A 4iG Nyrt. magánvállalat lehetőséget kapott arra, hogy megszerezze a kilenc magyar állami hadiipari részesedés többségi tulajdonjogát.

A holdingban egyesítik egyebek mellett az aknavető- és lőszergyártást, a gyulai Airbus helikopterkomponens-gyártó céget, és a kézilőfegyvereket, gépkarabályokat gyártó cégeket.

Június 11-én, a tőzsdezárás után, a 4iG Nyrt. és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hivatalosan is bejelentették, hogy...

A 4iG csoport és a magyar állam együttműködésével egy új, nemzetstratégiai jelentőségű védelmi ipari holdingvállalat fog megalakulni.

A Telex április végén számolt be először egy fontos folyamatról, amely az állami és részben állami védelmi cégek értékének növeléséről és részleges kiszervezéséről szólt. Június elején pedig újabb friss információkat osztottunk meg a folyamatban lévő tranzakcióról, amelyben a tőzsdén jegyzett 4iG Nyrt. lépett partnerként a színpadra. Első lépésként nézzük meg a leglényegesebb tudnivalókat, valamint a felmerülő kérdéseket, ezt követően pedig elemezzük a helyzetet, amelyhez több, a bejelentés előtt természetesen titkos háttérbeszélgetés is hozzájárult, segítve ezzel a Telex munkáját.

Ahogyan azt Jászai Gellért, a 4iG Nyrt. elnöke kiemelte, a 4iG Csoport független holdingvállalata, a 4iG Űr és Védelmi Technológiák Zrt. (röviden 4iG SDT), valamint az állami N7 Holding Zrt. egy jelentős előzetes megállapodást kötött, amely Magyarország első állami és magántulajdonban lévő védelmi ipari holdingvállalatának megalapítására irányul. A folyamat két lépésből áll: először az N7 Holding, amely az NGM felügyelete alatt működik, megalapítja az N7 Defence Zrt. nevű új vállalatot, és ebbe integrálja a tranzakció során érintett leányvállalataiban meglévő részesedéseit, amelyek összesen kilenc érdekeltséget ölelnek fel.

A tranzakció második szakaszában a 4iG SDT 75 százalék + 1 szavazat arányú többségi részesedést szerez az N7 Defence Zrt.-ben, míg az állami szereplő, az N7 Holding, 25 százalék -1 szavazatnyi részesedést tart fenn. Az érintett részesedések becsült értéke 74,5-82,8 milliárd forint között mozog; ha a megállapodás során a részesedések háromnegyedére vonatkozik a tranzakció, akkor a 4iG-nak ezt az összeget kell előteremtenie.

A folyamat során kezdetben a Deloitte látta el a tanácsadói szerepet, míg a pontos vállalatértékelések kidolgozását az EY végzi. Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a speciális magánosítás a gyárak üzemeltetésére és a kereskedelemre vonatkozik, ami azt jelenti, hogy a kritikus infrastruktúra – beleértve az ingatlanokat, valamint adott esetben a gyárakat és berendezéseket – továbbra is állami tulajdonban marad. Az N7 Defence Zrt. portfólió-vállalatai, amelyek részben a 4iG SDT birtokába kerülnek, bérleti díjat fognak fizetni a kritikus infrastruktúra használatáért.

A 4iG felemelkedésének történetéről, amely révén az Orbán-kormányzati időszak kiemelkedő vállalatává vált, részletes információkat találhat a Direkt36 korábbi írásában.

A felek szándéka szerint az alapítás után az N7 Defence Zrt. portfóliója kilenc hazai védelmi ipari vállalatot integrál majd. Ezek a cégek különböző szakterületeken tevékenykednek, hozzájárulva a nemzeti védelem és biztonság erősítéséhez.

