Fedezd fel a cöliákia rejtelmeit dr. Balogh Márta főorvos szakértelmével! A diagnózis hiányában nem ajánlott gluténmentes étrendre váltani – tudj meg mindent erről a fontos témáról!
A lisztérzékenység, más néven cöliákia, nem azonos az ételallergiával vagy az ételintoleranciával. Ez egy súlyosabb, autoimmun jellegű betegség, amely a legfrissebb orvosi álláspont szerint életre szóló kihívásokat jelent, és nem "nőhető ki". A gluténmentes diéta szigorú betartása elengedhetetlen az érintettek számára, mivel a figyelmen kívül hagyása súlyos szövődményekhez vezethet. Szombathely kiemelkedő szerepet játszik a szűrés terén, amelyről dr. Balogh Márta, a Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztályának főorvosa, csecsemő- és gyermekgyógyász, gasztroenterológus beszélt.
A szakértő első lépésként hangsúlyozza, hogy a glutén három különböző betegség megjelenésében játszik központi szerepet. Ezek közé tartozik a búzaallergia, a glutén-intolerancia (más néven nem cöliákiás gluténérzékenység) és a cöliákia, közismert nevén lisztérzékenység.
A cöliákia, mint autoimmun betegség, külön figyelmet érdemel, mivel genetikailag meghatározott és élethosszig tartó állapot. Ez a betegség nem tűnik el, ellentétben a másik két említett kórképpel, amelyek esetében a tünetek és a betegség súlyossága pozitív irányban is változhat. A cöliákiával élő páciensek esetében elsősorban a tünetek megjelenésére kell figyelni, míg a szövődmények kialakulása másodlagos szempont.
Cöliákia: az immunrendszer hibásan működik
A cöliákia egy olyan autoimmun betegség, ahol az immunrendszer működése rendellenessé válik, és túlzott reakciókat produkál. Ahelyett, hogy a baktériumokat és vírusokat azonosítaná ellenségként, a szervezet tévesen a saját vékonybél nyálkahártyáját is támadásra méltónak tartja. Ennek eredményeként a test "elpusztító anyagokat", úgynevezett antitesteket kezd el termelni, amelyek káros hatással vannak a bélfalra. A folyamatos gyulladás következtében a nyálkahártya fokozatosan elvékonyodik, ami megnehezíti a táplálékok megfelelő emésztését és felszívódását.
Azoknál, akiknél a vérükben már jelentős mennyiségben kimutathatók a cöliákiára jellemző antitestek, a betegség diagnózisa nagy valószínűséggel megerősíthető. A köztudatban elterjedt klasszikus gyermekkori tünetek, mint a bőséges, hasmenéses széklet, hasfájás, puffadás, hányás, alultápláltság, valamint a testi és szellemi fejlődés visszamaradása – szerencsére, vagy talán a fokozott szűrési lehetőségeknek köszönhetően – manapság egyre ritkábban fordulnak elő. A cöliákia tünetei a jéghegy hasonlata révén jól szemléltethetők: a gyermekek 80-90%-a vagy teljesen tünetmentes, vagy csak nagyon enyhe panaszokat tapasztal, ugyanakkor a vékonybél nyálkahártyájának szövettani vizsgálata során ugyanolyan súlyos, sőt, akár súlyosabb sorvadás is megfigyelhető, mint azoknál, akik komolyabb tünetekkel küzdenek. Ezért kiemelten fontos a szűrés, nem csupán az érintett gyermekek családtagjai, hanem a cöliákiához kapcsolódó egyéb betegségekben szenvedők körében is – hangsúlyozza a főorvos.
A diagnózis megállapítása
A diagnózis felállításához az első "kötelező" vizsgálat a cöliákia-specifikus antitestvizsgálat, ami egy vérvételt jelent. Előzőleg minden esetben kötelező volt, de 2020 óta a szövettani vizsgálat az Európai Gyermek-gasztroenterológiai Hepatológiai és Táplálkozástudományi Társaság szakmai irányelve szerint bizonyos esetekben már nem szükséges. (A most készülő Egészségügyi Szakmai irányelv megjelenéséig a felnőtteknél még a szövettani vizsgálattal történő megerősítés minden esetben előírás.)
