A szülőkkel való kapcsolat megszakítása néha azt is magában foglalja, hogy prioritásba helyezed saját magadat és a belső szükségleteidet.

Bár sokan szerencsések, és támogató, szeretetteljes családi környezetben nőttek fel, sajnos akadnak olyanok is, akiknek ez az élmény távol áll a valóságtól. Egyre több fiatal dönt úgy, hogy eltávolodik a számukra mérgezőnek tekintett családi dinamikáktól, sőt, néha még közvetlen családtagjaiktól is. Számosan közülük a közösségi médián keresztül osztják meg tapasztalataikat, és mesélnek arról, miért választották a "no contact" (nincs kapcsolat) megközelítést. E mögött gyakran áll elhanyagolás, bántalmazás, vagy fel nem dolgozott konfliktusok sora. Mózes Zsófi írása az Újraolvasóban részletesen bemutatja ezt a jelenséget.

"A családi elhidegülés még mindig tabunak számít" - írja a The New Yorker témával foglalkozó cikke. Az utóbbi években azonban egyre többen kezdtek nyíltan beszélni a döntésük okairól, hogy normalizálják a helyzetet. Úgy vélik, a megbélyegzés megszüntetése lehetővé tenné, hogy minél több ember szégyenérzet nélkül ki tudjon lépni az egészségtelen családi kapcsolatokból. Bár a cikk szerint viszonylag kevés adat áll rendelkezésre a témában, néhány pszichológus rámutat: egyre több fiatal szakítja meg a kapcsolatot a szüleivel, míg más szakértők ezzel szemben úgy vélik, hogy egyszerűen csak láthatóbbá válnak ezek az esetek a közösségi médiának köszönhetően.

Egy dolog bizonyos: a jelenség cseppet sem szokatlan. Dr. Karl Pillemer professzor által végzett átfogó országos kutatás során kiderült, hogy az Egyesült Államokban 68 millió ember, vagyis a népesség 27 százaléka elveszítette a kapcsolatát egy rokonával, míg 10 százalékuk legalább az egyik szülőjével vagy gyermekével hűlt el.

Mark Travers pszichológus úgy véli, hogy az elhidegülés egyik gyakori forrása a szülő és gyermek közötti szeretet és gondoskodás érzésének hiánya. "Sok felnőtt, aki elidegenedett, mérgező kapcsolatban él a szüleivel, ami gyakran a gyerekkor és fiatal felnőttkor során tapasztalt tartós elhanyagolás vagy bántalmazás következménye. Bár a kapcsolat megszakítása nem könnyű feladat, sok esetben elengedhetetlenné válik az érintettek számára" - mondja a pszichológus.

Amikor a szülők arról érdeklődnek, miért ér véget egy kapcsolat, gyakran éppen azt a káros dinamikát öröklik, amely elől a gyerekek próbálnak elmenekülni.

Travers tapasztalatai szerint a fiatalok gyakran hiába próbálják megérteni szüleik gondolkodását és érzéseit, amikor a problémáikról van szó. Számos esetben a szülők hitetlenkedéssel reagálnak, és nem képesek elfogadni, hogy gyermekeik elhidegülnek tőlük. "Sok szülő számára rendkívül nehéz megbékélni azzal a ténnyel, hogy a gyerekük úgy döntött, megszakítja a kapcsolatot. Az ilyen helyzetek megértése és elfogadása időt igényelhet. Miután a fiatalok határokat szabtak, a szülők sokszor még mindig próbálnak kapcsolatot létesíteni, vagy a valóságot tagadják" - magyarázza Travers.

A másik gyakori ok, amiért a felnőtt gyerekek megszakítják a kapcsolatot szüleikkel, az az árulás mély érzése. Ez olyan helyzetekből adódhat, mint a válás, az újraházasodás, vagy ha a szülő új családot alapít, és elhanyagolja a korábbi házasságából származó gyerekeket.

Egy 2021-es kutatás, amely a Journal of Social and Personal Relationships című szakfolyóiratban látott napvilágot, azt vizsgálta, hogy...

