Egy különleges híradó Szellő István vezetésével: Fedezd fel a legfrissebb eseményeket és izgalmas történeteket, amelyek napjaink társadalmi és politikai táját formálják! Szellő István stílusával és szakértelmével minden hír mögé betekintést nyújt, hogy a

Egy évtizedek óta a képernyőn látható újságíró, akinek neve összefonódott a televíziós hírműsorok világával, nem más, mint Szellő István. Az RTL híradó első műsorvezetőjeként 1997 óta a televíziózás közkedvelt alakja, aki most először osztotta meg gondolatait az erdélyi médiával, konkrétan a Marosvásárhelyi Rádióval és lapunkkal.

Szellő István karrierje a Magyar Televíziónál indult, ahol szerkesztő-műsorvezetőként tevékenykedett, különösen a Panoráma című külpolitikai magazinműsorban. Az RTL Klubhoz való csatlakozása óta eltelt közel 30 év alatt számos fontos eseményről tudósított, többek között az orosz, valamint kétszer az amerikai elnökválasztásokról. Kiemelkedő munkája során riportfilmet készített a polgárháború sújtotta Sierra Leonéban, ahol a gyerek katonák és a véres gyémántok tragikus sorsát dokumentálta. A Közép-afrikai Köztársaságban Bocassa császár örökségéről forgatott, emellett a XXI. század és a Házon kívül című műsorokba is készített figyelemre méltó riportokat. Szellő István emellett tehetséges sportoló is, aki hosszú ideig a Budapesti Honvéd párbajtőrvívó csapatának tagja volt, de a tenisz iránti szenvedélye sem ismer határokat.

- Mindig is vonzott az újságírás és a műsorvezetés világa, vagy esetleg más pályákon is gondolkodtál? Hallottam, hogy profi vívóként is tevékenykedtél.

Természetesen, íme egy egyedibb verzió: - Igen, mindig is vágytam arra, hogy vívjak. Gyerekként sokáig ábrándoztam arról, hogy mozdonyvezető legyek – én voltam az, aki a vonatok iránti szenvedéllyel élte meg a mindennapjait. A repülőgépek világa is lenyűgözött, jó ideig pilóta szerettem volna lenni. Azonban amikor elkezdtem a sport irányába orientálódni, rájöttem, hogy a sportújságírás az, ami igazán érdekel. Az élet azonban más irányba terelt: egy lehetőség révén Prágába kerültem egyetemi tanulmányokra, ahol a sportújságírás fokozatosan távolodott tőlem. Édesanyám a televízió világában dolgozott, gyerekműsorok szerkesztőjeként tevékenykedett, ő volt az Esti mese vezetője is. Ennek köszönhetően rengeteget jártam a televízióhoz, ahol megismerhettem a szakma kulisszatitkait és az ottani embereket. Ez a világ magával ragadott, a légkör, a kreativitás és az izgalom mind-mind vonzottak. Az egyetemi évek alatt lehetőséget kaptam, hogy gyakornokként a Magyar Rádió Krónika szerkesztőségében dolgozzak, ahol belpolitikai és külpolitikai riportokat készítettem. Amikor kitört a bársonyos forradalom Csehszlovákiában, még javában tanultam Prágában. Ekkor adódott egy lehetőség, hogy egy interjút készítsek Alexander Dubčekkel, ami számomra hatalmas kihívás volt. A rádió és a televízió segítségével megszerveztem a találkozót Pozsonyban, ami életem első tévés interjúja lett. A beszélgetés az ikonikus Panoráma műsorban is bemutatásra került, és innentől kezdve szinte egyenes út vezetett a karrierem felé.

A Prágában szerzett tapasztalataid valóban különlegesek, hiszen lehetőséged nyílt arra, hogy interjút készíts olyan kiemelkedő személyiségekkel, mint Václáv Havel, az íróból lett államelnök, és a világszerte elismert író, Bohumil Hrabal. Ezek a beszélgetések nem csupán a személyes szempontból voltak jelentősek, hanem történelmi értelemben is, hiszen mindketten alapvetően formálták a cseh kultúrát és politikát a huszadik században. Havel politikai filozófiája és emberi jogi aktivizmusa, valamint Hrabal irodalmának társadalmi kritikája olyan témákat érintenek, amelyek a cseh történelem meghatározó pillanatait tükrözik. Így ezek a párbeszédek nemcsak a művészet és a politika metszéspontjait érintik, hanem hozzájárulnak a cseh nemzeti identitás megértéséhez is.