Nyilvánvaló, hogy az N7 Holding cégei közül számos vállalkozás kimaradt a legutóbbi átalakításból. Póser Zoltán, az N7 Holding vezetője kifejtette, hogy a piacképes üzleti területeket értékesítették, míg a stratégiai fontosságú elemeket megtartották. Például a HungaroControl esetében, amely állami tulajdonban marad, érdekes helyzet állt elő: bár az N7 a tulajdonos, a felügyeletet nem Szabados Richárd, hanem Lóga Máté államtitkár látja el. A Rába Nyrt. tőzsdén jegyzett vállalatként különös szabályozás alá esik, így ez most nem volt téma, de több más N7-es cég is kimaradt a tranzakcióból.

Elengedhetetlen, hogy a nemzetközi partnerek is aktívan részt vegyenek a változásokban. Amennyiben valaki közös vállalkozást alapít a magyar állammal, a „kontrollváltáshoz” való hozzájárulása elengedhetetlen, és valószínű, hogy ha a cégnek van hitelállománya, akkor a hitelező bankoknak is beleegyezésüket kell adniuk. A felek azonban optimisták, és remélik, hogy a különböző tranzakciók többsége zökkenőmentesen, minden szükséges engedéllyel haladhat előre.

Mielőtt beleásnánk magunkat a részletekbe, tegyünk fel pár olyan kérdést, amely joggal merülhet fel az olvasóban, az adófizetőben:

Milyen mélyebb jelentése rejlik ennek az egésznek, ha a legoptimistább és a legkritikusabb szemszögből nézzük?

A legoptimálisabb helyzet az lenne, ha az állam már elérte a legjobb eredményeit a cégeivel, azonban az export növeléséhez elengedhetetlen, hogy valódi magánvállalkozások tevékenykedjenek a termékek forgalmazásában, és ezek a vállalkozások sikeresek legyenek. Ezzel szemben a legkedvezőtlenebb forgatókönyv az, amikor az állam a közpénzekből felfuttatott egy céget, majd a választások küszöbén, versenyeztetés nélkül, részben átadja azt egy "baráti" magánvállalatnak.

Mi jellemzi ezt a tranzakciót jogi szempontból?

A pontos részletek még nem tisztázottak. Valamilyen formában kiszervezés, magánosítás vagy privatizáció zajlik, de egy dolog biztos: ez nem klasszikus közbeszerzés, és nem is egy hagyományos meghívásos tender, hanem inkább egy közvetlen, "egy az egyben" megállapodásról van szó. Szabados Richárd, az NGM államtitkára úgy nyilatkozott, hogy a döntés mögött elsősorban az állt, hogy a kiválasztott partner magyar tulajdonú, rendelkezik iparági tapasztalatokkal, és bár még sok kérdés nyitott, az ügylet jogi szempontból minden bizonnyal rendben lesz. Az állam több lehetőséget mérlegelt, és a magáncéget ő kereshette meg, de eddig nem hallottunk arról, hogy másokkal is tárgyaltak volna.

Miért csupán a stratégiai kisebbség alatti részből 25 százalék mínusz egy marad meg az állam számára?

Ez a csomag a "hagyományos" vállalati környezetben nem igazán elegendő, mivel nem biztosít beleszólási jogot, és nem akadályoz meg semmiféle tevékenységet. Hasonló nemzetközi együttműködések során általában nagyobb arányban megmarad az állami tulajdon. Mindazonáltal, ahogy azt már említettük, ez a konstrukció védi a magánszektort, hiszen a szükséges infrastruktúra fenntartása és a jogszabályok révén sok állami jog továbbra is érvényben marad. A magánpartner viszont a működtetés során már valóban szeretett volna irányítási jogot szerezni.

Van köze a dealnek a közelgő választáshoz?

A hivatalos álláspont az, hogy jelenleg nincs lehetőség, hiszen ez egy üzleti jellegű ügylet, amely csak hosszú távú perspektívával bír. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az egész kiszervezési koncepció, annak gyors végrehajtása, valamint az, hogy az állami szektorban nem marad stratégiai kisebbség, mind olyan tényezők, amelyek a kormányhoz közel álló magánszereplők számára egyfajta biztosítékot nyújtanak egy esetleges kormányváltás során.

Lehetséges, hogy találhatunk uniós forrásokat és piacokat erre a célra?

