**Az uralkodó csimpánz esete - Kritika a Gladiátor II.-ről** A filmvilág régóta várta a Gladiátor folytatását, és a Gladiátor II. megérkezésével végre megtudhattuk, hogyan folytatódik Maximus története. Azonban a film nem csupán a klasszikus hősiességről

Huszonnégy év után elkészült Hollywood egyik legnagyobb hőseposzának a folytatása. Megérte ennyit várni a Gladiátor II.-re? Kritikánkból kiderül.

Van egy pazarul megírt és eljátszott karakter a Gladiátor II.-ben: Dondus, a kicsi csimpánz, aki a folyamatos intrikáknak köszönhetően a cselekmény egy jellegzetes pillanatában Róma elsőszámú konzulja lesz az éppen aktuális cézár döntése alapján. Tévedés ne essék, ez direkt humor volt Ridley Scott részéről és joggal kacagott ezen mindenki - még az, is, aki elhivatottságból komolyan szerette volna venni a filmet. De a legendás Gladiátor folytatása elveszett az elmúlt huszonnégy éves hiátusban és minden szempontból felesleges és bosszantó folytatása lett egy életművet meghatározó alkotásnak. Miközben Ridley Scott a harmadik részről álmodozik lassan közeledve a kilencedik X-hez, a nagy kérdés, hogy vajon elkerüli-e az anyagi bukást a folytatás - mert a kritikait biztosan nem. De Scott érettkori filmjeit tekintve nincs tragédia: amit szeret - a látványos csatákat - még mindig nagy lelkesedéssel valósítja meg, ebben nem enged. De az a történetnek nevezett macera ne lenne. Pedig vagyunk páran, akiket ez hozna lázba. Még úgy is, hogy tudjuk, hogy Ridley-mestert nem érdekli a történelmi hűség, egy látványos hacacáré neki a liblingje.

Az öt Oscar-díjat zsebelő, tizenkettőre jelölt első rész igazán lenyűgöző fikciós alkotás volt, amely a legjobb értelemben vett képzelet szüleménye. Jean-Léon Gérôme XIX. századi festménye, a „Pollice Verso” – azaz a lefelé mutató hüvelykujj – azonnali inspirációt nyújtott Ridley Scott számára, aki anélkül bólintott rá a projektre, hogy egyetlen pillantást is vetett volna a forgatókönyvre. Érdekes módon, a rendező már akkor is a hatvanas éveihez közeledett, és hollywoodi történelmi eposzok világában nevelkedett: a Spartacus, Ben-Hur és Kleopátra hatására lett a látvány és a grandiózus narratíva szerelmese. Így 2000-ben megvalósíthatta a kor egyik legnagyszabásúbb alkotását, amely mindenki tetszését elnyerte.

A folytatás ötlete, amely több mint puszta triviálisnak tűnik (bár a két főszereplő végül elhalálozik), nem teljesen friss keletű. Az első film debütálását követően számos próbálkozás történt a következő rész megalkotására. Russell Crowe és Sir Ridley Scott Nick Cave-et kérték fel az első lehetséges forgatókönyv megírására, ami igencsak izgalmas irányt vett. Cave víziója az ókori Róma mitikus aspektusaira összpontosított, ahol Maximus halála után a túlvilágon folytatta volna a harcot. A történet szerint Jupiter és más római istenek megbízták volna őt, hogy térjen vissza a Földre, hogy megtalálja és elpusztítsa Héphaisztoszt, egy elárult istenüket. A film végén Maximus örök életre lett volna ítélve, és a cselekmény egy montázzsal zárult volna, amely bemutatta, ahogyan a keresztes hadjáratok, a második világháború és a vietnami háború során folyamatosan harcol. Kérdés, hogy ez mennyire lett volna sikeres – talán sosem tudjuk meg. 2006-ban a DreamWorks eladta a jogokat a Paramountnak, akik végül 2018-ban zöld lámpát adtak a folytatásnak.

A második rész cselekményét nem érdemes túlzottan részletezni, de annyit érdemes megemlíteni, hogy a történet középpontjában Maximus fia, Lucius (Paul Mescal) áll. Az ő sorsa a gladiátor halála után drámai fordulatot vesz: rabszolgaként tér vissza, és elhatározza, hogy a szabadságát – és még sok más értéket – a játékok során szerzi vissza. Ismerős ez a felállás? Nem véletlen, hiszen Ridley Scott a legkisebb kreativitást sem tanúsítva egy ismert receptet választott, ahelyett, hogy valami újat alkotott volna. Az arénában persze feltűnik egy orrszarvú, sőt, néha még cápa is, ami jól mutatja, hogy a nép szórakoztatása ma sem más, mint a régi cirkuszi hagyományok folytatása. Kicsit fájlalom, hogy Ridley mester most nem szentelt figyelmet a színészi teljesítményeknek, pedig Paul Mescal, aki a finom művészfilmek világából érkezett, indokolná a mélyebb karakterábrázolást. Denzel Washington is kontroll nélkül túltolja az antagonista szerepét – már az első pillanatokban is érezni, hogy valami nincs rendben a tekintetével. Csak Pedro Pascal az, aki magabiztosan állja a sarat a kamera előtt. Na meg persze ott van a kis csimpánz is, aki ha a trilógia folytatódik, remélhetőleg főszerephez jut. Heil Dondus!

A Gladiátor II. című film, amelyet a UIP-Duna Film forgalmaz, izgalmas folytatása az ikonikus történetnek. A nézők újra átélhetik a harcokkal teli világot, ahol a bátorság és a hűség próbára tétetik. Készülj fel arra, hogy egy lenyűgöző élményben lesz részed, amely tele van drámával és epikus csatákkal!