**Dr. Gyarmati Andrea Blogja: Fejfájás - Az Első Fejezet** Kedves Olvasóim! Üdvözöllek a blogomban, ahol a fejfájás rejtelmeivel foglalkozom. Az első részben a fejfájás különböző típusairól és azok lehetséges okairól szeretnék beszélni. A fejfájás nem c

Napok óta ezzel foglalkozom. Gyűjtöm az anyagot, és szelektálok. Így teszek minden fejezet megírása előtt, ez a módszerem. Hogy mi sül ki belőle, nem tudom, inkább csak remélem, hogy valami nagyon jó. És mint oly sokszor megéltem már, amikor jó úton vagyok, segít az Élet is.

Több évvel ezelőtt, amikor befejeztem az egyetemi tanulmányaimat, hihetetlen szerencsém volt, hiszen pályafutásomat egy igazán kivételes helyen kezdhettem el, mint frissen diplomázott orvos.

A Heim Pál Kórház 1979-ben és az azt követő évtizedekben olyan szellemi műhelyt képviselt, ahol a gyógyítás mestersége valóban elsajátíthatóvá vált. Itt nem csupán orvosokat képeztek, hanem olyan valódi doktor bácsikat és doktor néniket, akik a hivatásukat nem csupán tudományos ismeretekkel, hanem emberi érzékenységgel és tapasztalattal is gazdagították. Ezek az orvosok képesek voltak az apró, sokszor észrevétlen jelekből következtetni a páciensek állapotára, és a szívük mélyén hordozott empátia révén valódi kapcsolatot alakítottak ki betegeikkel. Az évek során szerzett tapasztalatuk nemcsak a szakmai tudásukat, hanem a gyógyítás művészetét is formálta.

"Mestereim", ahogy bátran nevezhetem őket, akikből nem volt hiány, mindannyian arra ösztönöztek minket, friss diplomásokat, hogy merüljünk el ennek a gazdag tudásnak a világában.

Egy felnőtt beteg elmondja, mi a baja (ha ugyan elmondja...). Ez az én szakmámban nem mindig lehetséges, sőt olykor kifejezetten lehetetlen. De még akkor is, ha egy gyerek már tud beszélni, érdemes a szülőt is meghallgatni. Sok tünet alapját, baj magyarázatát lehet felfedezni, ha figyeled ezt a kapcsolatot.

Ami most igazán fontos, az az, hogy ha a gyereknek fájdalma van, azt szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni.

Figyeld meg, ahogy belép, ahogy mozog, és milyen az úgynevezett "általános állapota". Ebből rengeteget megtudhatsz még a vizsgálatok előtt. Ráadásul, ha ügyesen csiszolod a megfigyelőképességedet, akár elkerülheted, hogy a gyermek fájdalmas beavatkozásokon essen át. Ennyit a bevezetőről.

A délutáni rendelés zajlik, és a váróterem megtelik a betegek zajával. Hétfőn és pénteken mindig meglehetősen népes a látogatók köre, és ők általában a rendelés végéhez közeledve érkeznek. Az egyik kisfiú, akit jól ismerek, most is itt van. Értelmes, nyílt tekintetű, és a gyerekekre jellemző kíváncsiság fűti. De ahogy belép a rendelőbe, egyértelmű, hogy valami nincs rendben. Mivel már régóta ismerjük egymást – hiszen születése óta én vagyok a doktor nénije – a kérdésem nem tűnik tolakodónak, inkább aggasztóan természetesnek.

- Mi a probléma, kedvesem? - érdeklődöm.

Megáll. Rám néz, olyan igazi, őszinte gyerektekintettel, és azt mondja:

- Doktornéni, iszonyúan fáj a fejem, és anya azt mondta, hogy te vagy az, aki segíthet rajtam. Kérlek, tegyél valamit, hogy jobban érezzem magam!

Elszorul a szívem, mert egyrészt látom, valóban szenved, másrészt meghat a belém vetett bizalom.

- Kétségtelenül közösen rátalálunk a megoldásra - mondom, és őszintén bízom benne, hogy ez valóban így fog történni.

Hát igen, a fájdalom nagy kínok okozója, és mégis, bizonyos szempontból az orvos és a beteg barátja is. Mert megálljt parancsol és eljuttat az orvoshoz, ahol azért az esetek döntő többségében, ha nem is mindig, lehet megoldást találni a bajra.

Szóval fejfájás, mint a fájdalomszindrómák egyik leggyakoribb formája. És menjünk itt mindjárt az elején vissza kicsit, vagy nagyon is a múltba. Két dolog van, amit nagyon szeretnék elmondani, mert fontosnak tartom.

Az emberi természet alapvetően az öröm keresésére és a fájdalom elkerülésére épül. Ez a tendencia nemcsak természetes, hanem elengedhetetlen is. Mindannyian a boldogság forrásai felé tartunk, és mindent elkövetünk, hogy távol tartsuk magunktól a szenvedést. Gyermekként ez a dinamika különösen megfigyelhető: a gyerekek szinte veleszületett örömkeresők, akik hisznek a világ csodáiban és a felnőttek támogatásában. A kisgyermekek számára a világ tele van lehetőségekkel, és minden problémára keresnek megoldást, hiszen a képzeletük határtalan. Ezt a hitet és optimizmust jó lenne megőrizni, ahogy felnövünk, hiszen ez adja a lehetőséget, hogy felnőttként is bátran nézzünk szembe az élet kihívásaival.

A másik egészen az ókorig nyúlik vissza. Hippokratész szerint, akit sokan az orvostudomány megalapítójának tartanak, az orvoslásnak két feladata van: enyhíteni a szenvedést, és nem ártani a betegnek. "Csak nem ártani!" (Primum non nocere); "A beteg java a legfőbb törvény!" (Salus aegroti, suprema lex esto); A mondatok több mint két évezreddel ezelőtt születtek ugyan, de szerintem épp olyan időszerűek ma is, mint valaha voltak.

A fejfájás, ahogy már említettem, az egyik legelterjedtebb fájdalom-tünet, amely a gyermekkorban megjelenhet. Nem csupán a nagyobb gyerekeket érinti, hanem már az óvodás korúak esetében is gyakran előfordul. Előfordulhat, hogy a fájdalom rövidebb-hosszabb időszakokra jelentkezik, vagy éppen ellenkezőleg, viszonylag rendszeresen visszatér. Különösen jellemző az úgynevezett fejfájásos családok esetében, ahol a probléma gyakrabban bukkannak fel.

A fejfájások csoportosításának módszereinek száma szinte végtelen, mindegyik valamilyen elv vagy szempont szerint próbálja megérteni ezt a gyakori problémát. Bár ezek az orvosi kategóriák rendkívül hasznosak lehetnek, szülőként nem szükséges mindent ismerned róluk. Azonban van néhány lényeges megfigyelés, amit érdemes figyelembe venni. Most megosztok veled néhány fontos szempontot, amelyek segíthetnek a fejfájásokkal kapcsolatos megértésben.

A következő rész izgalmasan alakul a jövő héten! Ne hagyd ki!