Az egész Európai Unió "felébredt" a védelem terén, és a SAFE program keretében jelentős források állnak rendelkezésre. Ennek következtében sokan reménykednek abban, hogy számos üzleti lehetőség nyílhat meg. Ugyanakkor, a jól ismert okok miatt Magyarország jelenleg nem igazán tündököl a lehívási képességekkel. Ez némileg árnyalja a potenciális értékesítési lehetőségeket is. Mindazonáltal a 4iG számára a hagyományos NATO-kompatibilitás mellett a Közép-Ázsia, a Balkán, Afrika és a Közel-Kelet piaca is ígéretes lehetőségeket hordoz.

A 4iG háttérbeszélgetése során Jászai Gellért és Sárhegyi István, a 4iG SDT vezérigazgatója, kifejtették, hogy a javasolt konstrukció a nemzetközi piacokon már régóta ismert és elterjedt forma. A legnagyobb védelmi ipari cégek Európában, mint például a francia Thales Group, a német-francia-spanyol Airbus SE, a norvég Kongsberg Gruppen, az olasz Leonardo S.p.A., a német Hensoldt AG, a portugál Ogma, valamint a spanyol Indra, mind állami és magántőke részvételével működnek. E szereplők közül sok esetben az állam kisebbségi tulajdonosként van jelen, és a részesedésük jellemzően meghaladja a 25 százalékot.

Sárhegyi István véleménye szerint a magyar hadiiparban már eddig is akadtak olyan állami cégek, KKV-k, kutatóintézetek és egyetemek, amelyek kiemelkedő minőségű termékeket és szolgáltatásokat nyújtottak. Azonban egy valódi vezércég, egy "prime", vagyis egy kiemelkedő magánvállalat hiányzott, amely a fejlett országok védelmi iparára jellemző módon irányíthatná és integrálhatná ezt az ökoszisztémát.

Az érv ebben az esetben az, hogy a magánszektor szakmai befektetőinek erőforrásai hatékonyabban hozzájárulhatnak ahhoz a célhoz, hogy a magyar hadiipar ne csupán a hazai hadsereg igényeit szolgálja ki, hanem az exportpiacokon is megállja a helyét.

A vezetők többször is hangsúlyozták, hogy az állam nem vállal kockázatot, így az eladásokkal nem mond le a meglévő kapacitásokról. A kritikus infrastruktúra állami tulajdonban marad, és a jogszabályi keretek biztosítják a magyar honvédség ellátásbiztonságát, továbbá az állam szerepe a védelemiparban is megmarad. Szükség esetén, például háború során, az állam képes lesz saját kezébe venni e kapacitások irányítását.

Információink alapján a nagyszabású projekt rendkívül gyors ütemben, mindössze néhány nap leforgása alatt kezdett el fejlődni. A fő célkitűzés a scale-up, azaz a meglévő és részben még csak tervezett kapacitások maximális kihasználása.

Az állami szféra képviselői úgy vélik, hogy az állam védett pozícióban van, és nem szorul aggodalomra.

A reményeink szerint az állami és a magántőke együttműködése elősegítheti a hazai védelmi ipari termékek globális piacon való megjelenését és az exportlehetőségek bővülését. Ezen túlmenően, új nemzetközi fejlesztési partnerségek kialakítását is lehetővé teheti.

Az egyes apportokhoz szükséges a vállalatok tulajdonosi hozzájárulása, azonban a vezetők nem aggódnak amiatt, hogy a nyugati partnerek, mint például az Airbus, elzárkóznának a 4iG-vel való együttműködéstől. Ez a vállalat ugyanis 25%-os tulajdont képvisel a német Rheinmetall AG-ban, amely számos esetben közvetlen versenytársnak számít. Jászai Gellért elmagyarázta, hogy bár a Rheinmetall ténylegesen a 4iG Nyrt. negyedrészének tulajdonosa, nem rendelkezik igazgatósági taggal, csupán egy, a törvényes működést ellenőrző felügyelőbizottsági taggal. Ennek következtében a 4iG, például a 4iG SDT működésébe nem gyakorolhat beleszólást. A leányvállalati együttműködések sokkal lényegesebbek, különösen az, hogy lehetőség nyíljon két új gyár létesítésére Magyarország területén.

