Aranyszínű csótányok bukkantak fel a fővárosi szálloda falain, és a vendégek képtelenek ellenállni a különös látvány varázsának.

Ha hazánk képzőművészetének legszembetűnőbb és legkreatívabb alkotóit kellene megnevezni, Kiss Miklós neve biztosan felmerülne. A pop-art irányzat hazai képviselőjeként most is meglepő helyszínt és formát választott legújabb kiállításához. Budapesten, az Andrássy úton, a Budapest W szálloda elegáns előterében és bárjában mutatja be Just Decoration című tárlatának szobrait, ezzel pedig új értelmet ad a lobby art műfajának. Miklós aktuális munkájával arra a kérdésre keresi a választ, hogy hol húzódik a határvonal a díszítőelemek és a valódi műalkotások között, és mennyire tiszta ez a határozott válasz az alkotók, a közönség és a gyűjtők szemszögéből.

Kiss Miklós nevét először tavaly, 2024 tavaszán hallottam. Egy olyan Reels videó bukkant fel az interneten, amely egy abszurd vécékből készült budapesti kiállítást népszerűsített. Annyira megragadott a látvány, hogy elhatároztam, mindenképpen el kell mennem, hogy a saját szememmel tapasztaljam meg. Néhány nap múlva lehetőségem nyílt személyesen is találkozni az alkotóval, aki készségesen körbevezetett a Pop&Roll Art Toilet című kiállításán. A belváros szívében található helyszínen, egy nyilvános mosdót hihetetlen módon alakított át, így egy provokatív üzenetet közvetítő installációvá vált, amely szinte sokkolta a látogatókat.

Rengeteget beszélgettünk akkor a művészet mibenlétéről, ami Kiss Miklós visszatérő témája. A pop-art irányzat hazai képviselőjének jellegzetes emogramjai és aranyszínű csótányai már hosszú évek óta fel-feltűnnek különböző kiállításokon, installációkon vagy gerilla művészeti akciókon. Ezekkel a rendhagyó szobrokkal közvetít kritikus társadalmi üzeneteket, miközben olyan kérdéseket tesz fel, amelyere sokszor nincs egzakt válasz.

Felvetődhet a kérdés, hogy meddig beszélhetünk egy tárgyról csupán mint dizájnelemről, és mikortól tekinthetjük azt műalkotásnak. Ennek a határvonalnak egy izgalmas aspektusát tárja fel a Just Decoration című kiállítás, amely a fővárosi Budapest W hotel együttműködésében valósult meg. Az esemény keretében a szálloda lobbijában és bárjában látogatható tárlat célja, hogy felfedezze, miként lehet komplex művészeti üzeneteket közvetíteni egy nem hagyományos kiállítási környezetben. Emellett arra is kíváncsi, hogyan reagálnak a vendégek egy olyan tárlatra, amely a mindennapi élet színterén, nem pedig egy elszigetelt műteremben vagy galériában kerül megrendezésre.

Kiss Miklós lapunknak kifejtette, hogy a fejében létezik egy skála, amely segít neki meghatározni, mikortól válik valami inkább műalkotássá. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem lehet egyetemes határokat kijelölni a dekoratív elemek és a művészeti alkotások között.

Gyakran előfordul, hogy a dekorációs célokra készült művek mögött mélyebb alkotói üzenetek rejtőznek. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni, milyen társadalmi kontextusban jelennek meg ezek a művek: sokak számára a művészet értéke drámaian csökken, ha nem egy galéria falain, hanem egy szálloda lobbyjában találkoznak vele. Az „lobby art” kifejezés már önmagában is ironikus és lekicsinylő hangvételt sugall, és azt jelzi, hogy ezek a művek sokszor nem kapják meg a számukra járó tiszteletet és figyelmet.

A mostani kiállításban új megvilágításba helyezem a lobby art fogalmát. A „just decoration” felirattal, amelyet egyes tárgyakra, vagy akár magára a kiállításra helyezek, arra utalok, hogy ez csupán dekoráció. Ha valóban csak ennyi lenne, akkor nem művészeti alkotást hoznék létre, hanem csupán dizájn tárgyakat. Ezzel a gondolattal játszadozom, de nem tudom teljesen elhagyni a művészet dimenzióját sem, hiszen tudatosan és szándékosan közelítek ehhez a folyamathoz.

