémi, a miskolci és a szegedi színháznál is. 1969-től 1996-ig a Honvéd Művészegyüttes meghatározó tagja volt, ahol hosszú éveket töltött el. Emellett fellépett a Vígszínházban és a Játékszínben is, sőt, megalapította saját társulatát KiSzínház néven. Jelenleg a József Attila Színház színpadán láthatjuk, és továbbra is aktívan részt vesz a színházi életben.

Még a színpad előtt, a fények táncában született meg a szerelem. Egy élénk szórakozóhely zsongásában pillantott rá Évára, aki akkor csupán 16 esztendős volt. Ő maga 19 évesen még sosem mert ismeretlent megszólítani, de abban a pillanatban valami különös érzés arra ösztönözte, hogy most lépjen. Bátor döntés volt, amely megváltoztatta az életét. Éva, akit akkor felfedezett, nemcsak a felesége lett, hanem Gyöngyvér édesanyja is, és az együtt töltött évek alatt két csodás unokával, Annával és Virággal is megajándékozták egymást.

Kiss Gábor / Fotó: Facebook oldalán

A hosszú házasság titka szerinte a tolerancia és a humor. Ha ez a kettő adott, olyan nagy baj nem lehet.

A Szomszédok igazi fordulópont volt. Addig is ismert volt a színház világában, de Hável Imreként országos kedvenccé vált. Az emberek annyira azonosították a szerepével, hogy az utcán is igazgató úrként szólították meg. Volt, aki tanácsot kért tőle, más libamájat ajándékozott neki a piacon, mert "olyan jó tanár".

Bár ritkán kapott címlapot, és a magazinok sem versengtek a vele készített interjúkért, sosem zavarta. Őt nem a rivaldafény érdekelte, hanem a színház maga. 1961 óta van színpadon, és ma, 83 évesen is aktív. Hűséges maradt a mesterségéhez - ahogy a feleségéhez is.

Kiss Gábor nem a feltűnésről szól, nem az a típus, aki a botrányokkal hívja fel magára a figyelmet, és nem is a média sztárja. Ő egy szerény művész, aki a háttérben, csendes elmélyültségben hozott létre maradandó értékeket. Mi, mint közönség, hálásak vagyunk, hogy művészetével gazdagította az életünket, és hogy ma is ott ragyog a színpadon.