A pénzügyi aspektusokról, az árképzésről és a finanszírozási lehetőségekről az előzetes szerződés fázisában még minimális információ állt rendelkezésre. Az állam, mint az adófizetők képviselője, számára kulcsfontosságú, hogy az EY hitelesen és alaposan értékelje a kínált termékeket. Ezzel szemben a 4iG-nak az a legfontosabb, hogy ne lépje túl a saját határait, és megőrizze a fenntarthatóságát.

Az érintett vállalatok összesített értéke az N7 Holding által bevont nemzetközi tanácsadó becslése szerint 74,5-82,8 milliárd forint, vagyis ennek a háromnegyedét kell majd a 4iG-nak előteremtenie, Jászai Gellért szerint a finanszírozás 25-30 százaléka lehet önerő, a többi hitel, akár nemzetközi konzorciális hitel, de a vezetők szerint ezt nem lesz lehetetlen előteremteni, mert újabban a nagy nemzetközi pénzintézetek látnak fantáziát a védelmi ágazat finanszírozásában. Mindez annyiban érthető is, hogy amennyiben a NATO tagjai a GDP 2 százaléka helyett már inkább 3,5 százalékot fordítanak majd a biztonságra, akkor ott nagy üzleti felfutás várható.

Ugyanakkor a 4iG csoportszinten már eléggé kifeszített, a cégnek 2024 végén 250 milliárd forintnyi rövid lejáratú kötelezettsége és 930 milliárd forintnyi hosszú lejáratú kötelezettsége volt.

Valóban, a tőkeszerkezeten még van lehetőség változtatni, hiszen a csoportban számos távközlési kereskedelmi és infrastrukturális vállalat működik. A sok különálló infrastrukturális cég ésszerű módon összevonható, és az év második felében már lehetőség nyílna arra, hogy egy külső szakmai vagy pénzügyi befektetőt bevonjunk a vállalkozásba, ezzel javítva a tőkeszerkezetet.

A 4iG SDT ambíciója, hogy miután elnyerte a magyar "prime" státuszt, néhány éven belül a régió egyik meghatározó szereplőjévé lépjen elő, miközben globális szinten is jelentős piaci tényezővé alakuljon.

A csoport öt különböző ágazata közül az...

A vállalat várhatóan 2000 új munkavállalóval bővül, ami hamarosan elérheti a 2500, majd akár a 3000 fős létszámot is. Sárhegyi István megjegyzése szerint még a fordított agyelszívás jelensége is megfigyelhető, hiszen több tucat hazai szakember, például az Egyesült Királyságból, visszatért, hogy a cég számára kamatoztassa tudását.

Mint megtudtuk, a potenciális új szerzemények jövedelmezősége nagyon eltérő lehet, ahogy más a gyártás és más a szolgáltatás profitrátája is, de hevenyészett becslésekkel a harckocsigyártásban a 10 százalék, míg a műholdas szolgáltatásoknál a 30 százalék is elérhető, míg a lőszer a kettő között van. Jászai Gellért bízik abban, hogy a magánkézbe kerülő hadiipari exportképesség magasabb lesz, min volt az államnál, ahol erre nem feltétlenül volt elegendő tudás, vagy szakember, és mint mondta attól sem tart, hogy Donald Trump és elon nusk összebaveszése csökkenti a 4iG globális lehetőségeit, ahol azérthozztette, hogy a SpaceX nem Magyarországon fog műholdakat gyártani, de már az is nagy siker lenne, ha valamilyen komponens gyártása idekerülne.Az állam tehát a kiszervezéstmár elhatározta, de azért még kismillió dolog közbejöhet, például az említett magánpartnerek tiltakozása. Ha minden jól alakul, a nyár vége és az ősz közepe közötti időszakban minden lezárulhat