Az alkotó kifejezésmódja rendkívül sokszínű, hiszen minden egyes mű mögött egyedi gondolatok és érzések húzódnak meg. Az alkotó a saját tapasztalatait, álmait és vízióit önti formába, miközben a világot a saját szemén keresztül szemléli. Az ő keze alatt a szavak, színek és formák életre kelnek, és új dimenziókat nyitnak meg a nézők vagy olvasók számára. Minden mű egy új lehetőség arra, hogy másokkal is megossza a belső világát, így a művészet egyfajta híd, amely összeköti az egyéni élményeket a kollektív tudással. Az alkotás folyamata tehát nem csupán a technikáról szól; sokkal inkább egy belső utazás, ahol az alkotó felfedezi önmagát és a világot, miközben új értelmet ad a létezésnek.

Kiss Miklós külön kiemeli, hogy a cím egy érdekes kettősségre is utal, ami a műtárgyvásárlással áll összefüggésben. "A legtöbb vevő, aki magáncélra vásárol, az irodájába, a lakásába szeretné kitenni az adott művet, és nem egy gyűjteményben szeretné kiállíttatni, úgy gondolkozik az alkotásról, mint dekorációs termékről. A szobája színeihez és hangulatához passzoló alkotást keres, ami kiegészíti az adott teret. Érdekes, hogy már ezen a szinten dekorációvá degradáljuk a műveket, annak ellenére, hogy ezt nem ismerjük el, mert a valóságban úgy kezeljük, mint műalkotást, úgy is mutatjuk meg az ismerőseinknek."

Kiss Miklós legújabb kiállításán korábbi alkotásait válogatta össze, amelyek kiválóan tükrözik a kettős, kritikus üzeneteket egy ilyen rendhagyó térben. Ismét megjelennek az emogramok, azok a különleges figurák, melyek arca különböző betűk kombinációjából épül fel. A szobrok testformája és testtartása pedig a hozzájuk társított szavakkal együtt új, izgalmas értelmezési dimenziókat teremt.

A tér közepén azonnal magára vonja a figyelmet egy impozáns aranyszobor, amely mintha egy exkluzív szálloda lobbyjának dísze lenne, ám valójában csupán egy időszakos kiállítás része. A "happy" (boldog) arccal rendelkező, Bling Bling című alkotás felülete a legfényűzőbb divatmárkák neveivel van borítva, a Rolextől a Guccin át a Pradáig, de a szobor mosolya mögött rejtőző valóság ellentmondásos: a gazdagság iránti megszállottság gúzsba köti karjait. Az installáció külön érdekessége, hogy testén aranyszínű csótányok mászkálnak, akik kaotikus módon gyülekeznek körülötte, ezzel még inkább hangsúlyozva a gazdagság és a boldogság közötti feszültséget.

A szobor testének tükröződő felülete remekül kapcsolódik a terem szélénél elhelyezett, ezüstös, kezében tükröt tartó alakkal. A Distortion címet viselő mű lényege épp visszaverődő felszínében rejlik, ugyanis a kezében tartott, tükör szerű felületen torzulva látjuk magunkat, reagálva a digitális, kamerákon keresztül élt életünkre, torzult önképünkre.

Az "élvezd" feliratú mackófotel, a három szerencsehozó maneki-neko (integető cica), a Game Boyon megjelenő természeti táj vagy a Ronald McDonaldot megidéző szobrok mind új értelmet nyernek a térbeli elhelyezésük révén. Ezek az elemek nem csupán a lobby art fogalmát alakítják át, de együttes jelenlétük révén különleges atmoszférát teremtenek a szálloda előterében. A koncepciójuk alapján egymás jelentését is gazdagítják, torzítják vagy éppen tovább szövik, így egy komplex, interaktív élményt nyújtanak a látogatóknak.

A kiállítás azonban nem áll meg ennyinél. A tárlat a terekben elhelyezett szobrokon túl a hotelszobákban is megjelenik apró meghívókártyák és ajtóra helyezhető szobakártyák formájában. Az előtérben a szobrok leírása kihelyezett étlapokon olvasható, amit végigböngészve a szemfüles vendégek azt is kiszúrhatják, hogy a bárban még speciális koktél is készül, amit kifejezetten a tárlathoz kísérleteztek ki, és ez tovább bővíti a kiállítás jelentéstartalmát.

Az egész egy gondosan megtervezett koncepció, amelynek célja, hogy egy pillanatra se merüljön fel kétség az emberekben. Amikor azt mondom, hogy „csak dekoráció”, akkor annak mögött mélyebb jelentés rejlik, és nem szabad alábecsülni a szavaim súlyát.

