Brüsszelben egyre nagyobb aggodalommal figyelik, hogy a negyvenes éveikben járó schengeni vívmányok kapuzárási pánikba kerültek. A helyzet komolyan aggasztja a döntéshozókat, akik a közös európai értékek védelmére és a határok nyitottságának megőrzésére t

Brüsszelben aggodalommal figyelik, hogy a negyvenéves schengeni álom kapuzárási pánikban szenved. Susánszky Mátyás 2025. június 13-i elemzése rávilágít, hogy a helyzet komoly kihívások elé állítja az uniós együttműködést.

Negyven évvel ezelőtt a schengeni övezet terve még friss és lendületes volt, mint egy fiatal, tele ígéretekkel. Azonban most, ennyi idő elteltével, úgy tűnik, mintha egy középkorú válságba került volna – írja a Politico. A brüsszeli hírportál szerint mindez a tagállamok túlzott félelmeinek tudható be a migrációval kapcsolatban. Pedig már előre látható volt, hogy ha a külső határok védelmét büntetik, akkor a belső határok fokozatos újbóli megépítése elkerülhetetlen lesz.

Mondhatni, szinte már-már groteszk élvezetet nyújtana a brüsszeli bürokrácia szócsövének számító Politico oldalain barangolni, ha nem lenne annyira tragikomikus, ahogyan a világ eseményeit magyarázzák. A propagandaportál most éppen a negyven éve létrejött schengeni övezet kapcsán búslakodik arról, hogy...

életközépi válságban szenved Európa szabad határainak elképzelése.

Az angol "middle-life-crisis"-t még stílszerűbben fordíthatnánk magyarra kapuzárási pánikként, különösen amiatt, mert a cikk ezt a krízist az egyes tagállamok belső határellenőrzéseinek tulajdonítják.

Egy személygépkocsi halad át a durankulaki határátkelőn, amely Bulgária és Románia határvonalát képezi. Az eseményre 2025. január 1-jén került sor, a bolgár területen. Fotó: MTI/EPA/Vaszil Donev

Magyarország hatalmas büntetése kimaradt…

Annyira árulkodó és jellemző Brüsszelre, valamint az ott tapasztalható valóságtagadó ideológiára, hogy külön térképen ábrázolták azt a tizenegy országot a schengeni huszonkilencből, ahol ismét bevezették a belső határellenőrzést. Milyen érdekes, hogy éppen ezek az országok, amelyek a nyitottság és a szabadság szellemében egyesültek, most visszafordulnak a múltba, mintha a határok újra a bizalom hiányának szimbólumává válnának.

Magyarország nem szerepel a listán.

Érdemes hangsúlyozni, hogy van egy fontos aspektus, amelyre a cikk nem tér ki, és ez a külső határok védelme. Magyarország például nem a schengeni belső határokat állította vissza, hanem a határain kívül próbálta megvédeni országát. Ezt a megközelítést sokan vitatják, és a határvédelem miatt a magyar állam súlyos bírságokkal nézhet szembe – naponta több százmillió forint értékben. (Magyar Péter például hajlandó lenne ezt a büntetést megfizetni.) Ám a Politico cikkében erről a fontos részletkérdésről, valamint a külső határvédelem hatékonyságáról vagy szükségességéről nem esik szó. E tényezők fényében érdemes megvizsgálni, miként reflektál a Politico a negyvenéves schengeni elképzelés múltjára és jelenére.

A Schengen-zóna már nem az, ami régen volt.

Szóval, a brüsszeli propagandaportál arról ír, hogy

A schengeni övezet már nem az a fiatalos és pezsgő szabad utazási tér, mint régen.

Pontosan negyven évvel ezelőtt Belgium, Németország, Luxemburg, Franciaország és Hollandia miniszterei szimbolikus esemény keretében a Princess Marie-Astrid nevű hajóra léptek, hogy a Moselle folyó közepén, egy Európa szívében elhelyezkedő hármashatár pontján ünnepélyesen aláírják a határok fokozatos eltörléséről szóló megállapodást.

Tizenegy aggodalmaskodó tagállam

A schengeni övezet napjainkra 29 országot és mintegy 450 millió embert foglal magában, lehetőséget biztosítva a szabad mozgásra. Azonban ez a szabadság már nem olyan korlátlan, mint korábban; a 29 tagállamból 11, köztük olyan jelentős államok, mint Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország és Hollandia, jelezte az Európai Bizottság felé, hogy különböző időtartamokra visszaállították a belső határellenőrzéseket.

Schengen fokozatosan, szemeink előtt válik egyre inkább homályossá.

- kesereg a Politico-nak a spanyol szociáldemokrata Juan Fernando López Aguilar. A Covid-járvány után ő tevékenykedett a szabad utazási szabályok visszaállításában. Aguilar az a tipikus baloldali EP-képviselő, aki a belső határellenőrzés visszaállítását igyekszik a Covid nyakába varrni, holott egyértelműen egy járványnak nincs köze a schengeni elvekhez. Az egy egészségügyi haváriahelyzet. A spanyol szociáldemokrata szerint "a világjárvány óta jelentősen romlott a helyzet" a szabad áramlások terén, mert szerinte a tagországok

Túl gyakran fordulnak a belső ellenőrzés módszereihez, hogy kezeljék a migrációval kapcsolatos aggályokat.