Valóban, ez egy olyan korszak volt, amely mélyen beleégett a történelem lapjaiba, és a beszélgetés, amelyben részt vettem, különös jelentőséggel bírt. Václáv Havel, a Charta '77 mozgalom egyik alapítója, akit az ellenzéki nézetei miatt üldöztek, nem csupán egy politikai figura volt, hanem egy példa is arra, hogyan lehet a nehéz időkben is kiállni az igazság mellett. A megismerkedésünk teljesen véletlen egybeesés volt: a mi egyetemünk közelében állt a Slavia kávéház, ahol a diákok gyakran összegyűltek. Egy asztalnál ültem a csoporttársaimmal, éppen egy magyar újságot nézegetve, amikor egy férfi, aki a szomszédos asztalnál ült, megkérdezte, hogy megnézhetné-e a lapot, mert benne volt egy interjú vele. Természetesen átadtam neki, ám a csoporttársaim hirtelen felugrottak, és pánikszerűen távoztak. Amikor visszatértem az egyetemre, azonnal megkérdezték tőlem, hogy miről diskuráltam Václáv Havellel. Így indult a kapcsolatunk, és szerencsémre, minden alkalommal, amikor találkoztunk, vagy interjút kértem tőle, általában szívesen eleget tett a kéréseimnek. Emellett Alexandr Vondra is fontos szereplő volt az életemben, aki később Csehország külügyminisztere lett, és Havel régi barátja és harcostársa volt.

Rengeteget dolgoztál terepen, és számos tudósítást készítettél. Kezdjük az amerikai választásokkal, hiszen te voltál az, aki élőben közvetítette az ifjabb George Bush, Barack Obama és Donald Trump megválasztását. Milyen is egy ilyen élő közvetítés? Az élő közvetítés egy izgalmas és dinamikus élmény, tele feszültséggel és várakozással. A stúdióban és terepen egyaránt készülődés zajlik, a technikai személyzet utolsó simításokat végez a kamerák és a hangosítás beállításán. A háttérben a választási eredmények folyamatosan frissülnek, és a műsorvezetők már izgalommal várják, hogy a nézők figyelmébe ajánlják az eseményeket. Amikor elérkezik a pillanat, és a stúdióba érkeznek a legfrissebb hírek, a kamerák élőben rögzítik a választási helyszíneken zajló eseményeket. A politikai elemzők és szakértők folyamatosan kommentálják a történteket, míg a választási eredmények érkeznek, az izgalom csak fokozódik. A nézők a képernyők előtt ülve együtt lélegzik a közvetítéssel, hiszen minden egyes szavazat és eredmény újabb fordulatokat hozhat. A választási éjszakák általában tele vannak meglepetésekkel, és a közvetítés során a feszültség csak nő. Az élő kapcsolatok a választási helyszínekkel, a szavazók és a politikai szereplők reakciói mind hozzájárulnak a pillanat varázsához. Az adrenalin folyamatosan jelen van, hiszen a közönség figyelme a legapróbb részletekre is kiterjed. Összességében a választások közvetítése egy különleges műfaj, ahol a szakmai felkészültség és a spontaneitás egyaránt fontos szerepet játszik. Az események felgyorsulása, a váratlan fordulatok és a nézők reakcióinak megélése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a munka igazán egyedi és izgalmas legyen.

- Meg van határozva az a tudósítói poszt és az a pontos időpont, amikor neked meg kell jelenned egy helyen, ahonnan az élő tudósítást küldöd a saját televíziódnak. Egyeztetsz a saját munkatársaiddal, összeállítod nagyvonalakban azt, hogy mit kell tudni az aktuális helyzetről, ugyanakkor szerintem az borzasztó fontos, hogy mindig a saját szavaiddal mondd el azt, mit tapasztalsz a helyszínen, mit élsz át. Tehát ne csak a hivatalos dolgokat mondd, hanem gyakorlatilag alkoss egy színes képet arról a helyzetről, amelyben vagy. A tudósítások alatt oda kell figyelni: New Yorkban például, amikor az ember egy tetőn van, a hírügynökség épületének tetején, ahonnan gyönyörűen látszik az egész város, a tudósítói posztok egymás mellett, másfél-két méterekre vannak felosztva. Amikor én elkezdek beszélni, lehet, hogy mellettem elkezd beszélni ugyanabban a pillanatban élőben az olasz kolléga, a bal oldalomon a spanyol kolléga, az angol kolléga. Tehát mindenki egyszerre beszél, de egy pillanatra sem szabad kizökkenni.

