Egy fronttal kevesebb: a gyanakvás és morgolódás árnyékában, de végül életbe lépett a libanoni tűzszünet.
Hezbollah zászlókat lobogtató tömeg ünnepli a tűzszünet bejelentését Bejrút szívében, 2024. november 27-én - Fotó: Thaier Al-Sudani / Reuters
Szerdán hajnalban életbe lépett a tűzszünet, amely befagyasztja az Izrael és a Hezbollah között 2023. október 8-a óta zajló, háborús méreteket öltő konfliktust. Ez a megállapodás a Hamász által indított gázai háború első jelentős deeszkalációs lépése. A megállapodás létrejöttében kulcsszerepet játszott az Egyesült Államok és a Libanonban történelmi befolyással bíró Franciaország közvetítése, míg a Hezbollah nevében a bejrúti kormány tárgyalt Izraellel.
A megállapodás egy 60 napos "végrehajtási periódus"-sal kezdődik, amely során egyfelől az izraeli hadsereg, az IDF csapatai visszavonulnak az izraeli határ mögé, másfelől pedig a Hezbollah fegyveresei visszavonulnak az izraeli-libanoni határral párhuzamosan, attól nagyjából 30 kilométerre északra lévő Litáni folyó északi partjaira. A tervek szerint az ENSZ 1978 óta a térségben állomásozó, a béke fenntartásában nem igazán jeleskedő békefenntartóin kívül a Hezbollah helyére érkező bejrúti kormányerők fogják elválasztani őket egymástól.
A megállapodás nem tartalmazza a Hezbollah lefegyverzésének kötelezettségét; ez a terrorszervezet, amelyet a világ egyik legnagyobb nem-állami fegyveres erejeként tartanak számon, megőrzi nehézfegyverzetét, beleértve a megmaradt ballisztikus rakétáit és drónjait is.
A fegyverszünet betartását egy amerikai vezetésű nemzetközi megfigyelőbizottság felügyeli. A megállapodás elfogadását az izraeli kormány nemzetbiztonsági kabinetjének kedd esti ülése után már előrevetítő Benjámin Netanjahu leszögezte, hogy az USA beleegyezett abba, hogy "Izrael megőrizze katonai akciók terén élvezett szabadságát", azaz, ha úgy látja jónak, akkor továbbra is korlátozás nélkül hajthat végre támadásokat a Hezbollah ellen.
"Amennyiben a Hezbollah megszegi a megállapodást és fegyverkezésbe kezd, válaszlépéseket teszünk. Ha megkísérli újjáépíteni a határ menti terrorista infrastruktúráját, reagálni fogunk. Bármilyen rakétakibocsátás, alagútfúrós tevékenység vagy rakétákkal megrakott teherautó indítása esetén is ellentámadást indítunk."
Az Axios forrásai szerint amerikai diplomaták arról nyilatkoztak, hogy az izraeli miniszterelnök szavai ellenére a Hezbollah problémás lépéseit elsősorban a libanoni hadsereg közreműködésével kellene megakadályozni. Csak akkor, ha ez nem bizonyul hatékonynak, az IDF (Izraeli Védelmi Erők) vehet részt a műveletekben, de csak az Egyesült Államokkal való előzetes egyeztetés után. A Libanon területén végrehajtott izraeli katonai akciók engedélyezése eddig is a fegyverszüneti megállapodás egyik legvitatottabb aspektusának számított.
Izrael számára aggasztó tényező, hogy a libanoni kormányerők lényegesen gyengébbek a Hezbollah milíciájánál, és ez a helyzet bonyolítja a két fél közötti kapcsolatokat. A Hezbollah nem csupán egy katonai csoport, hanem egy komplex szervezet, amely a síita közösséget képviselve parlamenti pártként, pénzügyi szolgáltatóként és szociális szervezetként is aktívan részt vesz Libanon sokszínű társadalmi életében. Ezen okok miatt a libanoni állami intézmények számára szinte elkerülhetetlen, hogy együttműködjenek a Hezbollah-dal, még ha ez nem is mindig kívánatos. 2017-ben például közös erőfeszítéseket tettek az Iszlám Állam kelet felől történő terjeszkedésének megfékezésére, ami jól mutatja ezt a bonyolult dinamikát.