Az alkotó kifejezésmódja rendkívül sokszínű, hiszen minden egyes mű mögött egyedi gondolatok és érzések húzódnak meg. Az alkotó a saját tapasztalatait, álmait és vízióit önti formába, miközben a világot a saját szemén keresztül szemléli. Az ő keze alatt a szavak, színek és formák életre kelnek, és új dimenziókat nyitnak meg a nézők vagy olvasók számára. Minden mű egy új lehetőség arra, hogy másokkal is megossza a belső világát, így a művészet egyfajta híd, amely összeköti az egyéni élményeket a kollektív tudással. Az alkotás folyamata tehát nem csupán a technikáról szól; sokkal inkább egy belső utazás, ahol az alkotó felfedezi önmagát és a világot, miközben új értelmet ad a létezésnek.

A művészek és a képzőművészet iránt érdeklődők gyakran rendelkeznek egy sajátos, idealizált vízióval arról, hogyan kellene működnie a dolgoknak a kiállítótérben. Ez a kép élénken él bennük, amikor a látogatók sorra felfedezik a műalkotásokat, és figyelmesen tanulmányozzák a hozzájuk kapcsolódó információkat. Azonban a műtárgypiac ennél sokkal összetettebb, és nem csupán a bemutatásról és az információk átadásáról szól.

Kiss Miklós – Byung-Chul Han "A szép megmentése" című munkájára is reflektálva – rávilágít arra a jelenségre, amely a modern fogyasztói társadalomban mutatkozik meg. A mai márkák egyre inkább arra törekednek, hogy vonzó, letisztult formavilágú termékeket alkossanak. Gondoljunk csak az áramvonalas autókra, a lekerekített formájú tárgyakra, a sima felületekre és az ívelt telefonokra: ezek a design elemek azonnal magukra vonják a figyelmet, és a fogyasztók számára barátságosnak tűnnek. Azonban ez a tendencia egyúttal azt is jelenti, hogy az ilyen típusú szépség, amelyet a tervezők és művészek e filozófia mentén hoznak létre, mentes minden olyan érdességtől és szilárdságtól, amely kritikus gondolatokat ébreszthetne. Ez a megközelítés egy alternatív szépségformát is háttérbe szorít, amely mélyebb, tartalmasabb élményeket kínálhatna.

Az alkotó legújabb kiállítása különleges élményt nyújt, hiszen a tárgyak úgy bontakoznak ki a térben, mintha csupán dekorációs elemek lennének. A látogatók számára a koncepció felfedezése izgalmas kaland, amely vagy nyilvánvalóvá válik számukra, vagy titokzatosan elrejti magát a szemük elől.

Úgy vélem, hogy sok hotelvendég talán észre sem veszi azonnal, hogy valójában egy kiállításon sétál. Az összes alkotás ügyesen el van rejtve, és szín alapján van csoportosítva. Én legalább 10-12 alkalommal tértem vissza, csupán azért, hogy a megfelelő műalkotás a helyére kerüljön, és színben vagy formában harmonizáljon az adott térrel.

"A korábban említett lekerekítés jelen van a kiállításban, de ha megfigyeljük, az ellenpontja is megtalálható, mert például a tag (az óriási árcímke - a szerk.) erősen, vastagon festett, ezáltal egy sokkal rútabb, keményebb felületű tárgy. Ha pedig valaki elolvassa a művek címét, az szintén gondolatébresztő lehet, hiába szerethető figurákkal van tele a kiállítás. Például ott van a lucky cat, ami egy maneki-nekót ábrázol. Ha valaki csak ránéz, egy szerencsehozó macskát lát, de a címét elolvasva - Supposed to Do... - rájön: elvárjuk, hogy valamit csináljon is az a macska. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy egész pontosan mit várunk el tőle, és elindul egy párbeszéd."

A művész szavai szerint a kiállított alkotások mögött rejlő jelentések jóval összetettebbek, mint ahogy azt első pillantásra gondolnánk. Az izgalmas abban rejlik, hogy míg az egyik látogató csupán a felületes értelmezéssel elégedhetik meg, addig egy másik mélyebbre ásva felfedezheti, milyen további rétegek és értelmezések bújnak meg az adott művészeti tárgy mögött. Mindezek felfedezésére minden érdeklődőnek lehetősége nyílik, hiszen Kiss Miklós időszaki kiállítása, Just Decoration címmel, egészen július 24-ig látogatható a Budapest W hotelben.