A sportolás Romániában egyre inkább kihívásokkal teli, és a támogatások további csökkenése is valószínűnek tűnik. Az állami és helyi források megfogyatkozása komoly hatással van a sportágak fejlődésére és a sportolók lehetőségeire. A helyzet aggasztó, his

Tíz év alatt az ötödével is kisebbre csökkent a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub támogatása, miközben a költségek rendszeresen nőnek. Bartus Attila igazgató szerint az állam nem veszi figyelembe, hogy a sportoló gyerekek számának növekedése társadalmi szempontból is előnyös lenne, mert a diákok kisebb eséllyel keverednének rossz közegbe. Bár a legtöbb egyéni sportág helyzete fokozatosan romlik Romániában, egyes sportágakban javulásról is lehet beszélni. A kolozsvári terepbiciklis Szabó Ábel a klubok számát és a pénzdíjakat tekintve is növekedést érzékelt, de szerinte igazán jó eredményeket kell elérnie ahhoz, hogy valaki anyagilag is profitáljon a sportágból.
Abban az időszakban, amikor a megszorító intézkedések és a különböző gazdasági szektorokat sújtó népszerűtlen döntések uralják a mindennapjainkat, nem meglepő, hogy a hazai sportélet is egyre inkább nehézségekkel küzd. Ez a helyzet azonban nem új keletű; a romániai egyéni sportok körüli viszonyok már az utóbbi években sem voltak kedvezőek, sem a népszerűség, sem az anyagi források tekintetében.
Nézzük meg közelebbről, mi áll a jelenlegi helyzet hátterében, és mennyire kihívásokkal teli a fiatal tehetségek számára, hogy hazánkban professzionális szinten versenyezzenek.
A romániai sportoldalakat böngészve nem nehéz megállapítani, hogy az ország legnépszerűbb sportágaként egyértelműen a foci kapja a legnagyobb figyelmet. Ez azonban nem nevezhető kizárólag hazai jelenségnek, hiszen világszerte rengeteg országban élvez előnyt minden más csapat- és egyéni sportággal szemben. A World Atlas összesített statisztikái szerint a futball után a Közép-Európában egyáltalán nem népszerű krikettet követik a legtöbben a világon, hiszen Indiában és Ausztráliában is nagyon sok embert érdekel.
A Székelyföldön a jégkorong a harmadik helyet foglalja el a legkedveltebb sportágak rangsorában, míg az első helyen a tenisz áll, amelyet az asztalitenisz és a golf követ a top 10-es listán. Romániában a külföldiekhez hasonlóan alapos felmérések ritkán készülnek ezen a téren, de nyilvánvaló, hogy az európai szinten népszerű egyéni sportágak közül sokat itthon is sokan űznek. Emellett a futás, úszás és biciklizés mint széles körben elterjedt mozgásformák is népszerűek, sokan hobbiként űzik ezeket.
Ahhoz viszont, hogy egy sportág népszerűbbé váljon a társadalomban, szükség van többek között marketingre, anyagi támogatásra és arra, hogy a tévécsatornák vagy népszerű platformok széles körben közvetítsék. Ebből a szempontból egyes csapatsportok is nagy hátrányban vannak a labdarúgáshoz képest, de az egyéni sportágak esetében még inkább kiütköznek bizonyos problémák.
A székelyudvarhelyi Sportiskola vezetője, Bartus Attila, 1981 óta tevékenykedik az atlétika területén, ahol nemcsak mint országos bajnok sportoló, hanem mint sikeres edző is jelentős tapasztalatokra tett szert a romániai sportélet színpadán. Az évek során ő is egyre inkább észleli az állami támogatás csökkenését, amely komoly kihívások elé állítja a sportolók felkészülését és versenyzési körülményeit.