Netanjahu kifejezte büszkeségét az észak-izraeli közösségek kitartásával kapcsolatban, miközben a hadsereg erejét is méltatta. Kijelentette, hogy a háború északon nem ér véget, amíg a lakosok nem térhetnek biztonságban haza. Emellett hangsúlyozta, hogy a Hezbollah már nem az, ami régen volt; a vezetője, Haszán Naszrallah és a teljes vezetőség elpusztult, és a szervezet infrastruktúráját is jelentősen megbontották. Netanjahu három fő indokot is megnevezett, amiért a tűzszünet mellett döntöttek. Az első, hogy Iránra koncentráljanak, a második, hogy felfrissítsék a hadsereg állományát és utánpótlását, míg a harmadik cél az volt, hogy elzárják a Gázai övezetet egykor uraló Hamászt, és fokozzák a nyomást, hogy a csoport végre elengedje a túszokat.
A tűzszünetet méltatta Joe Biden amerikai elnök is, aki aztán Emmanuel Macron francia elnökkel még egy közös közleményt is kiadott. "A mai bejelentés leállítja a libanoni harcokat, és megvédi Izraelt a Hezbollah és más, Libanonból működő terrorszervezetek fenyegetésétől" - írták.
Szerda reggel a tűzszünet néhány incidenstől eltekintve valóban érvénybe lépett, és az IDF figyelmeztetése ellenére már hajnalban libanoni menekültek sora indult vissza északról elhagyott déli otthonába.
A Hezbollah, amely egy síita terrorszervezet, az izraeli megszállás ellen küzdve alakult meg az 1980-as évek elején, az iráni teokratikus rezsim szilárd támogatásával. A libanoni polgárháború befejezése után ez a szervezet maradt az egyetlen, amely megőrizte fegyveres erejét, és a Libanon területén élő síiták által lakott, sokszínű etnikai és vallási közösségekkel rendelkező zónákban gyakorlatilag állami szintű befolyással bír. Kiemelkedő példája ennek a hegyes, sziklás, erdős izraeli-libanoni határvidék, amelyre a 2006-os második libanoni háború lezárását követően hozott ENSZ-határozat szerint elvileg a Hezbollah fegyveresei nem léphetnek be.
A Hezbollah 2023. október 7. után szórványos támadásokba kezdett a határ túloldalán található izraeli célpontok ellen. Napi néhány tucat rakétát indítottak egy észak-izraeli település, egy izraeli megfigyelőállás felé. Hónapokig az izraeli válasz sem volt épp pusztító: szórványos tüzérségi tűz, néhány légicsapás a rakétaindítókra vagy az északi Beka-völgyben található raktárakra.
A Hezbollah több tízezer ballisztikus rakétával rendelkező arzenálja komoly kihívást jelent Izrael légvédelme számára, amely nem tudta megakadályozni az alacsony röppályás, vállról indítható páncéltörő rakéták becsapódásait. Az orosz Kornet és iráni Almas rakéták, amelyeket a Hezbollah leggyakrabban alkalmaz, nem igényelnek bonyolult indítóállásokat; elegendő néhány fős gyalogsági egység, akik előre kijelölt tüzelőhelyekről vagy improvizált fedezékekből képesek 5-10 kilométer távolságból célba venni a határ mögötti célpontokat. A rakétatámadások következtében az IDF döntése alapján megkezdődött a veszélyeztetett települések evakuálása: az első csapásokat követően 67 ezer lakost telepítettek ki a libanoni határ közeléből, akiket további 30 ezer önként távozó követett.
Az északi fronton zajló alacsony intenzitású adok-kapok fokozatosan eszkalálódott. Izrael július végén likvidálta Fuad Sukrt, a Hezbollah katonai vezetőjét, Haszán Naszrallah főtitkár jobbkezét, közben a terrorszervezet a nyár folyamán hónapról-hónapra növelte a határ túloldalára kilőtt rakéták számát. Izrael részéről október 7-e óta napirenden volt a Hezbollahhal való leszámolás, miután a vezérkar a Hamász terrortámadásából azt a tanulságot vonta le, hogy önbecsapás a status quo fenntartására törekedni egy Izraelre fenyegetést jelentő szomszéddal.
