A trilliárdosok a legújabb Alien filmben szörnyűbbek, mint maguk a szörnyek: vajon megérdemli az emberiség, hogy túlélje ezt a kihívást?

Száz év múlva kormányok helyett öt megavállalat, és a vállalatok élén álló trilliárdosok uralják majd az emberiséget. Egy új sorozat, az Alien: Föld vázolja fel ezt az izgalmas jövőképet, ami a címe ellenére többet mond az emberiség sötét jövőjéről, mint az űrszörnyekről. Londonban jártunk, hogy meghallgassuk az alkotókat.

„Az Alien-filmek lényegében kétórás túlélési drámák, de egy nyolcórás tévésorozat nem érinthet ugyanilyen módon egyetlen egyént. Az Alien: Föld tehát nem csupán egy ember, hanem az egész emberiség megmaradásának harcáról szól. És mi lehetne ennél emberibb, mint a gyermeki ártatlanság?”

- mondja Noah Hawley showrunner az első rész londoni díszbemutatója után rendezett beszélgetésen a Barbican Centre nevű retrofuturisztikus kulturális központ egyik mozitermében, amikor szóba kerül, hogy mi a legfőbb különbség egy kétórás Alien mozifilm és egy nyolcórás, nyolcrészes Alien-sorozat között.

Hawley tehát fogta a sötét űr legsötétebb zugairól szóló Alien franchise-t, majd annak legfélelmetesebb teremtményét lehozta a Földre, hogy léte már az egész emberiséget fenyegesse. De az alkotó a sorozatban a felvázolt jövőképet legalább annyira komolyan veszi, mint a kegyetlen szörnyhorrort.

A Ridley Scott executive produceri felügyelete alatt készült Alien: Földben öt megavállalat irányítja az egyre élhetetlenebbé váló bolygónkat - közülük az egyik a már korábbi filmekből jól ismert Weyland-Yutani. Az évtizedek során megbuktatták a világ kormányait és már helyettük uralkodnak az emberiség felett. Az Alien: Föld úgy marad hű az űrszörnyeteges gyökereihez, hogy közben egészen új irányokba kacsingat: a nagyvállalatok közti rivalizálás miatti intrikák és ipari lopások/kémkedések ugyanúgy szerves részét képezik, mint a savas vér fröccsenése az emberi arcra vagy az emberek széttépése premier plánban.

A londoni premieren és az azt követő puccos afterpartyn egyértelműen látszott, hogy az Alien: Föld egy kiemelt projekt a Disneynél. A rendezvényen annyi volt a biztonsági ember és a felszolgáló, mintha minden második vendégre jutott volna egy. Ráadásul a széria összes sztárját Londonba repítették, és mellettük is olyan hírességek tették tiszteletüket, mint Zazie Beetz (Atlanta), Lily Gladstone (Megfojtott virágok), David Thewlis (Sárkányszív) vagy Kyle Chandler (A régi város) - utóbbi a nagylányát, Sydney Chandlert kísérte el, aki a széria főhősét, Wendyt alakítja, és minden bizonnyal a sorozattal fényes jövőt biztosít most be magának a szakmában.

A Fargo-sorozatról és a Légióról ismert Hawleyt egyébként a Disney kereste meg azzal, nincs-e ötlete egy Alien-sorozathoz, és állítása szerint ő az a fajta fickó, akitől, ha megkérdezik, hogy nincs-e ötlete, akkor garantáltan lesz egy. "A kezdő löketet egy koncepció adta meg, a transzhumanizmus koncepciója. Elképzeltem, hogy egy gyermek lelke felnőtt, szintetikus testbe kerüljön" - mondta a showrunner a vetítés után, kifejtve, hogy azért szeretett volna gyereklelkű hősöket, mert ők a legtisztább formái az emberségünknek.

"A gyerekek még nem tudnak jól hazudni. Nem tudják leplezni az érzéseiket, nem tudják elrejteni, ha félnek" - magyarázta. Az androidok - vagy ahogy a korábbi Alien-filmekben hívták őket: szintetikusok - már régóta szerves részét képezik az Alien-franchisenak, olykor a leggonoszabb, legszívtelenebb (Ian Holm az első filmben), olykor pedig furcsa módon a legemberibb karaktereket (Lance Henriksen a második részben) alkotva meg.