"A gyerekek versenyeztetésére, beleértve a szállást, utazást, étkezést és egyéb költségeket, 2015-ben a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub összesen 690 ezer lejt kapott. Akkor még körülbelül 80 lejbe került egy főre a szállás és az étkezés. Most, a 2025/26-os tanév keretében csupán 137 ezer lejt kaptunk, ami azt jelenti, hogy ez az összeg tíz év alatt nem csupán feleződött vagy harmadolódott, hanem több mint ötször kevesebb lett" - hívta fel a figyelmet a drámai változásra az igazgató.
Bartus Attila hozzátette, az utazásra fordított összegek és a szállásköltségek időközben jelentősen nőttek, így a kevesebb támogatás mellett nagyobb költségekkel kell szembesülniük. Megfelelő állami támogatás hiányában ugyan a sportolók reménykedhetnének magáncégek vagy más szponzorok segítségében, Romániában viszont ezen a téren sincs sok lehetőség az együttműködésre.
"A szóló sportolók esetében a reklámlehetőségek messze elmaradnak a csapatsportágakétól. Míg egy felnőtt atlétát csupán a futball- vagy kézilabdacsapatokra szánt források töredékével is támogathatnánk, a nagyvállalatok mégis kevésbé látják a potenciált ebben. Ahhoz, hogy valaki valóban megtöltse az atlétikastadiont, rendkívül magas szintű teljesítményt kell nyújtania – csupán a legkiemelkedőbb sportolók képesek erre" – emelte ki a szakértő egy újabb aggasztó kérdést.
Ami a sportág népszerűségét illeti, szerinte a helyzet nagyon ellentmondásos. Mivel a szülők közül sokan úgy gondolják, hogy az atlétika minden sportágnak az alapja, szívesen beíratják rá a gyerekeiket. Ennek megfelelően az udvarhelyi sportiskolánál is rengeteg gyerek van a kisebb korosztályokban, de a serdülőkorúanál már sokkal kevesebben vannak, hiszen az atlétikában, mint sok más egyéni sportágban, nagy kitartás és sok munka kell ahhoz, hogy valaki igazán jó eredményeket érjen el. Emiatt az esetek többségeben a legmotiváltabb gyerekek tudnak hosszú távon a sportban maradni.
"Egy állam vezetőségének azt kéne felmérnie, hogy ha minél több gyerek sportol és gyakorol, akkor kevésebb eséllyel mennek el fiatalon a kábítószer és rossz társaságok irányába, hiszen ilyenkor a sport tölti ki szabadidejük nagy részét. Ezért kellene a sportiskoláknak és az összes többi iskoláknak megfelelő támogatást biztosítaniuk, mert társadalmi szempontból is jó eredménye lenne" - fejtette ki véleményét Bartus Attila.
A kolozsvári születésű terepkerékpáros, Szabó Ábel, négy-öt évvel ezelőtt kezdett el komolyabban foglalkozni a kerékpározással, és azóta elszántan dolgozik azon, hogy belépjen a hazai elitegyüttesek világába. Kezdetben azonban számos pénzügyi kihívással kellett szembenéznie, hiszen a versenyképes felszerelés beszerzése akár 2-3 ezer eurót is igényelhetett. Ábel úgy véli, hogy ha valaki eredményeket tud felmutatni, akkor a versenyekhez szükséges utazási és táplálkozási költségek is könnyebben kezelhetővé válnak.
„A hazai amatőr mezőny versenynaptára igazán barátságos, hiszen mindig három-négy különböző táv közül választhatunk. Ez különösen előnyös a kezdők számára, hiszen az itthoni szervezés kényelmes lehetőséget kínál. Az idei tapasztalataim azt mutatják, hogy ezek az amatőr versenyek folyamatosan fejlődnek, egyre színvonalasabbá válnak, és a profik igényeihez is egyre inkább alkalmazkodnak" - osztotta meg velünk pozitív élményeit Szabó Ábel.