Szeptember közepén megkezdődött a leszámolás, miután az izraeli háborús kabinet hivatalosan is hadicélként tűzte ki az északi területek elmenekült lakosságának visszatérését.
A harcok súlyos következményekkel jártak, a libanoni egészségügyi minisztérium legfrissebb adatai szerint több mint 3500 ember vesztette életét, és körülbelül 15 ezren sérültek meg. A dél-libanoni határmenti területekről, valamint a folyamatos bombázások által sújtott régiókból sokan kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat. A konfliktus eszkalációja, különösen szeptember eleje óta, arra kényszerítette Izraelt, hogy figyelmeztetéseket intézzen a határának közvetlen közelében fekvő falvak és városok lakóihoz az evakuálásra, miközben a Hezbollah infrastruktúrájának megsemmisítésére összpontosított. Legalább 1,2 millió ember keresett menedéket a támadások elől, biztonságosabb területek felé vagy akár a szomszédos Szíriába menekülve.
Bár az IDF a 2006-os konfliktushoz képest elkerülte, hogy közvetlenül támadjon civil létesítményeket, mint például a bejrúti repülőtér vagy a kikötő, a Világbank becslései szerint a legutóbbi háború legalább 8,5 milliárd dolláros kárt okozott Libanonban. Az ország, amely már évek óta a teljes összeomlás határán billeg, ezzel a konfliktussal súlyosbította gazdasági helyzetét, hiszen a bruttó hazai termék (GDP) 5,7 százalékos csökkenésével kellett szembenéznie.
Izraelben nem éppen pezsgő ünneplés fogadta az Egyesült Államok által hónapok óta sürgetett megállapodást. Az észak-izraeli evakuáltak, akik már 14 hónapja elhagyták otthonaikat, határozottan ellenállnak ennek, mivel az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján kétségeik vannak afelől, hogy a libanoni hadsereg vagy az ENSZ-békefenntartók képesek és hajlandók lennének megakadályozni a Hezbollah visszatérését. Az ellenzék is éles kritikával illette a megállapodást; Naftáli Bennett, a visszatérésre készülő volt miniszterelnök, egyenesen úgy fogalmazott, hogy "az IDF katonái és parancsnokai által elért figyelemre méltó eredményekből egy teljesen elfuserált biztonsági és diplomáciai helyzetet sikerült kreálni."
A közelmúltban végzett közvélemény-kutatás szerint az izraeli lakosság véleménye megosztott a Hezbollah elleni harc kimenetelét illetően. A 13-as tévécsatorna által készített felmérés alapján az izraeliek 61 százaléka úgy véli, hogy a Hezbollah nem került legyőzésre, míg csupán 21 százalék tartja eredményesnek Izrael hadműveleteit. Ezen kívül érdekes, hogy a megkérdezettek 44 százaléka a fegyvernyugvás mellett foglal állást, míg 38 százalékuk ellenzi azt.
A pontos mérleg megvonását nehezíti a pontos veszteségadatok hiánya. Az IDF valószínűleg több száz, de inkább több ezer ellenséges katonával végzett, az izraeli kabinet pedig már október végén is állította, hogy
A Hezbollah rakétakészletének több tízezres állományából körülbelül 80 százalékot sikerült megsemmisíteni.
Az izraeli katonai akciók eddig viszonylag korlátozott következményekkel jártak, hiszen a halálos áldozatok száma száz alá csökkent. Ugyanakkor a Hezbollahnak valószínűleg több tízezer harcosa maradt, és az elmúlt napok intenzív rakétatámadásainak fényében úgy tűnik, hogy nehézfegyverei közül is jelentős részt meg tudott őrizni. Annak ellenére, hogy a szervezet parancsnoki és struktúrális szempontból meggyengült, a jövőt illetően bizakodhat: iráni és vélhetően orosz támogatással évek alatt képes lehet újjáépíteni erejét. Ezen kívül Izrael nem képes olyan átfogó blokádot kialakítani Libanon körül, mint amit Gáza esetében sikerült megvalósítania, mivel a szárazföldi és tengeri hozzáférés lehetőségei nyitva állnak.
