Aszteroida ütközés következhet be a Holdon, amelyet mi is megfigyelhetünk.

Az aszteroida pályaadatainak precíz meghatározása ugyanakkor jelentősen csökkentette annak kockázatát, hogy ütközzön a Földdel, viszont ezzel párhuzamosan egy másik becsapódás valószínűsége meglepően megnövekedett.

A NASA Földközeli Objektumokat Tanulmányozó Központjának szakemberei a Sugárhajtási Laboratóriumban (Jet Propulsion Laboratory, Pasadena, Kalifornia) frissítették a 2024 YR4 aszteroida 2032. december 22-i Holdba csapódásának valószínűségét. Az ügynökség a február végi 1,7%-os esélyt most 3,8%-ra emelte – tájékoztatott az amerikai űrkutatási hivatal a héten.

Ez lényegében azt jelenti, hogy jelenleg 96,2 százalék az esély arra, hogy az aszteroida csupán a Hold közvetlen közelében fog elhaladni. Ugyanakkor az ütközés kockázata a további, még alaposabb megfigyelések nyomán fokozódhat.

Ha ez a forgatókönyv megvalósulna, az aszteroida becsapódásának ereje, figyelembe véve a tömegét, nem gyakorolna semmiféle hatást a Hold pályájára. Az aszteroidát tavaly karácsonykor egy automata teleszkóp fedezte fel, majd néhány nappal később kiderült, hogy potenciális veszélyt jelenthet a Föld számára. A pályájának további elemzése során a NASA felhívta a figyelmet arra, hogy a Hold is az aszteroida útjába kerülhet, és kezdetben 0,3 százalékra becsülte a holdi becsapódás valószínűségét.

A NASA a James Webb Űrteleszkóp NIRCam (közel-infravörös kamera) és MIRI (közép-infravörös műszer) segítségével ellenőrizte a 2024 YR4 méretét és összetételét.

"A JWST csapata felfedezte, hogy a 2024 YR4 termikus jellemzői, vagyis a felmelegedés és a lehűlés üteme, valamint a felszínének hőmérséklete a jelenlegi Naptól mért távolságában, eltérnek a nagyobb aszteroidákon tapasztaltaktól."

"Úgy gondoljuk, hogy ez valószínűleg a nagyon gyors forgásának és a finomszemcsés por felszíni hiányának a kombinációjára vezethető vissza. Több adatra lesz szükségünk, hogy biztosan kinyilatkoztathassuk ezt, de mégis úgy tűnik, mindez összhangban áll egy olyan felülettel, amelyet ökölnyi vagy annál nagyobb sziklák uralnak. És természetesen a fő célunk a 2024 YR4 méretének meghatározása volt, ami becsléseink szerint körülbelül 60 méter átmérőjű"-hangoztatják a JWST kutatási projekt szakértői.

Nos, a NASA szaktudósai szerint nem lesz túl komoly a hatása, mert csak egy kisebb krátert fog ütni a Hold felszínén, semmi esetre sem akkorát, mint amilyen a legnagyobb ismert holdi becsapódási képződmény, a Hold déli sarkán található Aitken-medence.

Ha bekövetkezik, a becsapódás viszont elég erős lesz ahhoz, hogy már egy kisebb távcső segítségével is jól észlelhető fényes fellobbanásként és az azt követő porfelhőként legyen látható a Hold felszínén. A 2024 YR4-hez képest mérhetetlenül kisebb, mindössze 390 kilogrammos tömegű Luna-2 szovjet űrszonda - az első ember alkotta eszköz ami elérte a Hold felszínét-, 1959. szeptember 13-án a Hold felénk forduló oldalán fekvő Mare Imbrium (Esők tengere) nevű holdi síkság területén, az Arkhimédész -kráter közelében csapódott a Holdba.

Már e kis űreszköz becsapódása is akkora porfelhőt keltett, hogy azt az MTA svábhegyi Csillagvizsgáló Intézetében, illetve a bajai obszervatóriumban is vizuális megfigyeléssel detektálták. Ehhez képest a 60 méter átmérőjű aszteroida 2032 karácsonyára prognosztizált potenciális becsapódási eseménye sokkal látványosabb, a szabad szemes észlelés határán álló felvillanást fog okozni.