A történet szerint a robotika és a mesterséges intelligencia világában egy új korszak küszöbén állunk. A Prodigy megavállalat forradalmi lépésre szánta el magát: bemutatta az evolúció legújabb szakaszát, a hibrideket. Ezek a lények úgy jönnek létre, hogy valódi emberek tudatát (vagy lelkét?) egy szintetikus testbe "töltik", ezzel megnyitva az utat az örök élet lehetősége előtt – csupán egyetlen lépés választja el őket ettől a megdöbbentő víziótól.

Egy gond azonban még akad: a felnőtt emberek tudata a technológia jelenlegi szintjén még nem képes elbírni az új testbe kerülést, így a prototípusokba halálos betegségekben szenvedő gyerekek tudatát ültették át, akik így megmenekülhettek a haláltól. A legelső példány az Alien: Föld főhőse, Wendy, aki egy huszonéves női testbe zárt ("Azért kaptál felnőtt női testet, mert a szintetikus testek nem nőnek tovább" - kapja a magyarázatot) kiskamasz lány, aki sokszor még gyermeki naivitással csodálkozik rá a világra.

Hogyan kapcsolódik Wendy az idegen lényekhez? Nos, a történet egy meglepő fordulattal kezdődik: a Weyland-Yutani cég egyik mélyűrkutató űrhajója a szomszédos területre zuhan, miközben a világűr legeldugottabb szegleteiből gyűjtött idegen életformákat szállít. A baleset sok izgalmas rejtélyt rejt magában, és nem utolsósorban felfedeznek néhány hatalmas tojást is... Wendy számára a helyzet különösen sürgető, hiszen a mentőcsapat egyik tagja az a bátyja, aki orvosi végzettséggel bír és akivel még a régi, boldogabb időkből való az emléke. Wendy eltökélten akarja feltárni a titkokat, hiszen nem csupán az űrhajó katasztrófája, hanem a családja sorsa is tét.

A sorozat egyébként szokatlanul lassan, öt év alatt készült el, és nagyrészt Thaiföldön forgatták. A beszélgetésen viccelődtek is azzal az alkotók, hogy ennyi idő alatt a most 87 éves Ridley Scott leforgatott négy mozifilmet. A stáb a régi Alien-filmek szellemiségét azzal is igyekezett megőrizni, hogy nagyrészt praktikus díszletek között dolgoztak - gyakorlatilag a teljes Nostromo űrhajót újra megépítették egy enyhén módosított változatban a régi tervek alapján - , és a szörnyeffektusok is valódiak voltak.

Egy igazi színész bújt a xenomorph bőrébe, és az összes jelen lévő színész szívesen megjegyezte, hogy bár a figura végig azzal fenyegetőzött, hogy szétfeszíti őket, a valóságban egy ártatlan vegán fiatalember, Cameron Brown adta életét a félelmetes űrlénynek. Miért is preferálják a valódi szörnyeket a CGI-vel szemben? Az alkotók véleménye szerint, noha a legújabb technológia lenyűgöző, a nézők azonnal érzékelik, ha valami hiteleset látnak – ráadásul a színészek számára is sokkal könnyebb a helyzet, amikor egy élő, lélegző embert kell reagálniuk a színpadon.

- mesélték lelkesen.

Az Alien: Earthben azonban nemcsak az alientől kell rettegnünk: a lezuhant űrhajón ugyanis más, hasonlóan veszélyes életformák is voltak. Hogy ezekre miért volt szükség? Idézzük Hawleyt:

Amikor ezeket a filmadaptációkat készítem, az első lépés, amit teszek, hogy felidézem, mit éreztem annak idején a film megtekintésekor – és miért éppen úgy –, majd egy új narratíván keresztül próbálom visszaadni ezeket az érzéseket neked. Van azonban egy érzelem, amelyet már nem tudunk úgy megélni, mint régen: ez pedig a xenomorph életciklusának felfedezésének izgalma. Mindannyian ismerjük őket, többször is láttuk már. Ennek következtében a lény fejlődésének minden egyes szakaszában érzett genetikai borzongásunk már kissé tompábbá vált. Ezt az érzést csak új, eddig ismeretlen lények bevezetésével tudjuk újra életre kelteni – olyanokkal, akikről fogalmunk sincs, hogyan szaporodnak vagy mit fogyasztanak. Amikor pedig észreveszed, hogy egy ilyen lény mászik le a hátadról a ruhád alá, vagy éppen a sisakodba bújik... nos, akkor ez az érzés ismét életre kel. Ez az élmény pedig elengedhetetlen része az Alien univerzumnak. Ezért döntöttem úgy, hogy bevezetem őket. Hosszú órákat töltöttünk az írószobában, hogy kitaláljuk, ki tud a legundorítóbb ötlettel előrukkolni.

Vannak színészek, akik szeretik misztifikálni a szakmájukat. Messze nem így van ezzel az Alien: Föld legnagyobb sztárja, Timothy Olyphant, akit olyan sorozatokból ismerhetünk, mint A törvény embere, a Deadwood vagy a Fargo. A szériában Kirshet alakítja, akinek feladata a hibrid prototípusok védelme és vezetése a Prodigy megavállalt alkalmazottjaként. Olyphant a feladat kihívásaira vonatkozó kérdésre a nagy sztárokra jellemző lazasággal válaszolt:

A Prodigy nevű nagyvállalat vezetőjét, a fiatal tehetséget, Boy Kavaliert a tehetséges Samuel Blenkin keltette életre. Noah Hawley, a sorozat szellemi atyja, kifejtette, hogy a hetvenes és nyolcvanas években a nagyvállalati vezetőket inkább arc nélküli entitásokként ábrázolták, a cégeket pedig rendszerek összességeként látták. Azonban az utóbbi években feltűnt egy új generációs, rocksztár típusú vezér, mint például Elon Musk vagy Jeff Bezos, ami arra késztette Hawleyt, hogy a Prodigy is kapjon egy karakteres vezetőt. Blenkin nagy lelkesedéssel formálta meg a kölyökképű, mezítláb járkáló zsenit, akinek a cipője elhagyása is az ő ötlete volt: "Ő egy milliárdos. Magasról tesz a konvenciókra és a társadalmi elvárásokra. Ha úgy tartja kedve, bármikor lábbal felteszi a lábát a székre vagy az asztalra egy beszélgetés közepette. Igazi lázadó."

A színészek egyetértően mondták el, hogy az űrhajó szettjében mind gyerekké változtak, rácsodálkozva barangoltak a Nostromo alapján készült Maginot kísértetiesen ismerős, mégis új folyosóin. Az űrhajós csapat biztonsági főnökét, Morrowt alakító Babou Ceesay rögtön az első napján a maximális Alien-élményt kapta:

És hogy milyen egy szintetikus felnőtt nő testében élő kislányt játszani? A Wendyt alakító Sydney Chandler szerint rendkívül szórakoztató. "Ő sokkal menőbb, mint én, és mindig csodás olyasvalaki bőrébe bújni, aki jobb nálad."

A film középpontjában álló szintetikus gyerekcsapatnak valójában nemcsak gyilkos szörnyek hadával, hanem a felnőttek árulásával is szembe kell néznie. Noah Hawley szerint valójában ez jelenti a sorozata lényegét:

Itt állnak ezek a fiatalok, akiket felnőtt külsőbe öltöztettek, és azt várják tőlük, hogy azonnal úgy viselkedjenek, mint a felnőttek - miközben körülnéznek, és a világ igazi felnőttjei, a lehetséges példaképeik mindegyike elrettentő.

Ezekben a gyerekekben van valami különleges, ami miatt mindannyian kíváncsian szurkolunk nekik, hogy felfedezzék a saját életük ösvényét. Mindannyian átélhettük már azt az érzést, amikor körülnézve azt tapasztaltuk, hogy azok, akiknek felnőttként kellene vezetniük minket, valójában nem viselkednek érett módon, és így cserbenhagynak bennünket.