Persze az sem véletlen a Politico, és a cikkben általuk megszólaltatott politikusok szemét leginkább Németország szúrja, ahol Merz a koalíciós ellenállás ellenére, a választói elvárásoknak is megfelelve igyekszik szigorítani a határellenőrzésen, "túlzottan aggódva" az illegális migráció okozta közbiztonsági fenyegetés miatt. A cikk idézi is a mintademokrata Donald Tusk lengyel miniszterelnököt, aki elfogadhatatlannak nevezte a német törekvéseket, hasonlóképpen Vít Rakusan cseh belügyminiszterrel. Még csak nem is szisztematikusak az ellenőrzések

A határellenőrzések miatt Luxemburg tiltakozott is az Európai Bizottságnál, nyilván Németország miatt árulkodva, amelyben azt fejtegetik, a schengeni övezet egy olyan élő projekt, amely az együttműködéstől és a határok nélküli Európába vetett szilárd meggyőződésből táplálkozik. Léon Gloden luxemburgi belügyminiszter a Politico-nak adott írásbeli nyilatkozatában kiemeli,

Luxemburgnak, mint Schengen bölcsőjének, különleges felelőssége van abban, hogy életben tartsa szellemét.

A Politico cikke sopánkodva megjegyzi, hogy bizony "migráció" a leggyakoribb hivatkozási alap Németország mellett Szlovénia, Olaszország, Ausztria, Hollandia, Franciaország és Bulgária esetében a határellenőrzések visszaállítása miatt. Az Európai Bizottság viszont egy jelentésben megállapította, hogy ezek az ellenőrzések

Nem követnek rendszert vagy szabályszerűséget.

A már korábban említett López Aguilar véleménye szerint a Bizottság a vizsgálat során nem tudta megfelelően feltárni a problémát, mivel nem foglalkozott azzal, hogy az említett határellenőrzési tervek mennyire voltak szükségesek és arányosak.

Durankulak, 2025. január 1. Ezen a különleges napon a durankulaki határátkelőnél egy bolgár határőr áll, figyelve a Bulgária és Románia között húzódó államhatár bolgár oldalán. A dátum jelentős mérföldkő, hiszen Románia immár a schengeni övezet teljes jogú tagjává válik. Ennek következtében a két ország közötti határátkelőn megszűnik a rendszeres határellenőrzés, új korszakot nyitva a két nemzet közötti kapcsolatokban. Fotó: MTI/EPA/Vaszil Donev

Azért még nincsenek lezárva a határok...

A cikk végén a Politico idézi az osztrák Magnus Brunnert, az EU belügyi és migrációs biztosát, aki arra hívta fel a figyelmet,

A Bizottság elkötelezett amellett, hogy megerősítse külső határaink védelmét, hatékony megoldásokat találjon a migrációs kihívásokra, és garantálja, hogy a bűnüldöző hatóságok rendelkezzenek a szükséges eszközökkel a fenyegetések elhárításához.

Hasonlóképpen nyilatkozott a belga belügyminiszter Bernard Quintin is, aki kiállt országa szigorúbb migráció politikája mellett. Ugyanakkor kiemelte, ugyan vannak határellenőrzések,

A határok szabadon állnak, nem zártak le.

Talán érdemes lenne elkerülni a középkorúak válságának emlegetését.

Látható tehát, milyen nehezen emésztik meg Brüsszelben, hogy ha nem védik a schengeni és az uniós határokat, akkor az a belső határellenőrzések visszaállításához vezet. De még az a szám sem figyelmeztető, hogy a huszonkilenc schengeni tagországból már tizenegy erre a következtetésre jutott, és cselekedett is. Velük szemben is megalázó, ha ezt a jelenséget a migráció miatti túlzott aggodalmakkal magyarázzák. Tizenegy állam aggódik túlzottan, csak Brüsszel a helikopter. A másik oldalról, ami a történetből kimaradt, hogy a külső határvédelem mellett kiálló országokat igyekszik elhallgattatni, sőt, egyenesen büntetni Brüsszel.

Ha már a negyvenéves schengeni övezet kapcsán a Politico a középkorúak válságát emlegeti, inkább az aggaszt, hogy a szemellenzős politikai megközelítések miatt talán csak még negyven évre elegendő ideje maradt a schengeni elképzeléseknek. És ha esetleg, bár ne legyen így, a rendszer a végsőkig eljut, vajon kik fognak majd emlékezni a migrációval kapcsolatos túlzott félelmekre?

Forrás: Politico; Kép forrása: MTI/KKM/Király Márton

Facebook hozzászólás

Természetesen! Íme egy egyedi szöveg a megadott témákról: --- Brüsszel, mint az Európai Unió szíve, kulcsszerepet játszik a kontinens politikai és gazdasági irányításában. Az Európai Bizottság székhelyeként a város a döntéshozatal központja, ahol a határellenőrzéssel és a külső határvédelemmel kapcsolatos irányelvek formálódnak. A migráció kérdése, amely az utóbbi években kiemelt figyelmet kapott, szorosan összefonódik a schengeni övezet működésével. A schengeni megállapodás lehetővé teszi a szabad mozgást a tagállamok között, de a külső határok védelme elengedhetetlen a biztonság fenntartásához. A vezető politikai szereplők folyamatosan dolgoznak azon, hogy egyensúlyt teremtsenek a szabadság és a biztonság között, miközben a migrációs kihívásokra is választ keresnek. --- Ha további részleteket szeretnél, csak szólj!