Dimény-Varga Tünde: Jelenlegi életem olyan, mint egy megérett gyümölcs A mostani életemet egy érett gyümölcs képébe öntve érzem, amely nemcsak a természet ajándéka, hanem a tapasztalataim, élményeim és tanulmányaim gyümölcse is. Minden egyes évszak, mind

Székelyudvarhely egyik iskolájában pszichológusként tevékenykedik, és a környék kevés gyermekpszichoterapeutájának egyikeként ismert. Emellett gasztroblogger, népszerű előadó, valamint a Nőileg magazin állandó szerzője is. Az interjúnkhoz nehezen találtunk szabad órát, de végül egy pénteki nap végén, egy csésze illatos tea társaságában nekiláttunk a beszélgetésnek. Szóba került a szakma, a gasztronómia, az erős női példaképek hatása, valamint a család fontossága. Közben pedig felsejlett az önazonos és boldog élet "receptje" is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2024. novemberi számában olvasható.)

Hogyan tartod fenn az energiádat a mindennapi rohanásban?

- Az évek folyamán megtanultam beosztani az energiáimat, valamint most már tudom azt, hogy mivel tudok feltöltődni, mivel tudom pótolni a lemerülést. A munkámat is úgy osztom be, hogy úgy következzenek a feladatok egymás után, hogy ne legyen az egész érzelmileg annyira megterhelő. Ha például délelőtt sok egyéni esetem van, akkor délután ilyesmit már nem vállalok, de mondjuk egy előadást vagy workshopot igen, esetleg megírok egy cikket.

A pszichológusok képzésük során nemcsak a kliensekkel való hatékony munkára készülnek fel, hanem arra is, hogyan óvják meg saját mentális egészségüket a túlterheltségtől. Az önvédelmi stratégiák, a stresszkezelés és a szupervíziós rendszer mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a pszichológusok képesek legyenek fenntartani a szakmai határaikat és elkerülni a kiégést.

- Én több mint harminc éve voltam egyetemista, és már akkor is sok olyan tevékenység volt, ami arról szólt, hogy az önismeret ebben a munkában nagyon fontos. Sőt, bizonyos szempontból ez elvárt is volt, ha teljesen nem is kötelező.

Nyilvánvalóan egészen más érzés hallani az ilyen dolgokról, mint amikor saját magadnak kell keresztülverekedned magad az élet útján, hogy mindez valósággá váljon. Mindenkinek más a természeténél fogva: vannak, akiknek a nemet mondás olyan, mint a második lélegzetvétel, míg másoknak, mint nekem is, ezt meg kellett tanulniuk. (nevet) Én a második csoportba tartoztam, és időbe telt, mire elsajátítottam a határok kijelölésének művészetét.

Mielőtt elkezdtél volna működni, milyen formában léteztél?

- Parttalanul (nevet). Ha például, egy szülő azt mondta, hogy ő csak este hétkor tudna bejönni az iskolába, akkor én simán visszamentem a kabinetbe. Most már nincs ilyen.

Bármikor elérhetünk téged telefonon? Vagyis, ha hívnak, akkor válaszolsz?

- Nem, a telefonom állandóan néma üzemmódban pihen. Amikor éppen van egy kis szabad időm, szívesen felveszem a hívást, de ha éppen nem tudok foglalkozni vele, főleg ha egy ismeretlen szám hív, inkább figyelmen kívül hagyom. Viszont...

Az ilyen megkereséseket emberi megközelítéssel kell kezelni. Vannak közöttük olyanok, amelyek türelmesen várhatnak péntektől hétfőig, míg mások, sürgősebb jellegük miatt, azonnali figyelmet igényelnek.

Miért is olyan lényeges, hogy ennyire védjük ezt a "védőburkot"?

Azért fontos ez számomra, mert a saját magammal való munkálkodás kulcsszerepet játszik. Én vagyok a saját munkaeszközöm, és ha kimerítem magam, a teljesítményem jelentősen csökken. Elengedhetetlen, hogy megóvjam a fizikai, lelki és szellemi énemet, hogy valóban figyelni tudjak. Az a figyelem és empátia, amely a pszichológusi hivatás szerves része, bizonyos szempontból természetes módon áramlik, de rendkívül megterhelő is tud lenni. Bár sokan azt gondolják, hogy ez a legtermészetesebb dolog a világon, számomra nem volt szükséges tanulni, mégis a napok, hetek, sőt, a tanév végére is kimerítővé válik.