Személyes kedvencei közé tartoznak az embert próbáló 24 órás versenyek, az idei szezonban is az a fő célja, hogy a Maros 24-en jól teljesítsen. Összeségében úgy érzi, elsősorban a terepbiciklisek akaratán múlik, milyen szintre fejlődnek, mert a körülmények egyre inkább adottak hozzá az országban. Egyre inkább nő a nagyobb klubok száma az országban, ma már a nagyvárosokban is mindenkinek lehetősége van gyerekkorától csatlakozni egy csapathoz. A pénzdíjak terén is növekedést tapasztalt, azonban hozzátette, pénzügyileg neki eddig legjobb esetben 0-val vagy alacsony profittal sikerült kihoznia a versenyeket.
Szabó Ábel úgy véli, hogy Románia legutóbbi Európa-bajnokságának megrendezése fontos előrelépést jelent. A nemzetközi visszajelzések alapján a verseny, amely a zord időjárás és a sártenger ellenére zajlott, kiváló színvonalú eseménynek bizonyult.
A román úszósport a világklasszis David Popovici remek eredményeinek köszönhetően látszólag egyik legjobb korszakát éli. Ennek ellenére az elmúlt években sokan észrevették, hogy valami nem stimmel a sok embert érdeklő sportág körül Romániában, hiszen volt olyan világbajnokság, amelyet Popovici remek szereplése ellenére sem közvetítettek egyes szolgáltatók és a tévében sokan nem tudták nézni.
Ez az incidens már komoly felháborodást keltett a sportrajongók körében, és azóta némi előrelépés tapasztalható ezen a téren. Azonban a történetből világosan kiderül, hogy a világbajnoki cím birtoklása sem garancia arra, hogy az egyéni sportágak Romániában megfelelő figyelmet és támogatást kapjanak, nem is beszélve a szövetségek helyzetéről.
A jelenleg a magyar válogatott színeiben vizes világbajnokságra készülő Fángli Henrietta az utóbbi évek során számos interjúban kifejezte, hogy a román úszósportban nem kapják meg megfelelően a versenyzők teljesítményének elismerését a szövetség részéről. Sajnos, a román országos rekordjaiért gyakran még csak egy egyszerű gratulációval sem honorálják.
Bár a marosvásárhelyi úszósport elsősorban Bartalis Károly edző irányításával több hazai tehetséget is kinevelt, akik hosszú távon országos és nemzetközi szinten is képesek lehetnek további eredményeket elérni, a fenntartható fejlődéshez a román szövetség pozitív hozzáállására és a tehetségek széles körű megbecsülésére is szükség lenne.
Ahogyan a Maszol is beszámolt róla, a román szerencsejáték-szektor számára komoly kihívást jelentett a kormány által bevezetett, megnövelt adóterhek. Ez azt is magában hordozza, hogy a román sport támogatásában kiemelt szerepet betöltő Superbet, saját közleménye szerint, kénytelen lehet leállítani számos hazai esemény szponzorálását.
A romániai sportélet, amely már eddig sem volt éppen stabil alapokon, a közelmúlt döntései következtében még nehezebb helyzetbe kerülhet. A hazai szerencsepiac vezető szereplője számos olyan rendezvényt támogatott, melyek célja a különböző sportágak és a testmozgás népszerűsítése a közösségben. Erre különösen nagy szükség lenne, hiszen az egészséges életmód előmozdítása elengedhetetlen a társadalom jólétéhez. A jövőbeli fejlemények így nemcsak a sportágak fejlődésére, hanem a közegészségügyi szempontokra is komoly hatással lehetnek.
Jelenlegi helyzetünkben nehezen megjósolható, hogy milyen irányba fejlődnek az egyéni sportok a társadalomban. A közeljövőben sajnos nem sok kedvező változásra lehet számítani, mivel az állami támogatások csökkenése mellett a sportágak fenntartását segítő magánvállalatok száma sem elegendő ahhoz, hogy biztos alapot nyújtsanak. A stabilitás megteremtéséhez sürgős intézkedésekre lenne szükség, ám a kilátások ettől függetlenül nem tűnnek túl biztatónak.