"A szerelem nem kötődik az időhöz" - Berkes László özvegye újra rátalált a boldogságra.

Tíz hónapnyi gyász után Berkes László özvegye, Niki, újra megtalálta a mosolyt az arcán. A veszteség fájdalmáról és az új kezdetekről szívhez szóló riportban mesélt a Fókusznak, ahol megosztotta az érzelmeit és a gyógyulás útját.

Tavaly májusban egy egész sportág gyászba borult: Berkes László, a magyar testépítés ikonikus alakja, váratlanul elhunyt a spanyolországi Európa-bajnokságon. A hotelszobájában pihent le, és többé nem ébredt fel. Szerettei szerint ott aludt el, ahol a legboldogabb volt - Santa Suzannában, amit minden évben alig várt.

Niki, a feleség, mélyen megsemmisült, amikor a férje elveszett. 16 év közös élet és 6 év házasság után úgy érezte, mintha az ő világa is összeomlott volna. "Ő volt számomra minden - a szerelmem, a társaim, a legjobb edzőm" - mondta, miközben a könnyek végigcsorogtak az arcán. Az első hetekben a gyász súlya olyan nehezen nehezedett rá, hogy még az ágyból is alig tudott felkelni. Csak a testépítés és a sport, valamint férje emlékének megőrzése nyújtott számára némi támaszt, egy kapaszkodót a sötétségben.

Öt nappal a tragédia után már újra munkába állt. Tudta, hogy ha nem veszi kezébe az életét, akkor teljesen tönkremegy. A gyász még mindig ott volt, de már nem a régi formájában. "Eleinte azt gondoltam, talán jobb lenne, ha én is eltűnnék. De túlélnem kellett, fokozatosan, lépésről lépésre."

Aztán bekövetkezett egy váratlan találkozás, amelyre senki sem volt felkészülve.

Egy győri versenyző látogatása alkalmával találkozott Szabolccsal, aki egy visszahúzódó, csendes ember, és már 22 éve szenteli mindennapjait az edzésnek. Másnap Nikihez írt egy üzenetet, amely kezdetben csupán egy baráti csevegés volt. Ahogy a beszélgetések folytatódtak, valami különös és mégis ismerős kötelék kezdett kialakulni közöttük.