A statisztikák szerint azok a szülők, akik megőrizték házasságukat, stabilabb családi kötelékekkel bírnak, így valószínűbb, hogy később sikeresen helyreállítják a kapcsolatot elhidegült felnőtt gyerekeikkel. Ezzel szemben az újraházasodott vagy elvált szülők esetében alacsonyabb a kibékülés esélye.

A biztonságos kötődés döntő fontosságúnak bizonyult a megbékélés szempontjából.

Más kutatások pedig tovább konkretizálják a helyzetet: az eredmények alapján az apáktól való elhidegülés gyakoribb, mint az anyákkal való kapcsolat megszakítása, azok közül pedig, akik elidegenedést éltek át, 81 százalék számolt be arról, hogy kibékültek az anyjukkal, míg az apjukkal csak 69 százalékuk rendezte a viszonyát.

Az elhidegülés gyakran ideológiai összecsapások következménye, amely megjelenhet politikai, házassági vagy vallási meggyőződések formájában. Ezen kívül a szülők és gyermekeik közötti feszültségek forrása lehet a szülő számára elfogadhatatlan nemi identitás vagy szexuális orientáció is. Amikor a családtagok alapvetően eltérő értékeket és világnézetet képviselnek, a feszültségek elkerülhetetlenné válnak, különösen akkor, ha az egyik fél elutasítja, lekicsinyli vagy nem tiszteli a másik hitét. Az ilyen helyzetek gyakran mély sebeket hagynak, melyek nehezen gyógyulnak, és az érintettek közötti kapcsolatokra is tartós hatást gyakorolnak.

A kölcsönös tisztelet hiánya törést okozhat a kapcsolatban, ami mindkét oldalon az elidegenedés és a megbántottság érzéséhez vezet"

- fogalmaz Mark Travers.

A pszichológus véleménye szerint a személyes döntések, mint például a házasságkötés vagy az életmódbeli választások, súlyos nézeteltérésekhez vezethetnek, ha a szülők nem hajlandók elfogadni vagy tiszteletben tartani gyermekeik önállóságát. Az elfogadás hiánya pedig fokozatosan mélyíti a szakadékot a szülők és gyermekeik között, ami elhidegüléshez vezethet a kapcsolatukban.

Travers szerint, ha a gyerekek olyan környezetben nőnek fel, ahol a családi szeretet és hűség hiányzik, gyakran nehezen tudják megvalósítani ezeket az értékeket a saját kapcsolataikban. Az elhidegülés kevésbé jellemző az olyan családokra, ahol a szeretet és a tisztelet folyamatosan jelen van.

Az elhidegülés részben azért vált gyakoribbá, mert

A nézőpontunk jelentős átalakuláson ment keresztül, és ma már másképp értelmezzük, hogy mi tekinthető károsnak, bántalmazónak, traumatizálónak vagy éppen elhanyagoló magatartásnak.

Joshua Coleman, klinikai pszichológus, hangsúlyozza, hogy az utóbbi harminc év során jelentős változás történt a trauma fogalmának értelmezésében. A szakértő rámutat, hogy ma már azok az élmények is a trauma kategóriájába tartoznak, amelyeket korábban ártalmatlannak hittek. "A traumának minősítésére szolgáló mérce napjainkban sokkal alacsonyabb, mint valaha" - emeli ki Coleman.

A szülők számára sokszor kihívást jelent, hogy szembenézzenek a gyermekeik kritikáival, különösen akkor, ha nem érzik problémásnak a viselkedésüket vagy a helyzetet. Ha azonban hajlandóak vállalni a felelősséget a szakításban betöltött szerepükért, közös erőfeszítésekkel újraépíthetik a kapcsolatot. A szakértők viszont figyelmeztetnek arra, hogy a megbékélés nem mindig lehetséges; néha elkerülhetetlen a határok meghúzása a mentális egészség megőrzése érdekében. Nem minden kapcsolatot érdemes vagy szükséges helyrehozni, de ez a felismerés önmagában nem könnyíti meg a szakítás folyamatát.