Egy pohár sör és a lágy szellő zúgása – a régi Budapest teraszai és kertvendéglői.
A természet ölelésében és a városi élettel való találkozás színhelyén régi kertvendéglők hívogatták a természetimádókat és a romantika keresőit. A budai oldal gyönyörű tájai, mint Óbuda, a Gellért-hegy, Hűvösvölgy vagy a Tabán, talán a legnépszerűbb helyszínekké váltak, ahol a látogatók a friss levegőn élvezhették az ínycsiklandó ételeket. Közben a belváros vibráló éttermei és varázslatos kávéházi teraszai sem maradtak el, hiszen ők is egy élénk, pezsgő atmoszférát teremtettek, amely a betérőket csábította a kikapcsolódásra.
A 19. század során a városok folyamatos növekedésével és az ipari zónák terjedésével a friss levegőt kínáló zöldterületek fontossága egyre inkább felértékelődött. Ahogy a középosztály tagjai gazdagodni kezdtek, egyre többen engedhették meg maguknak, hogy életükbe szórakozási lehetőségeket is beépítsenek. Ebben az időszakban kezdett elterjedni a szabadidő fogalma, amelynek keretein belül a természet szerepe kiemelkedővé vált.
Budán a szőlőtermesztés és a földművelés évszázadokra visszanyúló hagyományai mélyen gyökereznek, és már korán megjelentek azok a borkimérések, amelyek üdítő kínálatukkal csábították a fáradt utazókat. A különböző borozók és majorok falai között már a 18. század végén ínycsiklandó ételek vártak a vendégekre, amelyek a város legelső kisvendéglőinek előfutáraiként szolgáltak. Ahogy a tömegközlekedés fejlődött, egyre többen vágtak neki a város zöld területeinek felfedezésére, először omnibuszokkal, majd az első villamosvonalakon. Ekkoriban a vendéglátás sajátos formája még nem kapcsolódott szorosan a mai értelemben vett kirándulásokhoz; az embereknek elegendő volt, hogy a gyönyörű zöld kerthelyiségekben elmerülhettek a finom, egyszerű ételek és hűsítő italok világában, a város és a természet határvonalán való ücsörgés örömében.
Ez a határ persze egészen máshol húzódott, mint mostanában. Hiszen még falusias képet mutatott a Tabán, a Farkasrét környékén virágzó kis gazdaságok és szőlők voltak, lassan épült be a Krisztina körút környéke, és a Gellért-hegy, valamint Hűvösvölgy is egészen másként festett. A 19. században ezek a környékek számítottak a város szélének, ha úgy tetszik, a korabeli agglomerációnak. Ide jártak a városiak, ha egy kis friss levegőre vágytak. A legszebb budai helyszínekről itt, itt és itt írtunk. Emellett persze Pestnek is megvoltak a maga zöld szigetei, például a Városliget és környéke vagy Újpest, ahol szintén szép számban találtunk volna kertvendéglőket, csárdákat.
Számos olyan szabadtéri helyszín található, amelyek a 20. század közepéig megőrizték eredeti varázsukat. Különösen érdekes példák erre a II. kerületi Szépilona, valamint a Németvölgyi úton fekvő Jardinette; mindkettő egy-egy régi kertvendéglő emlékét idézi fel. Más helyeken, mint a Kopaszi-gát vagy a Népsziget, bár a hangulat némileg átalakult, a szabadtéri szórakozás és a kiülős helyek továbbra is középpontban állnak. Persze, az idő múlása miatt sok olyan hely is létezik, amelyet már elnyelt a múlt.
Bár más atmoszférát árasztottak, a különféle vendéglők és kávéházak teraszai hasonlóan meghatározó szerepet játszottak a társadalmi életben: itt is lehetőség nyílt arra, hogy élvezzük a kellemes időjárást és a friss levegőt, amikor éppen nem tudtunk kiszakadni a város zsongásából. Az Andrássy út vagy a Duna-korzó éttermeinek teraszain rendszeresen feltűntek neves személyiségek. Nemcsak a hazai írók, művészek és értelmiségiek jutnak eszünkbe, akiknek a kávéházak sokszor a második otthonukká váltak, hanem nem ritkán világszerte ismert sztárok is megfordultak itt, hogy egy csésze kávé mellett pihenjenek budapesti fellépéseik előtt vagy után.
Sajnos a belvárosi teraszok hangulata ma már gyakran eltér a régi idők varázsától. Gondoljunk csak az Andrássy útra: a forgalmas, Bajcsy-Zsilinszky úti oldalán ma egészen más élmény a pihenés, mint száz évvel ezelőtt. Noha a kilátás lenyűgöző, a Duna-korzó egykori szállodáinak sorát, amely a II. világháború alatt pusztult el, ma is szívesen látnánk a folyóparton, hiszen azok a helyek nemcsak a város szépségét, hanem a múlt emlékét is őrizték.
Egy dolog azonban örök érvényű maradt: amikor végre megérkezik a napsütés Budapestre, ugyanúgy örömmel tölthetjük az időnket a teraszokon és a kerthelyiségekben, mint ahogy azt mindig is tettük.
