Bioterrorizmus: A Demokrata Nézőpont A bioterrorizmus egy olyan fenyegetés, amely a közegészségügy és a társadalmi stabilitás szempontjából komoly kihívásokat jelent. A demokrata értékek alapján fontos, hogy a közösségek felkészüljenek és együttműködjene

Ha szeretnéd megosztani a cikket, egyszerűen kattints ide az email küldéséhez, vagy másold ki ezt a linket, és küldd el: https://demokrata.hu/magyarorszag/bioterror-979349/

"Nem zárható ki, hogy mesterségesen létrehozott vírussal állunk szemben" - nyilatkozta Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter, a Magyarországon több mint ötven év után felbukkanó ragadós száj- és körömfájás kórokozójáról. A lehetőség Rétvári Bence fórumán is szóba került, ahol az államtitkár kifejtette, hogy a kormányban is felmerült a kérdés, miért éppen a két békepárti országban ütött fel a fejét a fertőzés, ezért ezt az eshetőséget alaposan megvizsgálják.

A száj- és körömfájás március elején bukkant fel hazánkban, és nem sokkal később, március 21-én a Nébih arról számolt be, hogy a vírus Szlovákiában is megjelent. Mint azt korábban említettük, a betegség rendkívül agresszíven terjed, különösen a hasított körmű állatokra – mint például a szarvasmarhák, sertések, juhok, kecskék, bivalyok, valamint a vadon élő kérődzők – gyakorol komoly veszélyt. A fertőzés sok esetben rejtve marad, így a kezdeti tünetek – mint a láz, étvágycsökkenés, fokozott nyálképződés, és a szájüregben vagy a paták környékén megjelenő fájdalmas hólyagok – gyakran csak a betegség előrehaladott stádiumában válnak észlelhetővé, amikor már nehézkessé válik a kezelés.

Bár az idősebb állatok egy része képes lehet átvészelni a fertőzést, ezek az egyedek gazdasági szempontból gyakorlatilag elveszítik értéküket. Ráadásul hónapokig üríthetik a vírust, ami komoly kockázatot jelent a környezetükben élő többi állatra nézve. Ezért a szakmai irányelvek egyértelműek: ahol a vírus felbukkan, ott nem marad hely a mérlegelésnek; az összes fogékony állatot el kell távolítani, hiszen a járványügyi védekezés eddig nem rendelkezik hatékonyabb módszerrel.

Ötven év elteltével, hirtelen felbukkant egy olyan vírus, amely laboratóriumi beavatkozás nélkül is a tökéletes biológiai fegyver szerepét tölti be. Az állattenyésztésben óriási gazdasági károkat okoz a gyors elterjedése és a termelés leállása miatt. A vírus terjedése szinte végtelen lehetőségeket rejt magában; közvetlen érintkezés révén egyszerűen átkonvertálódik a fertőzött állatokról az egészségesekre. Az emberek gyakran hordozzák a vírust - ruházaton, cipőtalpon, járműveken vagy épp takarmány formájában -, és apró részleteken múlhat, hogy egy állat megfertőződik-e vagy sem. A kórokozó rendkívüli ellenállósága miatt bizonyos körülmények között a környezetben is életben maradhat egy ideig, így a fertőzött szerves anyag, mint például nyers hús, tej vagy akár a takarmányra került váladék, tovább terjesztheti a vírust. Ráadásul a levegőben, a szél segítségével is képes terjedni: nedves, párás időben a légáramlat akár több kilométerre is eljuttathatja a kórokozót. Emiatt egy fertőzési gócból, még közvetlen állatkontaktus nélkül is, átkerülhet a szomszédos telepekre. A betegség rendkívül fertőző, és ha egyszer egy addig tiszta országba behurcolják, azonnali korlátozások nélkül gyorsan elterjedhet. Mindezek összességében azt mutatják, hogy ez a legveszélyesebb állatjárványok közé tartozik; ha valaki szándékosan cselekedett, akkor megtalálta a megfelelő eszközt a támadásra. Ha ez valóban így van, akkor bioterrorizmussal, pontosabban agroterrorizmussal állunk szemben, amely a mezőgazdaságot és az állatállományt támadja meg.

Teljesen nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy egy laborszökevény vírussal van dolgunk, ám az véletlenül került ki a szabadba. 2007-ben Angliában (Surrey grófságban) kisebb száj- és körömfájás járvány tört ki, majd hamarosan kiderült, hogy a vírus egy közeli kutatólaboratóriumból szabadult ki. A vizsgálat megállapította, hogy a magas biztonsági besorolású labor szennyvízrendszerének hibája miatt a korábban ott tenyésztett FMD-vírus törzs kijutott a környezetbe, és megfertőzte a közeli állatokat. A ritka, de tanulságos eset bebizonyította, hogy még a fejlett országokban is előfordulhatnak laboratóriumi balesetek, és külön óvintézkedések szükségesek az ilyen veszélyes patogének kutatásánál. 1979-ben a szovjet Szverdlovszkban történt a hidegháború egyik legsúlyosabb - és évtizedekig eltitkolt - biológiai balesete. A város akkoriban hadiipari központként működött, idegenek elől elzárva, és éppen ez az elszigeteltség adta a tökéletes álca alapját egy olyan üzem számára, amely hivatalosan nem is létezhetett volna: egy illegális biofegyver-előállító laboratórium.

Az üzemben lépfene (antrax) spóráit dolgozták fel katonai célokra, és a biztonsági intézkedések kulcsfontosságú eleme volt a mesterségesen fenntartott alacsony légnyomás. Ez a védekezési rendszer azt hivatott biztosítani, hogy bármilyen szivárgás esetén a veszélyes anyag csak befelé áramolhasson, elkerülve a külvilágot. A kifelé távozó levegőt különleges szűrőkön keresztül vezették ki, hogy megakadályozzák a spórák kijutását. A rendszer azonban egy végzetes figyelmetlenség következtében összeomlott. Karbantartás közben a teljesen eltömődött szűrőt eltávolították, és mivel a munkás munkaideje lejárt, nem pótolta az új szűrőt, hanem átadta a műszakot. Az új szerelő, aki azt hitte, hogy minden a legnagyobb rendben van, bekapcsolta a légszivattyút. Ekkor történt a katasztrófa: több milliárd antraxspóra szabadult el a levegőbe, szűrés nélkül, közvetlenül a város irányába.

A szél a fertőzött levegőt egy közeli trolibuszmegálló felé terelte, ahol a hajnali műszakra igyekvő dolgozók gyülekeztek. Az áldozatok zöme közülük került ki, belélegezve a spórákat, s mindössze néhány nap alatt életüket vesztették. A hivatalos iratok 64-68 főre becsülik a halálos áldozatok számát, de a valóságban sokkal többen hunytak el, hiszen őket más okokkal tüntették fel a kórházi nyilvántartásokban.

A koronavírus-járvány kitörése óta folyamatosan zajlik a párbeszéd arról, hogy a vírus természetes úton, állatokról emberekre terjedve bukkant-e fel a vuhani élőállat-piacon, vagy esetleg egy laboratóriumi baleset következményeként jutott ki a Vuhani Virológiai Intézet falai közül. Jelenleg a tudományos közösség többsége a természetes zoonózis lehetőségét tartja a legvalószínűbbnek, azonban mivel a "nulladik esemény" pontos körülményeit nem sikerült egyértelműen tisztázni, a laboratóriumi eredet elmélete sem hagyható figyelmen kívül.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az efféle balesetek rendkívül ritkák, ráadásul az érintett laboratóriumok biztonsági protokolljai egyre szigorúbbak.