A drámai helyzeteket tekintve érdemes megemlíteni a "véres gyémántok" fogalmát, amelyek a fegyveres konfliktusokat támogató gyémántkereskedelem következményei. Ezek a konfliktusok eddig közel 4 millió ember életét követelték Angolában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Libériában és Sierra Leonéban. Az ilyen háborúk során az alapvető emberi jogok súlyosan sérülnek, hiszen mindennapos jelenség a gyilkosság, a nemi erőszak és a kínzás. Sierra Leonéban 1991 és 2002 között több mint 50 ezer ember vesztette életét, míg több mint 2 millióan kényszerültek elhagyni otthonaikat, és ezrek estek át embertelen bánásmódon, csonkításon vagy erőszakon. Mi vezetett ahhoz, hogy egy ilyen háborús zónába kerülj?

- Az RTL-nek forgattam, a XXI. század című műsornak, és adódott egy lehetőség, egyébként először magyar újságírónak és stábnak, hogy Sierra Leonéban forgasson; ez közvetlenül a polgárháború utáni időszak volt. Kimentünk, már a megérkezés sem volt egyszerű, Afrikáról tudni kell, hogy azon a részen akkor semmi nem volt kapható. Ami volt, és hozzá tudtál jutni, az elképesztően drága volt. Ez a polgárháború arról volt híres, hogy rengeteg ember végtagját levágták a lázadók. Egyszerűen fához kötözték őket, levágták a karjukat, levágták a lábukat. Eljutottunk egy olyan táborba, ahol olyanokkal találkoztunk, akik ezeket a szörnyűségeket megélték, saját bőrükön tapasztalták. Rettenetes körülmények között éltek ott emberek, ezt szavakkal le sem lehet írni. Forgattunk a gyerek katonákkal, a gyémántbányában - természetesen a helyiek segítettek a szervezésben. Ezek azok a gyerekek voltak, akiket elraboltak a családjuktól, és a 10-12 éves fiúk ugyanúgy harcoltak a lázadók oldalán, mint a felnőtt katonák. Mondanom sem kell neked, hogy amikor vége lett a forgatásnak, és fölültünk a repülőgépre, elképesztő nyugalmat éreztem.

Soha nem éreztem félelmet, amikor háborús övezetekbe látogattam. Persze, tudom, hogy a szakmai szempontok rendkívül fontosak, és az ott készült anyagok nagy részben hozzájárultak a hírnevemhez. Mégis, amikor a délszláv háborúban forgattam, inkább a helyszín iránti kíváncsiság és a történetek iránti elkötelezettség hajtott, mintsem a félelem. Az ilyen helyszínek mindig is kihívásokkal teli és izgalmas lehetőségeket kínálnak, hogy megértsük az emberi tapasztalatokat a legszélsőségesebb körülmények között.

- Ilyen helyzetekben hogyne félne az ember. Borzasztóan odafigyelsz mindenre. Például, amikor a délszláv háborúban autóztunk Eszék felé, és az út két oldalán kukoricás volt, akkor arra gondoltál, innen bármikor bárki megtámadhat téged. Ilyenkor mindig van az emberben félelem, ami leginkább akkor jön elő, amikor látod a sebesülteket, a halottakat. Az borzasztó, azt soha nem tudod elfelejteni.

Melyik környezet áll közelebb a szívedhez: a stúdió nyugodt világában vagy a szabadban, a terep izgalmaiban?

A stúdióban való munka is rendkívül izgalmas tud lenni! Képzeld el, hogy adás közben hirtelen valami váratlan dolog történik. Ilyenkor nem csak a megszokott forgatókönyvet követed, hanem figyelned kell a nemzetközi hírcsatornákra, és az utasítások folyamatosan érkeznek. A kollégák körülötted pörögnek, vágják az anyagokat, és újabb információkat gyűjtenek – ez az egész egy igazi adrenalinfokozó esemény! A terepen való munka pedig egészen más élmény. Ott te magad is részese vagy az eseményeknek, és a tapasztalataid alapján sokkal hitelesebben tudsz beszélni róluk. Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy terepen legyél, mert csak így tudod igazán megérteni és közvetíteni a dolgokat a stúdióban. Az élményeid teszik lehetővé, hogy hitelesen, érzelemmel teli módon oszd meg a történeteket.