A fegyverszünet diplomáciai jelentősége jelenleg még nehezen megítélhető, ám a libanoni konfliktus enyhítése révén eltűnt egy lényeges feszültségi pont Izrael és a Hezbollah fő támogatója, Irán között. Ez még akkor is új lehetőségeket teremt a deeszkalációra, ha Netanjahu a libanoni fegyverszünet szükségességét éppen az Iránra irányuló figyelemmel és erőforrások összpontosításával indokolta.
Izrael számára a diplomáciai kihívások terén sikerült elkülönítenie a gázai fegyverszünet kérdését a libanoni fegyverszünettől. A Hezbollah, október 7-e óta, következetesen hangoztatta, hogy addig folytatja harcát Izrael ellen, amíg a zsidó állam nem állítja le a Hamász ellen irányuló hadműveleteit. Azonban a katonai nyomás hatására végül kénytelen volt feladni ezt az álláspontját.
Az izraeli kormányzat, eltérően Gázától, a fegyverszünet mellett döntött, mert
A fegyverszünet Joe Biden számára nemcsak egy sikertelenség, hanem egy figyelemre méltó eredmény is; a leköszönő amerikai elnök a megállapodást üdvözlő beszédében arra is rámutatott, hogy ez a lépés új impulzusokat adhat a már közel egy éve stagnáló gázai fegyverszüneti tárgyalásoknak. Azonban, bármennyire is optimisták a helyzetet illetően bizonyos Hamász-vezetők, valószínűtlen, hogy a fegyverszünetet Donald Trump január 20-i beiktatása előtt sikerülne megszületnie. Sőt, elképzelhető, hogy azután sem.
A megválasztott elnökkel kapcsolatos várakozások már eleve ellentmondásosak. Kétségtelen, hogy Trump kabinetjének külpolitikáért és különösen a Közel-Keletért felelős tagjai olyan személyek, akik határozottan elkötelezettek Izrael támogatása mellett. Netanjahu és az izraeli jobboldal már az első Trump-kormány idején is azt tapasztalhatta, hogy Trump hajlamos volt a status quo Izrael számára kedvező módosításaira – gondoljunk csak a Golán-fennsík annexiójára vagy Jeruzsálem „egy és oszthatatlan fővárosként” való elismerésére. A háború elfeledett színtereként emlegetett Ciszjordánia palesztin lakói most a zsidó telepesek földfoglalási akcióinak fokozódására számítanak, míg egyes telepesvezetők már készülnek arra, hogy a területet formálisan is Izraelhez csatolják.
Trump számára, aki saját béketeremtő imázsát igyekszik kiépíteni, elvárás lehet Izraeltől, hogy a gázai háborút "döntő és gyors győzelemmel" zárja le. Amennyiben pedig úgy érzi, hogy a konfliktus a Biden-adminisztráció után az ő politikai karrierjére is árnyékot vethet, könnyen újra feszültté válhat a kapcsolata Netanjahuval. A leendő republikánus kormányzatban számos Irán-ellenes keményvonalas képviselő található, ami valószínűleg nem kerüli el a teheráni rezsim figyelmét sem. Ezen kívül szeptember végén a republikánus politikai stáb egy hírszerzési információra hivatkozva arról számolt be, hogy Irán egy merényletet tervezett Trump ellen.
Még ha ez nem is biztos, elképzelhető, hogy a leendő elnök, aki gazdasági nyomást kíván gyakorolni Iránra – akárcsak az első ciklusában – ódzkodni fog az Izrael ellenfeleit támogató Teheránnal szembeni, kiszámíthatatlan következményekkel járó katonai akcióktól. Emellett valószínű, hogy ragaszkodik majd ahhoz, hogy az elmúlt hónapok rakétadiplomáciáját hagyják maguk mögött. A New York Times iráni forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy Elon Musk november közepén titkos megbeszélést folytatott Irán ENSZ-nagykövetével – mindössze egy nappal azután, hogy Donald Trump őt jelölte ki az újonnan alakult Kormányzati Hatékonysági Minisztérium élére. Két névtelen iráni tisztségviselő szerint a találkozón arról esett szó, miként lehetne enyhíteni az Egyesült Államok és Irán közötti feszültségeket.