Híradós műsorvezetőként a hitelesség számomra nem csupán egy elvárás, hanem a munkám alapköve. Minden egyes adásban tudatosan figyelek arra, hogy a közönség pontos és megbízható információkat kapjon. Ez a felelősség nap mint nap ott lebeg a szemem előtt; hiszen tudom, hogy a nézők ránk bízzák a világ eseményeinek értelmezését. A hitelesség számomra azt jelenti, hogy nemcsak a tényeket közvetítem, hanem a mögöttük álló értékeket és kontextust is megpróbálom átadni. Fontos, hogy a közönség ne csak hallja, hanem meg is értse, hogy miért fontosak az események, amikről beszélünk. Ezen kívül a hiteles tájékoztatás érdekében folyamatosan képzem magam, és igyekszem nyitott szemmel járni a világban, hogy mindig naprakész legyek. A hitelesség tehát nemcsak egy szó számomra, hanem egy folyamatos elköteleződés a szakszerűség és az igazság iránt.

Úgy vélem, hogy az ember lényegében önmagát hozza a színpadra; számomra a stúdióban valódi érzéseket közvetítek, nem játszom szerepet. A híradózás során azonban számos alapelvet be kell tartani: a véleménynyilvánítás szigorúan tilos, a pártatlanság elengedhetetlen, és nem lehet embereket manipulálni vagy meggyőzni. Az igazság az, hogy ez a szakma vagy benne van az ember vérében, vagy nem. Hiteles híradós vagy televíziós munkatársként az a feladatunk, hogy a lehető legpontosabban átadjuk az információkat a nézőknek, akik aztán saját maguk formálják meg a véleményüket. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a nemzetközi hírcsatornákat; számomra ez létfontosságú. A világ gyorsan változik, és az emberek sokféle forrásból értesülnek a történésekről. Felmerül bennem a kérdés: miért fontos, hogy engem nézzenek? Talán azért, mert a személyiségem képes vonzani a nézőket, és azok az értelmezések, amelyek a híradóban elhangzanak, segítenek tisztázni a bonyolult helyzeteket. A híradózás lényege az, hogy minden információt világosan és érthetően fogalmazzunk meg, hiszen a nézőknek joguk van a pontos tájékoztatásra.

- Mi a titka annak, hogy Erős Antóniával lassan 30 éve együtt vezetitek az esti híradót? Hogy-hogy ennyire jól működik ez a páros?

Amikor Antónia először érkezett a próbafelvételre, én már a híradóban dolgoztam. Az igazat megvallva, ahogy elkezdtünk beszélgetni, szinte azonnal kialakult közöttünk egy különleges, szoros baráti és szakmai kötelék, amelynek a hátterében igazából nem áll semmilyen konkrét magyarázat.

A televíziós újságírói pálya izgalmas és kihívásokkal teli, ezért érdemes néhány dolgot szem előtt tartani, ha valaki ezen a területen szeretne érvényesülni. Először is, fontos a folyamatos tanulás és fejlődés: nézd meg a legfrissebb híreket, tanulmányozd a sikeres riportereket, és figyeld meg, hogyan dolgoznak. Másodszor, a kommunikációs készségek elengedhetetlenek. Gyakorold a beszédet és a nyelvezetet, hiszen a közérthetőség és a hitelesség alapvető a nézők számára. Emellett a digitális világban való jártasság is kulcsfontosságú, hiszen a közösségi média és az online platformok egyre nagyobb szerepet játszanak a hírszolgáltatásban. Ne feledd, hogy a kapcsolatok kiépítése is fontos: ismerkedj meg más szakemberekkel, vegyél részt szakmai rendezvényeken, és építsd a saját hálózatodat. Végül, ne félj kockáztatni és kreatív lenni; a televíziós újságírásban sokszor a merész ötletek és a különleges nézőpontok hozhatják meg a sikert. Kitartás, szenvedély és elkötelezettség révén elérheted a céljaidat.

- Nehéz tanácsot adni, most már úgy beszélek, mint a tapasztaltabbak: amikor mi kezdtük, minden más volt. A televíziózás és a világ lassabb ütemben zajlott, és sokkal több figyelmet kaptunk. Ma viszont úgy érzem, hogy a figyelem szétszóródott, és mindenkire kevesebb jut. A fiatalok pedig türelmetlenebbek lettek; nem hajlandók végigjárni a lépcsőfokokat, és nem töltenek elég időt a tanulással és tapasztalatszerzéssel. Úgy vélem, fontos a türelem és a célirányos hivatásválasztás. Manapság sokan belekóstolnak a marketing világába, de ha két hónap után nem találják meg a helyüket, máris tovább állnak. Türelem és kitartás szükséges. A döntések nehezek, hiszen rengeteg lehetőség áll előttük. Sajnos, kevesekben látom azt a kitartást, ami ehhez szükséges. Azt javaslom, hogy válasszanak egy szakmát, olvassanak sokat, tapasztaljanak meg különböző kultúrákat, és nézzenek minél több tévéműsort és riportfilmet, mert ezekből rengeteget tanulhatnak.